»Anyátok csak a zászlót vitte« | Mohácsi testvérek: Johanna, avagy maradjunk már emberek / Szegedi Nemzeti Színház

Posted on 2020. március 3. kedd Szerző:

0


Ágoston Katalin

Tóth Anett |

Istenbe vetett hitével maga mellé állította egész Franciaországot, viszonzásul cserbenhagyták. Szent Johanna rendhagyó történetét gondolták újra a Mohácsi testvérek. Az ősbemutatót ovációval fogadta a szegedi közönség.

A Mohácsi testvérek Johannája többet ad, mint a szent szűz történetét: az összes emberi gyarlóság megmutatkozik benne. Kicsit olyan, mintha egy emelt szintű történelem érettségi előtt álló kamasz tartana gyorstalpalót kortársainak a 15. század történéseiről, mai átfedésekkel, hézagosan, de érthetően – mulattató nézni, de nem szabad elfelejteni, a gyerekszáj olykor hatalmas igazságokat mond. Azt hinné az ember, 135 perc szünet nélkül túl sok, addig nem lehet csak egy dologra fókuszálni. A Mohácsi testvérek és a szegedi színészek megoldották, hogy ne lankadjon a figyelem. Attól jó az egész, hogy nem veszik véresen komolyan a mára felmagasztalt Johanna történetét, hanem rögtön az elején tisztázzák: ne várjon a néző életrajzi pontosságot, kőbe vésett történelmi téziseket. Többet mond rólunk, emberekről Mohácsiéknak a története, mint hinnénk.

Ágoston Katalin, Szegezdi Róbert

Jeanne d’Arc, a kis írástudatlan pont úgy nőtt fel a francia porban, ahogy az a szenteknél szokás. Nekik is meg kellett enni a főzeléket és őket is csúfolták. Jeanne-t Ágoston Katalin formálja meg, aki – ahogy eddigi összes szegedi szerepében – igazi energiabomba. Naivitásával és hitével magával ragadja a nézőket. Ahogyan pöttöm, tiszta lelkű Jeanne d’Arcként megacélozza magát és harcra buzdítja a francia katonákat, az embernek szemernyi kétsége sincs: kiváló választás volt a szerepre. Megmutatja a franciáknak, többre képesek, mint hiszik. Gyönge lány létére képes lelket önteni még a bizonytalanság és reményvesztettség mocsarában dagonyázó Károly hercegbe is.

Látomások ide vagy oda, Johannának végig kellett néznie, miként égetik fel az angol katonák szülőfaluját. Aztán Istenbe vetett hitével csigát evett és teásbögréket vágott falhoz. Elkísérjük születésétől az utolsó útjáig, amikor a hatalom végleg leszámol vele. Előtte azonban egy fiktív jövő képét vázolták fel a közönségnek. Mi lett volna, ha a lányka bűnösnek vallotta volna magát, aztán elfelejtve mindent családot alapít? Megkapjuk a választ: boldogtalan lenne, a férje nem ismerné el szerepét a háborúban. Harcos hajadonból lefokozták volna zászlóvivővé, és a gyerekei is inkább a tévét választanák helyette. Ebből nem kér Johanna, s önként vonul a halálba. Akkor, Ágoston Katalin arcát látva el is felejtjük egy pillanatra, hogy pár másodperce még kacagtunk – mert bizony remek humorú előadásnak lehetünk tanúi, amihez nem árt képben lenni a közélet apró, nyílt titkaival. Persze az időbeli ellentmondások adta komikum lehetőségét sem voltak restek kihasználni, vagy a nézők előadás közbeni mobilozási szokásait.

Róbert Gábor, Medveczky Balázs, Sztarenki Pál, Jakab Tamás, a széken Szegezdi Róbert ül (mint Károly herceg), a mérget öntő szakács pedig Kárász Zénó

Ágostonon kívül minden színész több szerepben mutatkozik meg, ráadás feladatként pedig még egy kis falmászást is be kell iktatniuk Khell Zsolt díszletén, ami igen hatásosra sikerült a kereszthez vezető úttal és a katonai lőszeres ládákkal, akárcsak Remete Krisztina jelmezei. Kárász Zénó sokak nagy örömére például öt oldalát mutathatja meg. Szakácsként is éppoly kiváló, mint papnak vagy arisztokratának, de a francia és angol zászló alatt is feltűnik. Remek karaktereket láthatunk Csorba Kata anyafigurájától Szegezdi Róbert Károly hercegén át Medveczky Balázs ügyetlen katonájáig. Mindenkinek jut lehetőség több ízben is felvillantani tehetségét.

Sztarenki Pál

S ha nem lenne elég a kabaréba illő jelenetek sokasága, az előadás színesíti négy kiváló zenész is. Kovács Márton, Móser Ádám, Préda-Kovács Zsolt és Vígh István együtt élnek a színészekkel – mivel azok is beszállnak a mókába –, másodpercek alatt tolják át a még komikusabb sávba egy jelenetet, vagy épp a zene erejével váltanak ki libabőrös borzongást. A hagyományos francia dallamok megszólaltatásába bevontak mindenfélét, amivel zajt lehet csapni. Mire éppen megijednénk a várható orbitális lármától, a színészek is lábasokat, ütőket ragadnak, s már ki is kristályosodik a kép és szépen komponált dalba olvad össze minden.

Elöl: Jakab Tamás, Ágoston Katalin, Bánvölgyi Tamás, középen Szegezdi Róbert

A fagylaltkészítés nemcsak az életben, a mennyországban is visszaköszön Johannának. Igaz, megégették a máglyán, de atomjait szertevitte a szél. Így aztán a világon mindenkibe került egy kicsi Jeanne d’Arc, aki azt suttogja, mindig van miért harcolni.

Johanna/Ágoston Katalin kesernyésen levonja a tanulságot, de a pontot inkább a punccsal és a csokival teszik a történet végére, hogy a néző ne fejét lehorgasztva kullogjon haza a főhősnő elmélkedése után.

Fotók: Kelemen József

Részletek, jegyvásárlás
és képgaléria az előadásról