Bereczki Enikő: A rejtélyes Z generáció (részlet)

Egymástól

A videójátékok, okostelefonok előtt töltött, megnövekedett mennyiségű idő bizonyosfajta elmagányosodáshoz vezethet: kevesebb valós baráti kapcsolat alakulhat ki így. John M. Culkin amerikai médiatudós rendszeresen figyelmeztetett arra, hogy nem szabad az új technológiák működését figyelmen kívül hagyni, mert megváltoztatják az életünket. Barátja, a már idézett McLuhan pedig azt nehezményezte, hogy a nyugati kultúra eddigi háromezer-ötszáz évében a társadalomtudósok nem vették figyelembe a média társadalmat alakító hatásait: „Ez a probléma ma még sokkal aktuálisabbá vált, mivel az embernek – egyszerű túlélési stratégiaként – rá kell ébrednie, mi történik vele, még akkor is, ha ez fájdalmas. Az a tény, hogy ez nem történt meg, az elektronikus média korát egyben a szorongás korává is tette; ez a szorongás pedig az ember alteregójává vált, a norma nélküliség és az apátia terápiát igénylő korává.”

A kritikusok az 1960-as években megmosolyogták az efféle kategorikus technológiai determinizmusáért, a 21. század­­­­ban azonban elképzelése már nem tűnik a valóságtól elrugaszko­dottnak. Ma már egy fiatal száz, sőt ezer baráttal, ismerőssel is el­­­di­csekedhet, akik közül lehet, hogy eggyel sem találkozott, de azt hiszi, hogy szinte mindent tud róluk. Ők azok, akikkel nem kell vesződni, akik pont olyanok, amilyennek elképzeli. Az udvarlás kényelmetlen próbálkozásait is megspórolhatják a cseteléssel, bár így nem tudnak meggyőződni róla, milyen illata – vagy szaga – van a randipartnernek. A „fogyassz” hívószava, a menő cuccok, tárgyak képeinek folyamatos görgetése az Instán, a TikTokon a gyors és felületes igénykielégítés és élményhajsza kényszerítő hálóját dobja rájuk. Dr. Bagdy Emőke pszichológus mutatott rá egy beszélgetés során a tárgyiasult kultúra paradoxonára: „A tárgyakat használjuk, az embereket meg szeretjük. De megfordult a kultúra, mert a tárgyakat szeretjük, és az embereket meg használjuk. Hát milyen feje tetejére állított világ ez?
Ez az elidegenedés. Mi lesz akkor az emberi kapcsolatokból? Felhasználók, kihasználók, elhasználók és eldobók leszünk!”

A legfontosabb kérdés talán, hogy mit tehetünk, „nem Z generációsok” azért, hogy ne idegenedjünk el a fiatalabbaktól, és ők se idegenedjenek el tőlünk? Az ismeretlentől – az ő világuktól – való félelmünket oldjuk fel ismeretszerzéssel. Bízom benne, hogy ebben ez a könyv is segített. Kísérjük figyelemmel azokat az eseményeket, amelyek hatással vannak rájuk, érzékenyen érintik őket, lássuk meg, kiket követnek, kik számítanak a szemükben. Talán így könnyebben belehelyezkedhetünk gondolatban a világukba, és empátiával tudjuk kezelni őket. Erre van szükségük. Vagyis ránk, boomerekre, ikszekre és ipszilonokra. És nekünk is rájuk. Felmerülhet bennünk, hogy miért kell mégis nekünk, idősebbeknek megtennünk a kezdő lépést. Talán emlékszünk a ­Bevezetésben említett tanárnőre, aki minden nehézség ellenére elviszi diákjait osztálykirándulása, mert ha nem tenné, úgy érezné, ő veszítené a legtöbbet: a velük való kapcsolatot. Ne mondjunk le róluk, és ne veszítsük el őket! Ehhez azonban lehet, hogy nekünk is többször félre kell tenni a telefont, távol a kezünktől.

Ebben a nyitott, elfogadás-központú szellemben született a 24 éves Baranyai Barna Facebook-posztja is. Keresve sem találhatnék jobb lezárást, hogy ne csak az éterben, hanem papíron is legyen nyoma:

Maifiatal

Értem én, Soltészné Ibike néni Nyírbukfencgalambosról, hogy nem érek kutyafülét se, amiért nem tudok kapálni meg rétest nyújtani, de akkor te meg szólj már, ha be tudsz lépni egyedül az Ügyfélkapuba, köszi.

Mert megmutatnám én szívesen, ahogy azt is, hogyan ne osszunk meg álhíreket a Billgéccel beoltott migránsokról Facebookon, miként különböztessük meg az iróniát és a mémeket a komoly kommentektől, és mesélnék arról is, miért nem szabad kéthavi nyugdíjat kifizetni a Colgate-mosolyú, világítós botmixert áruló ügynöknek.

És biztos vagyok benne, hogy te is tudnál egyet s mást tanítani nekem, Ibike néni. Mondjuk, a mákos rétesed receptjét, amibe több évtizednyi tapasztalatot gyúrtál már bele, de megmutathatnád azt is, hogyan ne öljem meg a két hete vett ikeás növénykéimet.

Ketten, kézen fogva, te és én, hidat építhetnénk a generációs szakadék fölé ahelyett, hogy a két széléről hőbörögnénk a másik felé. Működik ez, próbáltam már. Fater olajat cserél a kocsimban, én segítek neki beállítani az HBO GO-t. Ha kell, harmincadszor is, hiszen ő is felsegített mind a harminc taknyolásom után, amikor biciklizni tanultam.

Egy Földön élünk, Ibike néni, de más világban. A kenyér ugyan megdrágult az évek során, de az empátia és a türelem ugyanannyiba kerül. Írj rám, beszélgessünk. Caps Lock nélkül. Megmutatom, hogyan lehet a kettesre rakni az RTL Klubot a tévén. Te meg megmutathatod, hogyan kell zoknit stoppolni. Na, mit szólsz?

Bereczki Enikő: A rejtélyes Z generáció.
Együttműködés a mai tizen- és huszonévesekkel
HVG Könyvek, Budapest, 2022
376 oldal, teljes bolti ár 4500 Ft