kistibi |
Bartal Tamás regényét talán a történelmi krimi kategóriába lehet leginkább sorolni. Nem is tudom pontosan az első kötet – Lámpavas és pillangó – olvasása után, hogy a szerző mit tart igazán fontosnak a több szálú történetben. Egy valós, kettős gyilkosság felgöngyölítését, vagy az epizódszerűen felvillanó képeket 1848/49 Magyarországáról, esetleg a krimi-ág mellett futó szerelmi történetet?
Számomra a legvonzóbb az a vonal, amelyik az apróbb kultúrtörténeti érdekességet, kuriózumokat, történelmi adalékokat hordozza. Ízelítőként: „A több nyelvet beszélő Széchenyit zavarta a Pest elnevezés, mivel az németül kártevőt és dögmirigyet is jelent… (…) Már a térképet készítették, amikor észrevették, hogy ha a Pest-Buda feliratot biggyesztik a térkép tetejére, akkor a Dunától balra eső oldalra, vagyis Buda fölé fog kerülni a »Pest«, míg a Dunától jobbra eső oldalra, azaz a pestire fog esni a »Buda« felirat.” Egy tanár ilyen pici történetekkel tudja igazán felélénkíteni az óráit. De ne legyünk önzők! Minden olvasó számára izgalmat jelentenek az ilyen ínyencfalatok.
Ha csak ez lenne a fontos, akkor nem a szépirodalom vizein kellene kalandoznunk, bármilyen történeti, nyelvészeti munka is képes ilyen ismeretközlésre. Bartal Tamás igazán akkor van elemében, ha egy történelmi tényt a fantázia kohójába tölthet. Így jött létre az a jelenet, melyben az aradi hóhért felismerik Pesten, és rettentően elagyabugyálják. Ez ugyan nem igaz, az elégtétel vágya Haynau londoni, sörgyári megveretését alakította át az aradi hóhér pesti bűnhődésévé: „A bitófák tövében még ott feküdtek meztelenül a holttestek, az oszlopok melléjük döntve. Bott Ferenc hóhér az alsót is lehúzta róluk. A Habsburg-törvények szerint a kivégzettek ruhája a bakót illette meg.” Lett volna miért bűnhődnie.
Az első kötet kronologikus rendben követi végig ’48/49 eseményeit, kezdve egy olyan jelenettel, amikor Petőfi és társai a szélvész sebességével ragadják magukkal az orvosi egyetem hallgatóit, és az utolsó jelenetek egyike Bott Ferenc megveretése. A háttér tehát hatalmas pannó, melyen 1848/49 gyönyörűséges és tragikus pillanatai kavarognak. A pannó előtt a színen pedig Herczen felügyelő és nem túlzottan eszes beosztottja, Pités igyekszik kideríteni egy képviselő és egy lefejezett örömlány halála körüli rejtélyeket. Romantikus színezetű ábrándjainkat pedig a vonzó külsejű Steffi (talán gróf?) és Lipi nevű barátja teljesíti be, meghódítva és megtiporva a női szíveket. Úgyhogy együtt van minden, ami egy jó regényhez szükséges. Mégis, bármilyen izgalmakat rejt az első kötet, jó trilógiához méltóan inkább csak előjáték egy másfajta kalandokat tartalmazó második kötethez. Abban a legfontosabb szereplők ugyanazok, bár mintegy tíz évvel korosabbak. Változott körülöttük a világ, változtak ők is. A két regény között időszak rövid összefoglalását a második kötet bevezető részében olvashatjuk.
A Lámpavas és a mindent látó szem már címében jelzi az egyik vonalat: „Ekkor pillantotta meg a főmester mögött az oszlopot, amely az eddigieknél érdekesebb jelképeket tartalmazott. A sugarait szerteszéjjel szóró nap közepén egy talpán álló háromszöget látott, amelyben egy szem kapott helyet. Szuggesztív jelkép volt, Steffi tekintetét hosszú ideig nem eresztette. Ez tehát a mindent látó szem, a legfontosabb szabadkőműves szimbólum.”
Tanúi lehetünk egy szabadkőműves beavatási szertartásnak, és hogy még feszültebb legyen, abban a szabadkőműves páholyban, amelybe 1852-ben Kossuth is felvételét kérte.
Bartal Tamás itt is követi az első kötetben kialakított struktúrát, három párhuzamos és érdekfeszítő cselekményszállal alakítja ki a regény szövetét. Az első megint egy nyomozás. Herczen felügyelő szeretné kideríteni Teleki László gróf haláláról, hogy gyilkosság volt-e vagy öngyilkosság. És ez azért jó változás és előrelépés az első kötet szerkesztéséhez képest, mert így szorosan a cselekményhez fűződnek azok a színes történelmi valóságmozaikok, melyek az első kötetben kissé „szabadon kószáltak”.
