Szomszédok, sorsok, életek | Saly Noémi: Micsoda népek…

Posted on 2020. július 5. vasárnap Szerző:

0


Somogyi András |

Továbbra is élve a szerző engedelmével, Saly Noémit – tavaly megjelent könyve bemutatásában – szintén csak keresztnevével aposztrofálom. Ez a kötet a családtörténetnél tágabb horizontra tekint, amint azt az alábbiakban látni fogjuk. Szerzője ugyanis azzal dicsekedhet, hogy születése óta ugyanazon ház ugyanazon lakása az otthona, ami rendkívüli ritkaság az utóbbi évtizedekben. A kíváncsiság – ha hosszas és szorgos kutató munkával párosul, Noémi pedig muzeológus és már ezért is nagyon sok mindenről tud nagyon sok mindent – meghozza gyümölcsét: esetünkben ezt a kivételesen érdekes, olvasmányos és tanulságos könyvet. Ugyanis a Micsoda népek… Noémi valaha élt szomszédai iránt már gyermekkorában felébredt érdeklődése és kíváncsisága nyomán született meg.

Tanulságos a kötet azért, mert egy ház egykor élt lakóin keresztül nemcsak a valaha élt szomszédok személyét, hanem családjuk történetét is megismerjük, ebből pedig kirajzolódik a 20. század első fele társadalmának széles spektruma is. Természetesen egy budapesti nagypolgári ház lakói nem képviselhetik az egész magyar társadalmat, hiszen a parasztság, a munkásosztály nem szerepel ebben a körben. A szomszédok domináns része a birtokokra utaló előnevekkel dekorált arisztokrácia; a nagypolgárság; a hadsereg főtisztjei: tábornokok és ezredesek; a közintézmények és közszolgáltatások vezető képviselői: államtitkárok, vezérigazgatók, sőt lakott itt miniszter is. De előfordulnak kereskedők, magánzók, sőt mutatóban néhány szegényebb sorsú lakó.

Feltétlenül szólnunk kell a helyszínről, a házról: a Döbrentei utca 8. épp a millennium évében, 1896-ban készült el, és ma a világörökség része. Tervezőjét és kivitelezőjét a magyar építészet legjelesebbjei között találhatjuk. A terveket Hauszmann Alajos készítette (egyebek között ő volt a Királyi Vár építésvezetője, a New York palota, a Műegyetem központi épületének tervezője), építője pedig Havel Lipót volt (Várbazár, Műcsarnok és sok más neves épület).

A kötetben ismertetett száz körüli egykori szomszéd közül hadd emeljek itt ki egy-két olyan személyiséget, akik tevékenységükkel nyomot hagytak Budapest és az ország képén, történetében.

Itt lakott Hubay Jenő, a 20. század elejének világhírű hegedűművésze; Hollós József, a Posta egykori vezérigazgatója, az első magyar rádiótávíró állomás megvalósítója, az ország távközlésének kiemelkedő alakja; Hieronimy Károly miniszter, az Alföld vízvédelmi tervének elkészítője, az ő nevéhez fűződik a Duna pest-budai szakaszának szabályozása, a rakpartok kiépítése; Thomán Miklós, akinek öccse, István Liszt Ferenc tanítványa volt és zeneakadémiai növendékei között Bartók Béla és Dohnányi Ernő is szerepelt.

A nem éppen tipikus szomszédok között találunk emigráns orosz tábornokot, detektívet, Horthy Miklós kabinetfőnökét, munkát kereső árva leányt, háztartásbelit és még sok más érdekes egyéniséget. És természetesen szerepel a lakók sorában a szerző családja is, onnan csak a nagyapát említem meg, a Széchenyi fürdő tervezőjét, a későbbi kalandos életű, vakmerő kártyást, (ifjabb) Francsek Imrét.

Noémi szelíd humorral ábrázolja a kutatásai során megismert alakokat, családokat, még a tragédiákat is. Magát sem kíméli: „…1955-ben hazajött a lágerből apám. ’56 júniusára összeeszkábáltak még egy gyereket (engem)…”

A kötetet, amelyet rengeteg forrásból épített fel, két dolog teszi különösen figyelemre méltóvá. Számtalan illusztráció, régi város- és családi fotó gazdagítja a szöveget. De nem csak azok, nagyon sok a korabeli hivatalos iratból idézett részlet, az évfordulókra, nyugállományba vonulásra írt tisztelgő beszéd, amelyekből megismerjük az évtizedekkel ezelőtti (a maitól nem is olyan sokban különböző), olykor már nevetséges bürokratikus nyelvezetet és a méltatás költőien túldicsérő stílusát.

A kiváló borító, Török Szonja munkája egyszerre nagyon konkrét a ház homlokzatával, és nagyon sok mindent sugall az ablakba-kapualjakba állított családi fotókkal.

Saly Noémi (Fotó: Merényi György)

Saly Noémi azzal fejezi be a kötetet, hogy jól érzi magát a házban. Még sok derűs és eredményes évet kívánunk neki szeretett otthonában.

Saly Noémi: Micsoda népek…
Ab Ovo Kiadó, Budapest, 2019
270 oldal, teljes bolti ár 5290 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 4496 Ft
ISBN 978 615 564 0438

A könyv kiadói fülszövege

Keveseknek adatik meg, Budapesten meg pláne: születésem – 1956 – óta ugyanabban a lakásban élek. Gyerekként, amikor az ember a szavak bűvöletében él, és a világ birtokba vételének szinte mágikus módja a dolgok megnevezése, a másik nevének megtudása, gyakran faggattam nagyanyámat és a ház öregeit: hogy hívták azokat, akik előttünk itt laktak? Tizenkét évesen beírtam ezeket az információkat egy ronda szürke, spirálos noteszbe.
2017-ben a Budapest 100 eseménysorozatának középpontjába a rakpartok kerültek. Hajdan gyönyörű házunk a világörökség része, Hauszmann Alajos alkotása, nosza, tárjuk ki a kaput mi is arra a két napra. Előszedem a szürke noteszt, annyi mindent tudok a lakókról, gyerekjáték lesz az egész.
Aztán megnyitottam az Arcanum portált a neten, mondván a gépnek: Döbrentei utca 8., kis szógám, szimat! És szörnyen elszégyelltem magam. Jóságos ég, hiszen nem tudok én semmit. Zúdultak rám a nevek, a történetek, drámák és vígjátékok, elképesztő kavargásban ez az egész ótvar, gusztustalan, rossz emlékű huszadik század.
A hatalmas anyag láttán ijedtemben a megoldást is kitaláltam: én leszek a házvezetőnő, és kiteregetem a ház szennyesét. A látványterv enyhén szólva puritán volt. A/4-es lapokra nyomtattam az életrajzokat meg a képeket, a kapualjba került az épület és a két háztulajdonos család története, az orsótér aljába szárítóköteleken, lepedőkre tűzve, illetve – ahol pontosat tudtam – az ajtók mellé erősítve pedig az én régi szomszédaimé.
Miután csaknem egy egész csomag nejlon irattasakot és vagy két marék ziherejsztűt elhasználtam, rögtön el is dőlt, hogy ebből könyv lesz, hiszen már nincs is vele olyan sok munka – ajaj, dehogynem, rengeteg lett. Úgyhogy csak most, két év elteltével tudom végre újból azt mondani: kerüljenek beljebb, ismerkedjenek meg a mi tabáni bérházunkkal.