Révész Sándor: Húzzuk a keresztünk (részlet)

Posted on 2022. augusztus 14. vasárnap Szerző:

0


Új választási rendszer 

A második Orbán-kormány kétharmados többségével élve teljesen új választási rendszert vezetett be. A mandátumok számát majdnem a felére csökkentették. Egyfordulóssá tették a választásokat, ily módon relatív többséggel is mandátumot szerezhetett a kormánypárti jelölt abban az esetben is, ha az ellenzéki jelöltekre összesen több szavazat jutott. Ezek a szavazatok nem adódhattak össze egy második fordulóban.

A választási rendszert még az addiginál is aránytalanabbá tették azzal, hogy nemcsak a vesztes egyéni indulókra adott szavazatok, hanem a győztesekre leadott, a győzelemhez szükséges voksokon felüli szavazatok is mandátumokat értek az országos listán.

A választókerületeket a kormánypárt érdekei szerint rajzolták át. Az induláshoz szükséges ajánlások számát lecsökkentették, egy-egy választópolgár számára több jelölt támogatását is lehetővé tették. Nagyvonalú állami kampánytámogatással és az elszámolási kötelezettség fellazításával is elősegítették az ellenzéki szavazókat megosztó, megtévesztő mini-, kamu- és bizniszpártok fellépését.

A 2010 előtti ígéretekkel ellentétben a külhoni állampolgárok is szavazati jogot kaptak, és ők a külföldön élő, de magyarországi illetőségű állampolgárokkal ellentétben levélben is szavazhattak.

Lehetetlenné tették a politikai hirdetések közvetítését a kereskedelmi rádiókban és televíziókban, ez tehát a kormány által uralt közmédia monopóliuma lett. A köztéri hirdetések súlyos korlátozásával monopolhelyzetbe hozták a Fidesz-közeli cégeket.

A hivatalos kampányt lerövidítették, a kampánycsendet eltörölték. A közmédiában és a sajtóban az egész ciklus alatt egymást követték a kormányt népszerűsítő reklámkampányok, amelyekre a korábbiaknál nagyságrendekkel több közpénzt költöttek el, szintén Fidesz-közeli cégeket gazdagítva.

A kormány és a Fidesz szimbólumai, jelszavai ezekben a kampányokban teljesen összeolvadtak. Az energiaszolgáltató cégeket arra kötelezték, hogy a számlákon a Fidesz színével, narancssárgával jelölt felületen tájékoztassák a fogyasztókat arról, hogy mekkora megtakarítást köszönhetnek a kormánynak.

A pártviszonyok ebben a ciklusban is változtak. Az MSZP-ből kivált csoport Gyurcsány Ferenc vezetésével megalakította a Demokratikus Koalíciót (DK). Bajnai Gordon mögött tömörültek az Orbán-kormány ellen fellépő új civil csoportok, és Együtt néven pártot alapítottak. Az LMP-ből kiszakadtak és Párbeszéd néven pártot alapítottak azok, akik az LMP többségi szárnyával ellentétben hajlandók voltak a kormány megbuktatása végett összefogni az MSZP-vel. Az SZDSZ „árváinak” egy kis csoportja Fodor Gábor vezetésével megalakította a Magyar Liberális Pártot (MLP).

2014 januárjában hosszas és kínos alkudozás után megalakult az Összefogás nevű pártszövetség az MSZP, a DK, az Együtt, a Párbeszéd és az MLP részvételével. Az Összefogás listájának első helyén szerepelt a közös miniszterelnök-jelölt, Mesterházy Attila, az előző, kapitális bukást hozó választások vesztes miniszterelnök-jelöltje, utána következett a 2010 előtti tragikus végű ciklus két miniszterelnöke, Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc, a negyedik helyen pedig egy alig látható párt képviseletében az SZDSZ-t a bukásba vezető Fodor Gábor. Ez egy igazi lúzerlista volt, tizenegy MSZP-s jelölttel az első tizenöt helyen, de az adott helyzetben nem is nagyon lehetett volna más.

Az Összefogás nevét a kampány menetében ráadásul meg is kellett változtatni – a kilátásokhoz képest nem túlságosan hiteles – Kormányváltókra egy Összefogás nevű minipárt miatt. Az ellenzéktől távol álló Kiszelly Zoltán politológus megállapítása szerint a Fidesz „ellenzéki stílusú kampányt folytatott” (Magyar Hírlap, 2014. március 3.), vagyis elsősorban nem a kormány eredményeire,

hanem a 2010 előtti kormányok, „az elmúlt nyolc év” kárhoztatására épített. A karaktergyilkosságokkal összekötött, negatív kampány háttérbe húzódó stratégája ekkor már Arthur J. Finkelstein volt, az ilyesféle kampányok amerikai guruja, aki a milliárdos megrendelésekkel kitömött Századvég alapítványon keresztül kapcsolódott be a kampányba.

