Fiúk, nyár, tábor, Korczak | Janusz Korczak: A wilhelmówkai fiúk

Posted on 2020. január 27. hétfő Szerző:

0


Paddington |

A közelmúltban jelent meg a Magyar Pedagógiai Társaság (MPT) gondozásában Janusz Korczak műve, A wilhelmówkai fiúk. A vékonyka kötet fejezetei rövid híradások táborozó fiúk mindennapjairól, kalandjairól, de ezek nem állnak össze sem regénnyé, sem szakmai kötetté. Az MPT korábban már megjelentette Korczak Gettónaplóját is, felvállaltan azzal a céllal, hogy a gyerekjogok atyjaként számon tartott lengyel-zsidó pedagógus tevékenységét megismertesse a szakmai közélettel és a szélesebb nyilvánossággal.

A világ 2019 novemberében ünnepelte az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének 30. évfordulóját. Az Egyezmény egyértelműen a Gyermekek Chartájának (1924) szabályozásából indul ki, amelyre köztudottan közvetlen hatást gyakorolt Korczak pedagógiai, gyerekjogi munkássága. Egy kollégám nemrég épp azon tűnődött egy baráti vacsora alkalmával, hogy milyen megfogalmazása lenne ma a gyerekek jogainak a világon, ha a Népszövetség genfi ülésének résztvevői a Léman-tó partján nem Korczakba botlottak volna bele (talán ténylegesen, talán csak képletesen).

A magyarul most első alkalommal megjelent könyvecske eredetileg 1911-ben látott napvilágot, gyerekkönyvként. Egy gyerektábor lakóinak kalandjait meséli el, két izgalmas hét krónikája. Annak ellenére, hogy világa közel áll az Emil és a detektívek, A repülő osztály vagy a Tanár úr kérem hangulatához, ma már semmiképp nem ajánlanám gyerekek, kamaszok számára. A kötetből megismerhető, kalandokban gazdag kiskamaszkor, a csínyek, a bunkerépítés, a tábori háborúskodás inkább a szülők, nagyszülők történeteinek része, a mai gyerekek a Tüskevár vagy (hogy egy későbbi szerzőt is idézzek) Bálint Ágnes Hajónaplója olvasásakor ismerhetik meg, és nem saját élményként. A mai fiatal szülők nagy részének már nem lehetett része hasonló kalandokban, sajnos egyre kevesebb gyerek kap erre lehetőséget és – ami szerintem a legfontosabb –, bizalmat erre.

A rövid anekdotákat a narratíva időnként megszakítja Korczak szakmai megfigyeléseivel, ám nem derül ki sem a „sztorizós”, sem a „szakmázós” részből, hogy a kalandok mennyiben részei valamiféle pedagógiai programnak, illetve mennyire szervezett a gyerekek élete az étkezéseken és az ébresztőn-takarodón túl a táborban. Ennek ellenére leendő pedagógusoknak vagy gyakorló táborozóknak érdekes olvasmány lehet, bár komoly titkokat ellesni nehéz belőle. Szakmai szempontból a legérdekesebb a gyerekek önkormányzásának, illetve a gyerekbíróságnak a leírása. Ezek az elemek Korczak későbbi munkásságában sokkal kidolgozottabban is megjelentek a gyakorlatban és írásaiban is.

Janusz Korczak

Érdemes megemlíteni azt a viszonyítási keretet, amely egyértelműen hatással van a kötetre, ahogy Korczak egész munkásságára is. Sőt ennek nyomán máig meghatározó megközelítés a gyerekjoggal foglalkozók zömének hozzáállásában. 1907-től Janusz Korczak nagyrészt árvákkal, táboraiban pedig nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozott. Ennek megfelelően A wilhelmówkai fiúkban a szülők gondjai, nehéz sorsa villan fel, ám a honvággyal küzdő gyerekek esetében sem merül fel, hogy hiányolnák a meleg családi közeget. Ez a megközelítés jelenik meg ma a gyerekjogi szakmai munka zömében. A gyerekeket olyanoknak látjuk, akik önállóan (ti. segítség, támogatás nélkül) kénytelenek boldogulni. Közben pedig, szerencsére, a gyerekek döntő többsége számára a család a biztos pont, a menedék, amelynek egyre gyakrabban az intézményektől kell megvédenie a gyereket.

Ha az olvasó szeretne ezekről a kérdésekről egy kicsit is elgondolkodni, érdemes kézbe vennie a kötetet, és rászánni egy kevés időt az elolvasására.

Janusz Korczak: A wilhelmówkai fiúk
Fordította: Pászt Patrícia
Magyar Pedagógiai Társaság, Budapest, 2019
150 oldal, ISBN 978 963 712 3597