Példák recept nélkül | Szakonyi Péter: Aranyemberek

Cserhalmi Imre |

Köztudott, hogy sok éve Szakonyi Péter a szerkesztője a 100 leggazdagabb magyar című kiadványnak, nem meglepő tehát, hogy 24 gazdag emberrel készített interjúit gyűjtötte kötetbe. Könyvének címei arra utalnak, hogy interjúalanyainak nem csak a széfjeiben vagy az ingatlanaiban van maradandó érték, hanem a képességeiben, a tulajdonságaiban, talán a jellemében is. A többi közt ezért a ki nem mondott álláspontjáért is érdemes volt megírnia ezt a könyvet.

Mert téved, aki azt hinné, hogy itt a meggazdagodás receptjeit kínálják, hogy olyan példákról olvashat, amelyek egy az egyben utánozhatóak. Az is téved, aki azt hinné, hogy Szakonyi interjúalanyai ügyes pénzhajhászok, akik a szerencsének, a kapcsolataiknak, a bármikor bárkin átgázoló törtetésüknek köszönhetik a vagyonukat, Bizonyára léteznek ilyenek is – tételezem fel, mert (sajnos?) nem vagyok bejáratos ebbe a világba –, de az ide válogatott emberek nem ilyenek. Ugyanis Szakonyi Péter tudja, hogy az aranyemberek pályájából, életéből éppen az a leglényegesebb mondani- és megszívlelni való, ami túlmutat a sorsuk konkrétságain.

Kettő híján mindegyik interjú az utóbbi másfél évben készült, és bár csak hét szereplő születési dátuma van feltüntetve, azért kikövetkeztethető, hogy az 50 éves férfi és a 38 éves hölgy az aranyemberek mezőnyében nagyon fiatalnak számít. A sokat megélt és megcselekedett emberek „titka” az ismert, sőt szinte elcsépelt szavakkal összefoglalható: időérzék, kockázatvállalás, helyzetfelismerés, céltudatosság, emberismeret, szívósság, rugalmasság, szüntelen tanulás, jókor lenni jó helyen – és így tovább. De nem véletlenül mondja Nyúl Sándor, hogy „…nagyokat akkor lehet hibázni, ha nincs pénz, vagy ha nagyon sok van belőle.” Nem véletlenül idézi Emőri Gábor a dallasi üzletembert, aki szerint „…abból lesz sikeres üzletember, aki még 30 éves kora előtt csődbe megy egyszer”. És az őszinteség meg az önirónia roppant rokonszenves tulajdonságának birtokában mondhatja Kovács Attila, hogy „…mindig van olyan összeg, amitől könnybe lábad az ember szeme”.

Annak, hogy az aránylag rövid interjúkból is megtudunk róluk – ha nem is eleget, de – valami lényegeset, két oka van. Egyrészt a szerzőnek a gazdaság minden területére kiterjedő, évtizedes tapasztalatokon nyugvó, nemzetközi összefüggésekre is kiterjedő helyzet- és témaismerete. Éppen azért tud feltűnően rövid kérdéseket feltenni, mert minden szava mögött ez a tudásanyag áll. A másik ok, hogy az interjúk elé illesztett, rövid bevezető és az interjúkat záró, Névjegynek nevezett, lexikonszerű adathalmaz képkeretként fogja közre és magyarázza, színezi is az interjúkban felvázolt portrékat. Ez utóbbi szokatlan megoldás, és azt a szerkesztői szándékot sejteti, hogy az interjú iránti érdeklődésem ne attól függjön, hogy előre tudom, ki beszél. Nálam bejött: csak egyszer lapoztam hátra, hogy előbb a névjegyet lássam.

• Olvass bele!

A válogatás nemcsak a sokszínűség indokolt szándékához, hanem érzésem szerint Szakonyi rokonszenvéhez is igazodott. Nem véletlen, hogy a már elhunyt Demján Sándorral hat éve készített interjúval nyitja a kötetet. Ennek a tehetségben, társadalmi felelősségvállalásban és humánumban a hazai üzleti világ fölé magasodó alaknak mindmáig érvényes a példája is, a mondandója is. Persze az sem érdektelen, hogy a matematikai tudományok kandidátusa miért tanulta ki a cukorkagyártó szakmát, hogy miként lett a falusi pékből a Fornetti „atyja”, vagy a szentkirályi vízből a Szentkirályi víz. Hogyan válhat egy magyar üzletember félmillió ember főnökévé egy 80 országban működő, külföldi nagyvállalat főnökeként, hogy keveredik az üzlet világba az egykori, híres magyar balerina, Ottrubay Melinda unokaöccse, hogyan válhat valaki a brit királyi mérnök kamara tagjává, hogyan lehet New Yorkban és Londonban, sőt jövőre már Los Angelesben is márkaboltja egy 38 éves nőnek, hogyan csinálhat valaki Moszkvában több millió példányban megjelenő újságot, hogyan válik az egykori kamionsofőr a nyíregyházi labdarúgócsapat tulajdonosává.

Tudom, bulvár ízű a fenti felsorolás, de a könyv egyáltalán nem ilyen. Pedig egyik-másik szereplőjének a sorsa valóságos kalandregény (Nyúl Sándor), és akad, akire hatalmas drámát mért a sorsa (Kósa Erika). Találtam a könyv szereplői közt olyanokat, akiknek az élete nagy ívű, könyvterjedelmű portréban, dokumentumregényben vagy filmen is siker lehetne.

Nem tudnám, nem is akarom tagadni, hogy a szerző régi jó szakmai barátom, tehát feltétlenül keresnem kell valami negatívumot is, nehogy elfogultsággal legyek vádolható. Találtam. A könyv borítóján látható fényképe nagyon vacak. Még szerencse, hogy a tévéből sokan ismerik.

Szakonyi Péter: Aranyemberek – Beszélgetések gazdagokkal a gazdaságról
Kossuth Kiadó, Budapest, 2020
205 oldal, teljes bolti ár 3400 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 2720 Ft,
e-könyv változat 1990 Ft
ISBN 978 963 544 2003 (papír)
ISBN 978 963 544 2515 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon ma mivel és főleg hogyan lehet nagy cégeket és nagy vagyont felhalmozni? Hazánk és korunk „aranyembere” meg tudja őrizni arcát és személyiségét? Gyermekei büszkén vállalják, vállalhatják édesanyjukat vagy édesapjukat? Netán folytatják azt, amit elkezdett?
A magyar újkapitalizmus alig több mint három évtizede egy sor rossz és nagyon rossz példát mutatott – gyors, látványos sikereket, melyeket előbb vagy utóbb csúfos bukás követett.
De az „üstökösök” mellett állócsillagok is megjelentek a magyar gazdaság egén. Olyanok, akikre ma is felnézünk, akiknek pályaívét már üzleti iskolákban is tanítják.
Őket, pontosabban őket is szólaltattam meg az elmúlt években készült interjúkban. Példájukkal azt szeretném bebizonyítani, vagy legalábbis bemutatni, hogy most, ebben a korrupcióval, paternalizmussal átitatott és urambátyám légkörben működő magyar gazdaságban is lehet sikert elérni. A siker így is bárki számára kézzelfogható, akiben van tehetség, elhivatottság, kitartás és persze kurázsi.