Teleki László hihetetlenül izgalmas figurája a magyar történelemnek. A közösségi emlékezet sajnos méltatlanul kiszorította a szabadságharc utáni korból, talán öt-hat utca, tér viseli a nevét az egész országban. Pedig olyan formátumú politikus volt, amilyen ma egyáltalán nincsen. Politikus, drámaíró, diplomata. Ő alakította meg a magyar történelem egyetlen emigráns kormányát, Haynaut párbajra hívta. Művelt világfi, aki a személyes bátorságnak sem volt híján. Izgalmas élet csúcsán lett öngyilkos, egy olyan helyzetben, amikor az uralkodónak adott szava szembement a politikai elképzeléseivel. Igazi regényfigura, az ő személyénél jobb választás nem is lehet az 1860-as évek Magyarországának bemutatására. Teleki öngyilkossága nagyon pontosan dokumentált esemény; még a helyszínen, a holttestről készített fényképek is fennmaradtak, így a nyomozás rekonstrukciója párbeszédek és leírások formájában tartalmazza azokat a dokumentumokat, tanúvallomásokat, melyeket a korabeli kriminalisztika az utódokra hagyományozott.
A másik cselekményszál egy zárdában kezdődik, és ezt is valós alak ihlette. A szépséges olasz hölgy, Mária Lujza egy római zárdának volt az apátnője. A kolostorban elhitette, hogy közvetlen kapcsolatban áll Istennel és Szűz Máriával, és amit a követőkkel gyakorolt, azt leginkább szexuális abúzusnak neveznénk. Ráadásul a vele nem szimpatizálókat megmérgezte. Személye úgy kapcsolódik a „fősodorhoz”, hogy az említett Lipinek a szíve hölgye, Mylitta a gyászát feldolgozni vonul egy évre abba a zárdába, melynek élén Mária Lujza áll. Ez kapcsolja össze a regény három cselekményszálát.
* * * * *
Ifjabb koromban nagyon szerettem azokat a gazdagon voltak illusztrált „indiános” könyveket. Jó volt abban a képi világban bolyongani, amelyet más talált ki, és szabadon illeszthettem a magaméhoz. Bartal mindkét kötetét a képregénygrafikus Téjlor rajzai díszítik. Azon lehet vitatkozni, hogy ezek a művek hogyan illeszkednek a regény világához, de nekem segítettek a hangulat megteremtésében. Kíváncsiságból összehasonlítottam a második kötet első illusztrációját a Teleki holttestéről készült fotográfiával, és megdöbbentett a rajz pontossága. A képregényszerűen térbe helyezett figurák mögött ott rejtőzik a valóság, mint ahogyan a mese mélyén búvik meg vágyaink igazsága.
A magyar irodalomnak óriási szüksége lenne egy olyan ifjúsági regényre, amely A kőszívű ember fiai helyére léphetne. Lassan több évtizede zajlik a vita, hogy legyen-e ez a Jókai-mű kötelező olvasmány vagy sem. Pedagógusként tudom, hogyha ezt 13 évesekkel olvastatjuk, az az olvasóvá nevelés ellen dolgozik. Bartal Tamás regényeiben azt is kerestem, hogy ajánlható-e az általános iskola felső tagozatának. Sajnos nem, bár jól olvasható szöveg, és a gyerekek már egészen korán összefutnak durvább szexjelenetekkel is az interneten, de az iskola ezt mégsem vállalhatja fel. Középiskolában viszont véleményem szerint bátran ajánlható.
Már bánom, hogy úgy kezdtem Bartal regényeihez, hogy még nincs meg a trilógia befejező része. Olyan „kellene még!” ízzel fejeződött be a második kötet, remélem, mások is hasonlóan érezték – vagy fogják érezni.
Bartal Tamás
Bartal Tamás: Lámpavas trilógia
I. Lámpavas és pillangó
II. Lámpavas és a mindent látó szem
Aegis Alapítvány, Székesfehérvár
I. Lámpavas és pillangó
Aegis Alapítvány, Székesfehérvár, 2019
Illusztrációk: Téjlor
240 oldal, teljes bolti ár 3980 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 3383 Ft,
e-könyv változat 2790 Ft
ISBN 978 615 808 3331 (papír)
ISBN 978 615 808 3355 (e-könyv)
II. Lámpavas és a mindent látó szem
Aegis Alapítvány, Székesfehérvár, 2021
Illusztrációk: Téjlor
278 oldal, teljes bolti ár 2490 Ft,
kedvezményes ár a bookline.hu-n 2117 Ft,
e-könyv változat 1690 Ft
ISBN 978 963 818 2416 (papír)
ISBN 978 615 818 2423 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövegei
Bartal Tamás első kötete történelmi krimi, amely az 1848/49-es forradalom és szabadságharc forgatagában mutatja be egy kettős gyilkosság elkövetője utáni hajsza jeleneteit. A nyomozás eseményei mellett egy szerelmi szál is kibontakozik a történetben. Az író törekedett a történelmi hűségre, az események legtöbbje (valamivel később) megtörtént a valóságban. A történelmi detektívregény műfajában ez a történet egy izgalmas nyomozás, amely a szabadságharc eseményeinek háttere előtt zajlik.
A második kötet története az elsőtől teljesen független, és teljes egészében igaz történet. A gyilkos utáni hajszát a már ismert szereplők vezetik: Herczen Vilmos nyomozó és együgyű segédje, Pités, valamint Arányi professzor, a híres kórboncnok és halottbalzsamozó. A hivatalosságok azonban, élükön Thaisz Elek pesti rendőrfőkapitánnyal hamar le akarják zárni az ügyet. Steffi és barátja, Lipi immár harmincas éveikbe léptek, de még mindig megdobogtatják az asszonynép szívét. Forradalmi céljaik érdekében a magyar szabadkőművesek titkos és veszélyes világát derítik fel.
Olvass bele 
Posted on 2021. december 14. kedd Szerző: olvassbele.com
0