Mindenki ismerőse | A nyelvész – emberközelből: Grétsy László (Erdélyi Erzsébet interjúi)

Posted on 2022. február 13. vasárnap Szerző:

0


Bedő J. István |

A kezem ügyében van Erdélyi Erzsébet nagy interjúkötete Grétsy Lászlóról: A nyelvész – emberközelből. Magánügy, de senki másnak nem adtam volna át recenzálásra. Ahogy rögtön a könyv elején elhangzik: a tanár urat mindenki ismeri, ugyanakkor leginkább csak közszerepléseiből, és még azon ritka alkalmakkor is jórészt szakmáztunk, amikor személyesen találkozhattunk, lazítottunk. Vagy játszottunk. Nem, vagy csak érintőleg került szóba egy-egy magánéleti pillanat, és mégis mint mentorra, idősebb barátra tekintettem rá.

A könyv most ezt az apró emlékcserepekből álló képet egészíti ki, rajzolja meg, és – talán furcsa így említeni, de – egy szelíd pályairányítást is felidéz.

Erdélyi Erzsébet sok órányi beszélgetést tömörített könyvvé, ámbár ezt csak a vele készült interjúból tudhatjuk meg, hiszen az közismert, Grétsy tanár úr (GL) abszolút nyomdakészen beszél, válaszol, szerkesztő aligha dolgozik sokat utána. A könyvet olvasva azért egy kicsit meginogtam, bizonyára nem emlékezetből idézett könyvcímeket és a folyóiratcikkek megjelenési dátumait. GL még a cédulázó generáció tagja, bizonyosan előkereste a céduláit is.

Abban a szerencsében volt részem, hogy sok évtizede a ma is aktív Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, TIT egyik hétvégi programjába csöppenhettem bele, melynek Nyelvi Játékok Klubja volt a neve. A programot GL tanár úr vezette, legtöbbször Vargha Balázs üdítő és szórakoztató, de cseppet sem komolytalan társaságában, máskor Mészöly Dezsővel hármasban. Ez a szellemi pezsgőfürdő aztán később nagy hasznomra vált.

Erdélyi Erzsébet magáról szólva mondta el, hogy a pályájának egy jelentős szakaszát határozta meg Grétsy tanár úr személyisége. A barátságos stílusa, a türelme, a mindenről tudása – amit előtte és utána a rádiós és tévés néhány perceiben vagy óráiban élvezhettünk. No igen, és még az, hogy– szemben számos kategorikusan követelő vagy tiltó (jobbára délibábos) nyelvészkedővel – ő kizárólag a szakmai tudás, a tudományosság érveivel győzte meg hallgatóit, arról, hogy mi a helyes(ebb) szó, megszólalásforma, és hogy a normanyelv mellett (amit régebben irodalmi nyelvnek neveztünk) helye és íze (!) lehet a táj- (ma: regionális) nyelvi alakoknak is. Sosem mondta, hogy valami tilos, inkább azt: kerülendő… És ez sokkal hatásosabb.

Úgy gondolom, hogy a népszerűség egyik biztos mércéje ha az ember nevét a kabaréjelenetbe illesztik. Ahogy kiváló elődje, Lőrincze Lajos köznevesült („Ne lőrinczézzél nekem itten!”), ugyanazzal a lendülettel került a tanár úr neve a költő-író, és szintén nagy nyelvi játékos, Timár György jelenetébe (Nehéz nyelv a magyar)

„Timár: Most hát tégy úgy, mintha te lennél az én Hans barátom.
Brachfeld: És te pedig úgy, mintha úgy értenél a magyar nyelvhez, mint Grétsy László.”
És, kérem, ezt több másodperces nevetés, taps követte – a felismerésé és az elismerésé.

Szóval ez a könyv, amelyik éppen a tanár úr kilencvenedik születésnapja előtt tiszteleg – bemutatja őt a gyerekkortól, a pályarajzot, a családját, a magánéleti, a kutatói fordulatait, könyvvé formált kutatási témáit, örömmel vállalt szerkesztői feladatait, a nyelvi ismeretterjesztés sosem szűnő szenvedélyét. Olyan gyöngéd szeretettel megírva, ahogy csak egy pálya- és munkatárs tudja bemutatni őt – szóval elismerés Erdélyi Erzsébetnek is.

