Igaz rege | Ungváry Rudolf: Balatoni nyaraló

Posted on 2019. október 10. csütörtök Szerző:

0


Somogyi András |

Regének tekinti könyvét a szerző, pedig nem generációkról generációkra öröklődő, esetleges valóságtartalomra épülő mesét olvasunk. Ez bizony dokumentumregény, valóságos emberekkel megtörtént valós eseményeket örökít meg, nem is túl távoli múltunkból, no meg jelenünkből. Csak a szerző világnézete, személyisége, emlékei szolgáltak szűrőként, építették be a „szükséges módosításokat”.

A balatoni nyaraló egyfajta tengelye a történéseknek, körülötte viharzanak a történelem hullámai, és az épület maga is helyszíne, elszenvedője mindenkori tulajdonosai, szomszédjai sorsának. A házat a bevándorló zsidó borász Lessner család építtette 1855-ben a badacsonyi dombtetőn. Szőlőt is vásároltak hozzá. Az általuk kiépített, a bortermeléshez szükséges messze ágazó pincerendszer ma is megvan, csak elhagyatott. Bár nem volt vezetékes víz és sokáig villany sem, a ház a korszerű épületgépészet és a jólét jele volt a 19. század fordulóján. A ház alatti lejtőn a keresztény középosztály villái sorakoztak, némelyik tulajdonosa fontos szereplője a regénynek. A család tagjaiból többen harcoltak és estek el az első világháborúban. A családban erős világnézeti, politikai ellentétek bontakoztak ki – volt, aki Bécsben tagozódott bele a burzsoáziába, az egyik Lessner-lány férje pedig a Tanácsköztársaság (1919) idején direktóriumi elnökként tevékenykedett. Távoli rokon volt Lukács György is, a tipikus nagypolgári családból származó, később kemény balos (bolsevik) filozófus is.

A legfiatalabb Lessner-lány férje a világháborúban megsebesült, kitüntetésekkel dúsan dekorált, őskeresztény katonatiszt, Bartuska Károly lett. Alig fél évtizeddel a háború után a ház már pezsgő társasági élet helyszíne. Ugorjunk egy évtizednyit. 1938-ban már javában hozták a később zsidótörvénynek nevezett jogfosztó intézkedéseket. Sokan hitték úgy, hogy Magyarországon nem lehetséges, ami a németeknél történt. De akik világosan látták, merrefelé tart a politika, mentek, amíg mehettek.

Amikor már nem volt semmi fenntartható, az alapító családfő, a nyaralóban élő Lessner Mór eladja a birtokot az „ősárja” Bartuskának. 1944-ben kezdődik a Badacsony környékén a zsidók gettóba gyűjtése. A vagonok Zalaegerszegről indultak Auschwitz felé, az egyiken Mór és a felesége; valaki ismerte, irigyelte és beárulta őket, a haláltáborban végeztek velük. Bartuska az utolsó balatoni vonattal, 1944 végén ment a nyaralóba. A feleségét csendőrök vitték el, de a bátor asszony ügyesen megszökött. A nyaralóban bújt meg a háború végéig. (Egy őskeresztény házában ugyan ki kereste volna?)

A túlélők számára feldolgozhatatlan maradt a náci-nyilasuralom embertelen kegyetlensége, az iparszerű tömeggyilkosság. A társadalom többsége pedig mélyen, közömbösen, ha nem jóváhagyólag – néma maradt. Akik még élnek, mindmáig nem néztek szembe önmagukkal. Akik tevőlegesen részt vettek az irtóhadjáratban, parancsra hivatkozva – és büntetlenül maradva – felejteni akartak és akarnak. Ungváry nem rejti véka alá ellenszenvét a ma regnáló, sorosozó, gyűlöletkeltő, a demokráciát csak álcaként használó rezsimmel szemben sem: „Vajon a mostani nemzeti rendszer felelősei kire fognak hivatkozni? Igaz, az ő kezükhöz ma nem tapad vér, csak pénz.”

A háború végét nagyon sokan felszabadulásként élték meg, hiszen a halál torkából szabadultak ki. Ezzel lettek átverve – fogalmaz a szerző. A politikai valóság látomássá homályosult a tömegek számára. A kommunista pártállam vasököllel csapott le pokolból szabadult zsidóra, keresztény kisboltosra, parasztra egyaránt. Bartuska Károly nem hitte, hogy becsülettel szerzett vagyonát elkonfiskálják. De megtették. A nyaralóba társbérlőket költöztettek, akik tönkretették az épületet. A Kádár-korszak lezárultával egy névtelen szerencselovag vette meg az egész ingatlant, hogy ott majd turista paradicsomot alakít ki – siralmas véget ért ő is, a ház is. Végül egy Magyarországra látogató külhoni vásárolta meg az egészet (Lessner-rokon) feleségének, és ő állította vissza régi fényét.

A kötet utolsó jelenetében személyesen bukkan fel a szerző és felesége, hogy a megmaradt kései utódokkal, dédunokákkal együtt tekintsenek múltra, jelenre, jövőre.

Nagyon sok szereplő tűnik fel az oldalakon, közelebbi-távolabbi rokonok, vendégek, kortársak, közszereplők. Többen igen kanyargós életutat jártak be, de nem dolgom, hogy mindenkiről beszéljek – arra ott a könyv. Ungváry igyekszik segíteni a mai olvasónak, egy-egy figura fókuszba állításakor szinte az addigi teljes leszármazási sort is felmondja (X, aki Y fia, Z unokája, W dédunokája) – ez ugyan sajátos stíluselem, de nem mindig könnyíti meg a követést. Ugyanakkor nagyban segíti a szereplők azonosítását a kötet végén található családfa, a szereplők névsora és rövid bemutatása. A szerző még arra is gondolt, hogy a regény szövegében elhelyezett – más művekből, más szerzőktől – kölcsönzött szövegeket összegyűjtötte.

A történelem non-fiction elmesélése után sóhajtva tesszük le a regét: Szegény Magyarország.

Ungváry Rudolf (Fotó Ivándi-Szabó Balázs/24.hu)

Ungváry Rudolf: Balatoni nyaraló
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019
262 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár a bookline.hu-n 2974 Ft
e-könyv változat 2290 Ft
ISBN 978 963 676 7952

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A múlt olykor könnyebben és hitelesebben tárulkozik fel, ha nem csupán az emberek személyes emlékeit faggatjuk, hanem tárgyi emlékek nyomába is eredünk. I egy badacsonyi nyaraló évszázados történetét megörökítve rajzolja fel a Balaton-felvidéken letelepedett s ott a bortermelést meghonosító Lessner família és keresztény középosztályi környezetének hol szerencsés, hol végzetes fordulatokkal terhes sorsát. Számtalan, a valóságban létezett egyéniség bukkan fel, majd tűnik el a látszólag egy tanulmányíró távolságtartásával elbeszélt regében.
A 18. század végén kezdődő és egészen napjainkig tartó história ma élő leszármazottak visszaemlékezései, újsághírek és fényképek nyomán bontakozik ki. Egy feledésbe merülő, polgári erényekkel és önámításokkal, örömökkel és kétségbeesésekkel tarkított világ képében feltárul előttünk a magyar társadalom két évszázadnyi zajos történelme, melyben az egyetlen álladó elem a balatoni nyaraló – s vele az emlékezés rejtett vágya.