Az éber (ideiglenes) őrzők figyelmébe | Philip Bunting: A Földnek Rád van szüksége!

Fazekas Erzsébet |

Sokféle színű gyerekkéz tartja fenn (életben? a pályáján?) a „sárgolyóbist” a könyv címoldalán. Ez pedig nekem megelőlegezi azt a gondolatot, hogy ezek az „ideiglenes őrzők” azért juthattak ebbe az óvó pozícióba, mert a tájékoztató, szemléltető, magyarázó szövegek hatására előbb eljutottak a záróképen látott helyzetbe.

Azon ugyanis a sokféle gyerek lelkes, elszánt gondoskodással veszi körül/körbe a Földet – magasba emelkedő létrán állva nyúlnak mélyre az óceán vizébe, hogy kihalásszák a pet-palackokat. Összegyűjtik a szemetet, gereblyézik az avart, komposztálnak, s a megfrissített földbe új növényeket ültetnek. Szelektív gyűjtőkbe dobálják a csomagolóanyagokat. Így gondoskodnak a jövőről. Ezért tarthatják kézben a mosolygó Földet, annak sorsát – kanyarodunk vissza a bevezető képhez. Az illusztráció is a sikeres szerző, Philip Bunting műve.

A vadonban nincs hulladék – magyarázza a gyerekeknek az ausztrál író-grafikus –, mert az összes természetben található (azaz természetes) anyag egy idő után mind lebomlik magától, s a földbe kerülve másféle formá(já)ban hasznosul. Hasznára lesz valakinek, valaminek, hiszen új élet lesz belőle.

A szerző-illusztrátor optimista kalauza azt kívánja bemutatni – a könyv alcímének szó szerinti fordításában –, hogy valójában csak rajtunk múlik, és fölényes győzelmet arathatunk a hulladék, a selejt, a butaság felett (mert a ’rubbish’ baromságot is jelent, nem csak szemetet). A gyerekpedagógusnak is kiváló Bunting elmagyarázza, hogy régen nemcsak az származott a természetből, amit ettünk, hanem az is, amit viseltünk, használtunk, amiben laktunk, amivel játszottunk – így alig lett hulladék. (Ami lett, az akkor végül is miből lett? – teszem fel a megválaszolhatatlannak tűnő kérdést, ám erre a szerző nem tért ki. Bízom benne, a következő könyvében majd megteszi. Mert a pályáját ismertető leírásokban azt látom, ontja magából az érdekesnél érdekesebb, színes műveket, amelyekért sorra gyűjti be az irodalmi elismeréseket.)

A régmúltból a félmúltba tér a szerző, amikor kifejti a gyerekeknek (meg persze a felolvasó szülőknek) és az önjáró fiataloknak, hogy pár száz éve „forradalmasítottuk” az ipart (meg az életet?), olyan tárgyakat hoztunk létre, amelyek alapanyaga nem fordul elő a természetben, lebomlásuk nem automatikus, nem természetes. Ma az a helyzet, hogy „gigantikus szeméthalmokat termelünk”. Halmok helyett én inkább hegyeket mondanék, és az a gond, szögezhetjük le közösen, hogyan hagyjuk mindezt magunk után. „Minden egyes átlagember évente egy tonnánál is több szemetet hoz létre” (hagy maga után, ismétlem, s némileg vigasztaló lehet, hogy hazánkban talán fele ennyit).

„A hulladék az élet elkerülhetetlen velejárója” – olvashatjuk a megkérdőjelezhetetlen igazságot. De az már nagyon nem mindegy, hogy ennek mekkora része valóban elkerülhetetlen. Gondoljunk először is a rengeteg ételmaradékra! A szemetünk nagy részét pedig a műanyag teszi ki. Az csak az egyik dolog, hogy mit dobunk ki – a másik, s talán ez a nagyobb baj, hogy mit nem dobunk a szelektívbe…

Az a lom, ami a szemétlerakóba (jobbik esetben gödörbe) kerül, apróbb részeire esik. És anyagától függ, hogy mennyi idő alatt bomlik le. Figyeljük meg ezt a listát. Tanítsuk meg a gyerekeknek – ők képesek lesznek észben tartani ezeket az időtartamokat!

Tehát: banánhéj 4 hét, almacsutka 2 hónap, kartondoboz 3, rajztömb 5, alsónemű 7 hónap. Eztán ugrunk egy igen nagyot: konzervdoboz/gumicsizma 50 év, játékrobot 80, elem 100 év, alumínium doboz 200, műanyag szívószál 250, szójaszósz-tartó 400 év, műanyag palack 450, nejlonzacskó 500 év, műanyag villa 1000 (ezer) év, üvegpalack 1 millió év!

A lerakó gödrében a szeméthalom (illetve az a része, ami belátható időn belül képes erre) bomlásnak indul, és innen üvegházhatású gázok (szén-dioxid, metán) szállnak fel, tovább melegítve a bolygót. De az is megtörténhet, hogy a nem megfelelően kezelt szemét nagyobb része a természetes környezetünkbe kerül: csatorna, patak, folyó, tenger, majd onnan az óceánba.

