Miért? | O. Horváth Sári: Lenni vagy nem / Jurányi

Posted on 2020. február 25. kedd Szerző:

0


A pszichológus (Dobra Mara)

A pszichológus (Dobra Mara)

Bagi Ágnes |

A gyermekvállalás egy nő életének egyik legintimebb aspektusa, mégis az idők kezdete óta közügyként kezelik és mindenkinek megvan róla a maga véleménye. Közelítsük meg így: Gyereket akarok! Az még a jobbik eset, ha ez a vágy úgy fogalmazódik meg: gyereket akarunk. De nagyon sokszor ez egyáltalán nem ilyen egyszerű. Mert megfogalmazható úgy is: Milyen gyereket akarok? Sőt: milyent nem akarok.

A Jurányi Házban bemutatott Lenni vagy nem nyolc ember történetét mutatja meg, és rajta keresztül a gyakran a témakör elhallgatott, nem kibeszélt szegmenseit, az abortuszt, az erőszakból fogant gyerekek ügyét, az azonos nemű párok lehetőségeit a gyermekvállalásra és az örökbefogadás anomáliáit, vagy a „Csak cigányt ne!” problémát.

Már ezek elővezetéséhez is bátorság kell. Azonban talán a legfontosabb, hogy a darab szerzője, O. Horváth Sári fel meri tenni a kérdést: Miért? A kérdést, amit az előttünk járó generációk ritkán (vagy sosem) tettek fel, hiszen nekik még magától értetődő volt, hogy egy nő életének a kiteljesedése és végcélja az anyaság.

A szerző azonnal a sűrűjébe vág: egy anya és egy gyermektelen nő vitájával indul a darab. Ezt szarkasztikus humorral tálalt gondolatmenet követi, bemutatva az ellentmondást, hogy mindaddig illetlenség egy pár szexuális életéről érdeklődni, amíg az nem a fajfenntartás érdekében történik. Mert ha mégiscsak erről van szó, beleszólási joga van mindenkinek. A darab alaphangulatát ez a felütés adja meg, ami aztán végigkíséri a nézőt az előadáson.

A szereplők közül a hét nő névtelen – s ez tovább erősíti, hogy amit látunk, itt játszódik, életünk hétköznapi szereplőit látjuk viszont. Az egyetlen férfi a színpadon: Király doktor. Beszédes a név, és vele nemcsak a gyermekre vágyó nők életében kulcsfontosságú férfi hatalma jelenik meg, de beleszövődik a magyar egészségügy minden problémája is.

Mindenki monológként kezdi a saját történetét, idővel azonban a szálak összefutnak, dialógusok alakulnak ki, majd ismét szétválnak. Van egy pszichológusunk (Dobra Mara), aki magabiztosan állítja, hogy sosem lesznek gyerekei, hiszen nála jobban kevesen tudják, hogy mennyire nehéz jó szülőnek lenni. Ezt erősítendő büszkén lebegteti orrunk előtt Susan Forward művét, a Mérgező szülők című klasszikust. Barátnője (Herman Flóra) huszonévesen méhnyakrákkal küzd, majd az örökbefogadás felé fordul. (Rögös egy út!) A nőgyógyásza (Róbert Gábor) szeretőt tart, de azért mederben próbálja tartani az aktuális – második – házasságát. Felesége (Száger Zsuzsanna) valaha sikeres üzletasszony volt, most kétségbeesetten vergődik az anyaszerepben.

Száger Zsuzsanna (a megcsalt feleség), Tarr Judit (a szerető), Róbert Gábor (Király, a nőgyógyász), Dobra Mara (a pszichológus), Herman Flóra (a pszichológus barátnője), Szirmai Melinda (az orvos féltestvére), Urbanovits Krisztina és Sárközi-Nagy Ilona (a páros)

Az orvos féltestvérének (Szirmai Melinda) elmondásából egy 16 évesen megerőszakolt lány történetét ismerhetjük meg, aki az erőszak nyomán terhes maradt. A nőgyógyász szeretője (Tarr Judit), ez a végtelenül naiv és szeretéhes lány is felbukkan, ő mindennél jobban vágyik gyerekre. Végül megismerjük a jogilag hátrányosan megkülönböztetett leszbikus párt is (Sárközi-Nagy Ilona és Urbanovits Krisztina), ők alternatív (és illegális) megoldásokat keresnek.

A figurák meglehetősen széles spektrumot fednek le, megmutatva a gyermekvállalás sokféle aspektusát (talán csak egy lombikozó meddő pár hiányzott a teljes képhez). De a másfél órás játékidő így is rendkívül tömény és információgazdag, aligha lehetett volna belezsúfolni még egy történetet.

Akik mindenre képesek lennének (Urbanovits Krisztina és Sárközi-Nagy Ilona)

Widder Kristóf letisztult rendezése megfelelő ritmusú ahhoz, hogy ne veszítsünk a lendületből, ugyanakkor hagy időt az információáram feldolgozására, az összefüggések átlátására. Jeli Luca Sára egyszerű látványterve hagyja érvényesülni a szöveget. Az U-alakban körbeültetett színpadot egyszerű ikeás gyerekbútorokkal rendezte be. A gyerekekre méretezett székek és asztal funkciója kettős. A felnőttek teste óriásokként forgolódik közöttük, éppen úgy, ahogy a gyermekeik látják szüleiket, s ezáltal a néző is gyermeki perspektívát kap. Ugyanakkor értelmezhető fordítva is: mintha a szereplők még mindig gyermekek lennének, akiknek a darab folyamán fel kell nőniük. A jelmezek a mai Budapest utcáiról ismerősek, ez is erősíti az azonosulást a szereplőkkel. Bár a karakterek tipikusak, sőt archetípusok, a színészi játék mégsem válik sablonossá. Minden alaknak megvan a maga fejlődési íve, és ezt a színészek hitelesen ábrázolják. Talán a leglátványosabb a megerőszakolt lány (Szirmai Melinda) jellemének átalakulása.

Nem működő házaspár (Száger Zsuzsanna, Róbert Gábor)

A színpadon megjelenő nemek aránya is jelzi, elsősorban a nőket érintő kérdésről van szó. Jogosnak tűnik ugyanakkor Király doktor kirohanása is, hogy egyetlen férfit sem lehet apaságra kényszeríteni, s abortuszra szólítja fel a szeretőjét. De a döntés mégiscsak a nőé, ahogy övé az ezzel járó társadalmi megbélyegzés is. Ma már senki sem háborodik fel, ha egy gyerek apa nélkül nő fel, de ha anyja nincs (tűnik el), az szinte főbenjáró bűn.

Rengeteg kérdés és legalább annyi válasz mentén járja körbe a témát O. Horváth Sári darabja. Annyi bizonyos, nem intézhető al azzal, hogy a nők nagy egzisztenciális kérdéseire a gyerek lenne a válasz. Mindig vissza kell kérdezni: Miért? Miért akar vagy miért nem akar valaki gyereket?

A Lenni vagy nem szerzőjét ezért az alkotásáért 2018-ban a Színházi Dramaturgok Céhének Vilmos-díjával tüntették ki.

A KV_Társulat, az E-Mancik Színházi Manufaktúra és a MASZK Egyesület (Szeged) produkciója

Fotók: Jurányi Ház/Gulyás Dóra

Részletek és jegyvásárlás