A Fidesz nem adott ki választási programot. A rendszerváltás óta először indult komolyabb párt választási program nélkül a választásokon. A jövőre vonatkozó szándékai takarásával is a támadási felületet igyekezett csökkenteni a kormánypárt.

Az ellenzéktől szintén távol álló politológus, Zárug Péter Farkas állapította meg a választások után, hogy „a farvizet a Fidesz kampánya jelentette a Jobbiknak. A parancs nyilvánvaló volt: »a Jobbikot most hagyjuk, előbb előzzék meg a szocikat«. Vagyis a Fidesz–KDNP számtalan ideológiai és programbeli ponton valóban nem a Jobbikban találta meg az ellenfelét, ezért miért is ütötte volna a kampányban?” (Magyar Demokrata, 2014. május 7.) Ez még a neonáci szárnnyal rendelkező Jobbik volt, amely közelebb állt a Fideszhez, mint az ellenzék pártjaihoz. Az Összefogás pártjainak nem volt közös programjuk, nem volt közös mondandójuk a kormányváltásnak a közvélemény-kutatások fényében irreális szándékán túl.

A közös indulást sokan ellenezték az ellenzéki értelmiség köreiben. Ceglédi Zoltán például így vélekedett a közös listáról: „Teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben és arányban öntök egy nagy kondérba pörköltet, somlói galuskát meg gyümölcslevest, a vége mindenképp moslék.” (hvg.hu, 2014. április 8.)

A kampány botrányos volt. Tömegesen csaltak az ajánlóívekkel. Számos esetben különböző pártok ajánlóívein ugyanazok a nevek ugyanabban a sorrendben szerepeltek. A visszaéléseket, az aláírások valódiságát érdemben nem vizsgálták, a választási csalásoknak az esetek túlnyomó többségében semmilyen következményük nem volt. A bizniszpártok, kamupártok útján milliárdok tűntek el, a törvénytelenül elköltött pénzből szinte semmit nem szereztek vissza az erre hivatott szervek.

Az ellenzéket két botrány is sújtotta. 2013 őszén időközi helyhatósági választásokat rendeztek Baján. Az ellenérdekű felek mobiltelefonokkal jártak egymás nyomában, a másik fél csalásait dokumentálandó. Miután kiderült, hogy a kormánypárti jelölt érdekében szervezetten szállítottak szavazni embereket, az egyik körzetben meg kellett ismételni a választást. A választás után a hvg.hu-n megjelent egy videó, amelyen egy férfi pénzt ad és ígér a kormánypárti jelöltre adandó szavazatokért. A felvételről pillanatok alatt kiderült, hogy hamisítvány. Csak az nem derült ki soha, hogy ellenzéki megrendelésre készült-e, vagy kormánypárti provokáció volt. A nyomozást ennek megállapítása nélkül zárták le, de az ügy mindenképp az ellenzéknek ártott.

A választások előtt két hónappal robbant ki a botrány amiatt, hogy Simon Gábor, az MSZP elnökhelyettese 240 millió forint ismeretlen eredetű, a vagyonbevallásában nem szereplő valutát tartott egy bécsi bankban, ami után nem fizetett adót. Simon lemondott minden pártbeli tisztségéről, kilépett a pártból, és a választások előtt egy hónappal előzetes letartóztatásba került.

Révész Sándor

Az ellenzéki pártok együttesen tíz százalékkal több szavazatot kaptak, mint a kormánypárt. A külhoni szavazatok nélkül a különbség még nagyobb volt. Az egyéni mandátum megszerzéséhez azonban a relatív többség is elég volt, így azok 90 százalékát a kormánypárti jelöltek szerezték meg.

A Fidesz–KDNP pártszövetség másfélszer annyi mandátumot szerzett, mint amennyi arányos választási rendszerben járt volna neki. A Fidesz kétharmados többsége ennyire irreális feltételek mellett is csak egyetlen mandátumon múlott, és ezt a kétharmados többséget hamarosan el is vesztette, miután az év végén Kész Zoltán az ellenzéki pártszövetség támogatásával megnyerte a veszprémi időközi választást.

Révész Sándor: Húzzuk a keresztünk
Európa Kiadó, Budapest, 2022
280 oldal, teljes bolti ár 4399 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3079 Ft