A szerző hasznos ötletekkel áll elő, hogy mindez ne így legyen. Hogy a feleslegessé vált dolgainkat adjuk oda másnak, aki még hasznosítani tudja. Mert aprók vagyunk ugyan, de ha a ma élő csaknem 8 milliárd emberből mindenki (na, jó: majdnem mindenki) csak egy kicsit változtat, annak már lehet eredménye, hatása (legalábbis látszatra). Így lehetünk mi a győztesek.

• Olvass/lapozz bele!

Az apró lépések (nem igaz, mert ténylegesen ÓRIÁSIak) is lehetnek hatalmas erejűek: 1. Első lépésben csökkentsük a magunk után hagyott felesleget (szemetet, hulladékot). Tehát vásároljunk kevesebbet, és semmiképpen sem olyan silány holmit, ami szinte azonnal a kukába kerül. De talán a legfontosabb, hogy az áram használatával takarékoskodjunk. Ne pocsékoljuk – fontos alapelvek: a villanyt kapcsold ki, oltsd el, ne klímát használj, inkább légkeverőt! (Bár az is motorral forog, teszem hozzá.) Hidegben öltözz föl, ne a fűtést tekerd föl. Ne folyasd feleslegesen a vizet, ne a tévét nézd annyit, inkább válassz szabadban végezhető tevékenységet. 2. Használd újra – „dolgainkat használjuk olyan sokáig, ameddig csak lehetséges!” Ami már nem kell, vidd adomány- vagy használtcikk-boltba, ültess magokat tojástartóba, ha kikeltek, mehetnek a kerti földbe. 3. Hasznosítsd újra. 4. Újítsd meg – vagyis alakítsd át, szereld meg, cserélj benne alkatrészt stb., ne dobd el azonnal, hogy helyette majd veszel újat. A fejlett ipari országokban a szemét mintegy felerészben ilyen jellegű hulladékból áll. Ami pedig élelmiszer-hulladék, az menjen a komposztládába. Ide bedobható a zöldség, gyümölcs, gabona, tea-, kávémaradék, tojáshéj, s persze a kerti hulladék: levelek, ágak. Csak türelem kell hozzá – mert a jó minőségű komposzt elérése 3-12 hónap pihentetés után jön létre. (Persze tudom, nagyvárosi körülmények között ez a feladat kevésbé életszerű.) 5. lépés: Légy elszánt (akkor is, ha a 4. lépésben jelzett komposztálás nehezebben megvalósítható). Vagyis vedd komolyan a feladatot, végrehajtásában légy következetes. És persze, hallasd a hangodat, állj a környezetvédelem ügye mellé, és ne csak beszélj róla, hanem végezz te is gyakorlati munkát: szedd össze, gyűjtsd be, szelektálj.

Mert a Föld az egyetlen otthonunk. Mindannyiunk felelőssége a jövője, közösen kell rá vigyáznunk. Bár a hulladék része az életnek, de nem mindegy, hogy mennyi keletkezik belőle, és mi történik vele – ismételjük meg a könyv fő üzenetét. Sok jó ember, jó hozzáállással, ötletekkel előidézhet pozitív változást. Legyen mindenki a folyamat része…

Philip (a keresztnéven szólítás részemről a szeretet, a közvetlenség jele) munkásságával játékos interakcióra buzdítja az olvasót, a gyerekeket, s ötleteivel egyszerre több generációnak javasol értékes elfoglaltságot, szórakozást. Erős meggyőződése, hogy minél több élményt szerez a gyerek a korai olvasmányai idején, annál valószínűbb, hogy később is örömmel vesz kézbe könyveket, és az elsajátított olvasáskészséget felhasználva, szívesen tanul.

Az angol tóvidéken született Bunting könyveit számtalan nyelvre fordították már le, a világ több mint 30 országának legjobb könyvesboltjaiban elérhetőek (így nálunk is, bár a Wikipédia felsorolásába Magyarország még nem került be). Első könyve 2017-ben jelent meg, s azóta számtalan elismerést kapott értük választott hazájában, Ausztráliában. Olvasói szívét nyilván tovább melegíti azzal a vallomással, hogy mélyen tiszteli annak az országnak a hagyományait, a helyi őslakosok kultúráját, ahol él és alkot.

Könyveit hosszan sorolják a Philip Buntingról szóló ismertetések, reméljük ezek közül egyre többet megismerhet majd a hazai olvasóközönség is.

Philip Bunting:
A Földnek Rád van szüksége!
– Optimista útmutató,
hogyan csökkentsük
a szemetünket
Fordította: Zombori Andrea
Gingko Kiadó, Budapest, 2022
32 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2967 Ft
ISBN 978 615 632 6164

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Senki nem szeret igazán a szeméttel foglalkozni. Ám akár tetszik, akár nem, a hulladék az életünk része. Honnan származik a szemét? Hova kerül? Mi történik ott vele? És hogyan cselekedhetünk a bolygónk érdekében?
A könyv röviden bemutatja a hulladék útját és a hozzá kapcsolódó bonyolult összefüggéseket. Ezután vázolja az újra felhasználás, újra hasznosítás és a megújítás folyamatait, valamint egyszerű, játékos tanácsokkal szolgál ahhoz, hogyan építhetjük be ezeket az elveket a mindennapjainkba.