Bölcs és szabad geometria | Nádler kiállítás / Kisterem Galéria

Posted on 2019. december 2. hétfő Szerző:

0


A háromszög létezései 10

Rózsa Gyula |

A Kisterem Galéria jobb oldali termében látható Kain és  Ábel emlékeztet a réges-régi Nádlerre. Nemcsak azzal, hogy – ellentétben a legtöbb művel – szótanilag értelmezhető, tárgyszerű címük van, hanem azzal a geometrikus szabatossággal, homogén színvilággal is, amelyek a pályakezdő Nádler István képeit jellemezték.

És azokat a tulajdonságokat most egyből régmúlttá teszik a finoman kitartó történelmietlen elemek. Olyan rózsaszín kontúr, amilyen a Kain fekvő trapézát (csonka háromszögét?) határolja, olyan áttűnő derengés, amilyen az Ábel aranyháromszögének hátteret ad, soha nem fordult elő, akármilyen nevű geometrikus és neogeometrikus elődben. Ráadásul az arany síkon némiképp átüt a mögötte húzódó rózsaszínes sáv, maga az arany felület kényelmes, nagy gesztusú ecsetmozdulatok egyenetlenségét viseli, a maga módján megidézve az egykor színnel robbantó, formákat kikezdő későbbi Nádler spontaneitását.

Káin                                                                                              Ábel

Mindazt, amit újrahasznosítanak a Biblia ihlette, de kevéssé biblikus nagy vásznak melletti papírmunkák. A megint csak háromszög uralta lap, amelyen a sárga síkidomot részben elfedi a némi jó szándékkal kalligráfiának is tekinthető fekete hurok, a mellette lévő, amelyen hasonló háromszögre transzparens szürkés síkok és orsóelemek vetülnek. Konkrét címek, feliratok nincsenek a két teremben, a kódolandó betű-szám elnevezésüket a Kisteremtől a reprodukciókkal együtt kaptam, a továbbiakban önkényes ábécéjelekkel próbálom elősegíteni az azonosítást.

[H] A háromszög létezései 8.

Az egykor geometrikus, majdnem szikár Nádler jó harminc éve hirtelen és mindenki meglepetésére nonfiguratív foltfestészetet kezdett művelni. Nap- és évszakokat megcélzó tasizmust, klasszikus zene inspirálta kalligráfiát, geometriát megidézve szétziláló Malevics-tisztelgéseket. Az utóbbiak önmagukban mutatják vállalkozásának elvileg abszurditását. A huszadik század festészettörténete – a figuratív is, a nonfiguratív sem kevésbé – tele van a konstruktivitáson elvérzett kolorizmusok és kolorizmus szétrobbantotta racionalizmusok históriájával. Nádlernek azonban sikerült; néhány (néhány évnyi) kiszabadult festői periódus, szabados foltpiktúra közvetlen következ­ményeként megalkotta a megviselt konstruktivizmus, ha tetszik, az összeterelt informel elméletileg lehetetlen egységét.

Azt a színteli elevenséget és forma-foszlató súlyt, amelyből képeinek egészen különleges drámája sűrűsödik, kerekedik teljessé.

Ez a dráma új értékekkel jelentkezik most a budapest-belvárosi Képíró utcában. Nádler, túl a nyolcvanon még elevenebb, még bölcsebb lett. Vigyázat! Ez nem a korosakat vigasztaló, átlátszó eufemizmus. Ez az idén készült legújabb műveinek a tanulsága. Ha két éve tömbös, súlyos, sodró, spirálokkal, meszelő-nehéz ecsetvonásokkal és földig érő képméretekkel alkotta meg azt a kettősséget, amelyet áradóból és fegyelmezettből képes megteremteni, most nem kevésbé érvényes idei képeket mutat be, úgyszólván csupa eltérő tulajdonsággal.

Képi világa most is erős, áttetsző vagy lazított-álcázott szerkezetre épül. Háromszöget csupán a háttérre felvetülő lapon látunk úgyszólván leplezetlenül [A]. A fekete és vörös függőlegesek, a velük téglányt, épphogy nem téglatestet alkotó vízszintesek rendszere tulajdonképpen a konstruktivizmus klasszikusaihoz méltó. Azok a sárga elmosódások, szürke derengések és színkeveredések pedig, amelyek a derékszögű szerkezetet élettel megtöltik, idegenek ugyan a konstruktivizmustól, de biztosítékai a Nádler-féle, kétfelől érkező érvényességnek.

[B] A háromszög létezései 1.                                          [C] A háromszög létezései 3.

A dübörgő, nagy alkotóelemek most a privát méretek közé vonultak vissza (70×100 cm), ugyanakkor már-már játékosabbak, a kiállítás címét követve könnyedebbek lettek. A fehér háromszög (háztető?), meg alatta a fehér téglalap (ház?) formáit ferdén rakott fekete vonások félig eltakarják, de ez a laza hasáb-halom olyan rugalmas és átlátszó, hogy békés eleme, nem pedig tehertétele a geometrikus nyugalomnak [B]. A derékszög csúcsára állított, mondjuk, csonka gúla mozdulni látszik – minden nehézkes szürkesége ellenére [C].

[E] A háromszög létezései 5.                                            [E] A háromszög létezései 12.

A megtört-elmozdított fekete tengely maga az orosz-szovjet klasszikusokhoz méltó konstruktivizmus, ám geometriája köré szórt színek szerveződnek [D], míg a széles edénybe-keretbe állított háromszög a függőleges tengellyel bármelyik Bauhaus növendéknek (mesternek) a dicsőségére válhatott volna – csakhogy maszatolódik a festék és némiképp dől a tengely [E].

Nádler István

Emberien, szabadon, geometriához már-már nem is illő tartalommal.

Valamennyi mű keletkezési ideje 2003–2019; anyaguk: akril, kazein, papír; méretük 70×100 cm.

Az írás korábban megjelent a szerző Képzőművészeti rovat oldalán

Nádler István: Könnyedén 
Kisterem Galéria (1053 Budapest, Képíró utca 5.)
Látogatható: 2019. december 20-ig.