A kaméleon és a kékvérűek | James Longo: Hitler és a Habsburgok

Kleyer Éva |

Minden negyedik életévét betöltött óvodás lányka hercegnő vagy királykisasszony szeretne lenni. Hosszú aranyhajat képzel magának, tüllszoknyát húz a farsangra (de néha a szürke hétköznapok felvidítására is). Amikor magát és szeretteit kell lerajzolnia, akkor egy komplett királyi család köré-ben ábrázolja az említett hercegkisasszonyt, hiszen mindannyian meséken, népmeséken szocializá-lódtunk. Ott pedig erősen idealizált képet vésnek belénk, gazdagságról, pompáról, ruhaköltemé-nyekről, csillogó ékszerekről meg bálokról – és a mesékben a hercegkisasszony legfőbb gondja a meg-felelő jövendőbeli kiválasztása, aki majd termé-szetesen fehér lovon érkezik leánykérőbe.

A valóság sokkal prózaibb.

Vegyük például a Habsburgokat. Azt még a téma iránt kevéssé érdeklődő, de iskoláit tisztességgel elvégző polgár is tudja, hogy a monarchia 600 éve alatt a birodalom növekedett és gyarapodott, időnként az akkor ismert világ nagy részén Habsburg-vérből valók uralkodtak, továbbá hogy számtalan utódjukat igen szemfüles módon ki(be)házasították Európa uralkodóházaiba.

Mindez persze igaz is, sőt az is közismert, hogy a dinasztikus célok érdekében gyakran közeli rokonok között jött létre a házasság, ezek gyümölcsei aztán testi-szellemi defektusokkal terhelten vitték tovább a sérült DNS-t (mondanánk ma…). De gyakran elfelejtjük, hogy a rengeteg Habsburg nemcsak jobb-rosszabb piktúrák a kastélyok képgalériájában, hanem hús-vér emberek, szerelemmel, szenvedéssel, küzdelmekkel és néha boldogsággal is.

Nézzük például, mit tudunk Ferenc Ferdinándról? Igen, ő lett a szomorú sorsú Rudolf trónörökös halála után a császári trón várományosa. És szarajevói halála, a merénylet szolgáltatta az okot az első világháborúra. A korszak kutatóin kívül körülbelül ezt tudjuk róla felidézni. Pedig micsoda történet rejtőzik a felszín mögött! Micsoda jellemek, milyen indítékok, tragédiák és harcok. Ezért is érdemes James Longo könyvét kézbe venni, és minden sorát élvezettel olvasgatni.

De hogyan került az amerikai kutató ennek a különleges történetnek a közelébe? A könyv végén meséli el, hogy anyja mutatta be Kurt Schuschniggnak, aki egykor Ausztria kancellárja volt, ekkoriban pedig a St. Louis-i egyetemen államjogot tanított. Ő volt az, akit Ausztria bekebelezése után Hitler az elsők között deportáltatott Dachauba. A szerző bevallása szerint akkor még nem tudta, mi az a kancellár, mit jelent a koncentrációs tábor, egyáltalán ki volt Hitler és hol található Ausztria vagy Németország. De olyan múlhatatlan kíváncsiság ébredt benne a téma iránt, hogy fejest ugrott a kutatásba.

Ellátogatott Dachauba, a bécsi Hadtörténeti Múzeumba, s ott figyelt fel Ferenc Ferdinánd főherceg és családja történetére. Kíváncsi lett, hogyan élhettek az utódok a huszadik század vérzivataros évtizedeiben. Sikerült megismerkednie a család még élő tagjaival, a főherceg unokájával, dédunokáival, így szinte első kézből hallhatott a nem mindennapi, az európai történelmet híven tükröző családtörténetről.