Hozzá kell még fűznöm ehhez a könyvajánlóhoz némi magánéleti megjegyzést. Akik ismernek engem, meg a pályafutásomat is, tudják, hogy közepes könyvtervezőből úgy lehettem a Nők Lapja olvasószerkesztője – és ezt a mesterséget azóta is töretlenül folytatom –, hogy voltaképpen Grétsy tanár úr mozdított el errefelé, még valamikor 1972 körül. Pedig csak apróság volt: megkért, hogy a Magyar Nyelv Hetén, mivel nem tud elmenni minden iskolába játékos nyelvtanórát tartani, menjek én, engem ajánlana.

És olvasván éjjel a kötetet, a 85. oldalon egyszer csak olyat láttam, amitől elállott a lélegzetem. „Úgy hozta a sors, hogy szinte mindig én vezettem a klubülést, s a feladatokat is én adtam fel. Vargha Balázs csupán az első egy-két évben járult hozzá ötleteivel, viszont sokat segített azzal, hogy a hatvanas évektől írt remek játékos könyvei révén már jól előkészítette a talajt egy olyan klub tevékenységéhez, amilyet létrehoztunk. Én ezeket a könyveket jól ismertem, s fel is használtam, mivel új meg új feladatok kigondolásában támogattak. (…) Tíz év alatt hatvanöt ülésünk volt, mindegyiknek megvan a megőrzött stenciles anyaga. Az egész együtt értékes kincs, s főleg jól mutatja, hogy a résztvevők, a nyelvi játékok kedvelői, sőt rajongói olykor milyen csodákra képesek. Az pedig egészen természetes, magától értetődő volt számomra, hogy amikor 1972-ben a televízióban Szójátékklub címmel havonta egyszer egy teljes éven át vezettem azt a nyelvi játékos műsort, amelyről már beszéltünk, annak szereplőit, játékosait mindig a klub tagjai közül választottam, illetve őket kértem fel a műsorban való részvételre, ők pedig, Bedő István, Bencze Imre, Egyed László, Malina János, Révbíró Tamás és még néhányan mindig remekül szerepeltek, sikerrel helytálltak…”

Köszönök mindent, Tanár úr!

Szomorú utóirat:
Ma, a Tanár úr 90 születésnapján adta hírül a 24.hu, hogy Magyar Nyelvőr szerkesztőbizottsági tagsága alól viharos gyorsasággal felmentették őt, előzőleg pedig a lap felelős szerkesztőjét is leváltották. A szakmai belharcokra utaló hírek jelentős mennyiségű ürömöt loccsantottak a szakma doyenjét köszöntő könyv felett érzett örömömbe. (BJI)

Grétsy László, Erdélyi Erzsébet

A nyelvész – emberközelből:
Grétsy László
(Erdélyi Erzsébet interjúi)

Tinta Kiadó, Budapest, 2022
230 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3192 Ft
ISBN 978 963 409 3299

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Grétsy László – ismerem, mondaná a legtöbb ember arra a kérdésre, hogy ki is ő. Ismerem, hiszen ha megszólal, azonnal felismerem kedves, egyéni hangját a rádiós műsoraiból, ha látom, azonnal felsejlik komoly-vidám arca a tévé képernyőjéről. Igen, népes rajongótábora úgy érzi, ismeri Grétsy Lászlót. Mármint a nyelvészt.
Mivel magyarórákon is elhangzik többször a neve, ismeri sok-sok iskolás gyermek, még inkább egyetemista, a magyar nyelv elkötelezett szakembere, hiszen számos alapmunkája, több ezer cikke jelent meg a hosszú és tartalmas életpálya során: vaskos kézikönyvek, tudományos értekezések, nyelvi játékokat és rejtvényeket kínáló érdekes kiadványok, amelyekben valamennyi korosztály megtalálja az érdeklődésének megfelelő olvasmányt. (…)
Ennek a könyvnek egyik újdonsága az, hogy a legnagyobbak gesztusával az Ünnepelt ad nekünk születésnapi ajándékot: megengedi, hogy megismerjük emberi mivoltában is. Szokatlan ajándék ez részéről, hiszen ő maga is beismeri: eddig adott interjúi során nehezen tárulkozott fel. Most felidézi nekünk gyermekkorát, számos fotón megelevenedik előttünk a múlt: elénk lép ifjú tudósként, férjként, egy szép nagycsalád fejeként. (…)