Ki volt hát valójában Ferenc Ferdinánd? A főherceg a császár legidősebb unokaöccseként látta meg a napvilágot, apja az uralkodó Ferenc József testvéröccse volt. A kis növésű és beteges ember nem volt sem megnyerő, sem kedvelt. Ideges természetű és gyenge képességű személyisége nemzedékének egyik legelutasítottabb Habsburgjává tette. Ráadásul rangon alul házasodott, amit a Habsburg-család soha nem bocsátott meg neki. Alá kellett írnia, hogy a cseh nemesi családból származó grófnő, Chotek Zsófia sohasem lehet császárné, habár kilenc évvel a házasságkötés után mégiscsak megkapta az uralkodó család nőtagjait megillető hercegnői (Herzogin von Hohenberg) címet és az ezzel kijáró Fenség („Hoheit”) megszólítás jogát. (Egy kis hazakacsintás: ha a férje trónra lépett volna, a magyar és a cseh királyné címet kaphatta volna meg.) Gyermekeik nem is a Habsburg, hanem a von Hohenberg családnevet kapták, és nem szerepeltek a trón-öröklési sorrendben.

Így azután, amikor a szarajevói merényletben három gyermekük elvesztette mindkét szülőjét, Ferenc József másik öccsének fia, Károly lett a Monarchia utolsó megkoronázott császára.

Itt bevezetjük a történet másik szálát is. Ki a kaméleon és miért gyűlölte az osztrák császári trón örökösét? Az utóbbira előbb kapjuk meg a választ. Az ausztriai Braunauban született, festői babérokra pályázó Hitler munkanélküliként tengette az életét Bécs utcáin a század első éveiben, miután többszöri nekifutásra sem vették fel a bécsi Festőakadémiára. Éppen havat sepert az Imperial Hotel előtt, amikor az ott rendezett fényes bálra megérkezett a trónörökös pár. Ez az égbe kiáltó igazságtalanságként átélt pillanat annyira beégett a retinájába, hogy élete végéig nem tudta megbocsájtani. Ferenc Ferdinánd ráadásul egy cseh grófnőt vett feleségül, s ezzel „beszennyezte a német vérvonalat”. Ez lehetett az fő oka, hogy sosem múló gyűlölettel tekintett a császári családra. Haragja még jóval a vesztes háború, a Monarchia bukása után sem csillapodott. És ehhez kapcsolódva kapjuk meg Longo magyarázatát a kaméleonra. Hitler, amikor már politikai szerepre készült, akár egy kaméleon a környezet színeihez, úgy alkalmazkodott hallgatósága igényeihez. Azt mondta és úgy, hogy a közönsége szívesen hallgassa; sőt szinte megigézte, bűvkörébe vonta őket, hogy azt hallják, amit hallani akartak. Hatalomra jutva, 1938-ban, Ausztria bekebelezésekor is első gondja volt, hogy Ferenc Ferdinánd két fiát, Miksa (Maximilian) és Ernő (Ernst) hercegeket a kancellárral együtt elsőként hurcoltassa koncentrációs táborba.

• Olvass bele!

A kutató alaposan utánajárt Hitler Ausztriához fűződő érzelmei és viszonya hátterének, egymásba fonódva követjük az ő élettörténetét és a királyi árvák kálváriáját. Miksa és Ernő sorsát az sem segítette, hogy a trónfosztott Habsburg-ház továbbra sem vett tudomást róluk, és még kevés megmaradt befolyásukat sem vetették latba érdekükben. A két Hohenberg-fiú nővére, Zsófia a feleségek és mostoha-nagyanyjuk küzdött kiszabadításukért és hogy a családi vagyon roncsait megmenekíthessék. A csehországi Konopiště-kastélyt, ahol boldog gyermekkorukat töltötték, nemcsak a nácik rabolták ki alaposan, de később a demokratikusnak nevezett Csehszlovákia is. Semmit nem vihettek magukkal a családi értékek és emlékek közül, amikor megkezdődött a német származásúak kitelepítése.

Bámulatra méltó a nők (a nővér, a feleségek és az idős főhercegnő) merészsége, kitartása és eltökéltsége, amellyel a nácik nyakára jártak, mindenféle trükkökkel bombázták őket, eljutva a legfelső szintekig, amíg elérték, hogy a két herceg kiszabadulhatott. Bár a társaság sem volt akármilyen, a volt kancelláron kívül ott volt Martin Niemöller, a nácikkal szembe helyezkedő protestáns lelkész, aztán Otto von Bismarck unokája, az utolsó bajor trónörökösnő, és itt halt meg Sztálin legidősebb fia is. Dachauban mindenki a poklok poklát járta meg, mindenkinek megalázó munkát és embertelen körülményeket kellett elviselnie. De a hercegek kiszabadultak, bár életük végéig szenvedtek a hosszú rabság nyomaitól. A leghosszabb élet Zsófiának, az elsőszülött leánynak adatott, bár eltemette szüleit, két bátyját, két fiát, férjét, mégis azt vallotta: „Az igazi történetet még senki nem mondta el. Talán a következő újság már az igazat fogja leírni.”

Miksa és Ernő hitt az apjuk által megálmodott, szövetségi állammá átalakítandó Osztrák–Magyar Monarchia tervében, ahol a sokféle etnikum és kultúra békében egymás mellett, egymást erősítve és segítve boldogul. Ezen a terven dolgozott később a megkoronázott utolsó császár, Károly fia is, Habsburg Ottó, aki még szerencsés módon megérhette, hogy leomlik a vasfüggöny. Károly és Ferenc Ferdinánd jó, szinte baráti viszonyt ápolt egymással, utódaik is hasonló módon éreztek egymás iránt.

Nagyon érdekes élmény volt Longo könyve révén egy más szemszögből tanulmányozni a huszadik század történelmét. Úgy hiszem, hogy a „nagy” történelmet igazán az egyén sorsán keresztül lehet megismerni. Az egyén pedig lehet jómódú kereskedő család tagja vagy szegény sorsú munkás, lehet katona, aki egy számára ismeretlen célért áldozza az életét – de mint látjuk, a bíborban-bársonyban született királyfik, királyleányok is alaposan megszenvedték a véres időket.

Hitlerrel persze nagyon nehéz azonosulni (nem is kell) – de a könyv máshonnan világítja meg beteg személyiségét és azt a zsigeri gyűlöletet, amellyel ezúttal nem a kommunisták, nem a zsidók vagy más, általa alsóbbrendűnek tartott népek ellen fordult, hanem a Habsburgok, és kiemelten a Hohenberg-dinasztia tagjai ellen.

Rácz Judit fordítása szép és gördülékeny, egyszerre tudja közvetíteni Longo hol mérték-, hol távolságtartó, hol pedig rokonszenvet keltő stílusát.

Bár Longo könyve nem az illúziókat tápláló gyermekeknek íródott, a szülők immár biztosak lehetnek, hogy a mesebeli hercegnők és hercegek élete sem volt olyan csillogó, mint ahogy a mesék leírták. A mai uralkodó családok tagjainak életéről pedig már az újságokból tudjuk a legtöbbet: küzdenek, szeretnek, olykor elbuknak és szenvednek is. Mint az elődeik. Mint általában az emberek.

James Longo: Hitler és a Habsburgok
– A Führer bosszúja az osztrák királyi család ellen
Fordította: Rácz Judit
Európa Kiadó, Budapest, 2020
312 oldal, teljes bolti ár 4299 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3224 Ft,
ISBN 978 963 504 0957

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege (részletek)

Hogyan és mitől alakult ki Adolf Hitler megszállott gyűlölete a Habsburg-család iránt? Miért fogadott bosszút az eltűnőben lévő birodalom, valamint a halott főherceg és a királyi árvák ellen? Mit kellett átélniük azoknak a gyermekeknek, akiknek a vére a nácik szerint túlságosan kék volt, de a Habsburgok szerint mégsem eléggé.
Ez a dühödt érzelem hajtotta Hitlert a hatalomért vívott harcában is, és ez vezetett a második világháború és a holokauszt tragédiájához. Ferenc Ferdinánd főherceg királyi árvái, a hagyományhű Habsburg Birodalmat megbotránkoztató boldog, de rangon aluli házasság gyümölcsei testesítették meg a szemében mindazt, amit a modernitásban, a huszadik században és az Osztrák–Magyar Monarchia többnemzetiségű, multikulturális birodalmában megvetett.
James Longo egy évtizeden át tartó kutatómunka és interjúk hosszú sora révén tárta fel a Habsburg-leszármazottak történetét, Hitler gyűlöletének gyökereit és a családtagok küzdelmét a Führer ellen.