Klezmer a javából | Budapest Klezmer Band / ZsiKuFeszt

Bedő J. István |

Jávori Fegyát már rég nem kell felfedezni – és mégis minden alkalommal újra fel kell fedezni. Természetesen ha őt említjük, az az egész Budapest Klezmer Bandre vonatkozik. Most azért, mert az ő műsoruk nyitotta meg a Dohány utcai zsinagógában az idei Zsidó Kulturális Fesztivál programjait.

Az egész kétórányi programot átjárta a muzsika, a muzsikálás öröme. Akinek az arcizmai megengedték, derűs fintorokkal kísérte játékát (értelemszerűen a klarinétos Kohán István nem tehette), és ha szomorú vagy fájdalmas volt a dallam, a hegedűs arca is ezt sugározta. A klezmeriták (k.-rajongók), kapásból felismerték az indító táncmuzsikát, amit aztán a Menyasszonytánc, Jávori híres klezmer operettjének részlete követett (– olyan fergetegesen, hogy legszívesebben mennnnnyegzőnek írnám).

Sokszor megállapították már, hogy a klezmer hagyományosan táncmuzsika, most azonban a BKB előadásában egyértelművé vált, hogy a most felhangzott formájában kifejezetten a dzsessz kategóriába sorolható. Hiszen van benne tangó, 19. századi szlávos románc, és persze a közép-európai sajátság: a jiddis kuplé. Ennek megfelelő is lett a hangulat a Dohány utcai zsinagóga zsúfolt terében – a szabadtéri rockkoncerteken szokásos sikoltozásokkal.

Jávoriék hangszereitől elszabadultak a zenei indulatok – az egymásnak felelgető klarinét, hegedű, harmonika, harsona, bőgő, zongora (és persze a komolyabb szólót azért nem élvező dob) csaknem táncra perdítette a közönséget.

Fegya két szólista vendéget hívott, Fesztbaum Bélát és Jordán Adélt. Fesztbaumnak a terep és a műfaj nagyon ismerős, elzongorázta-énekelte Seres Rezső könnyes-bús dalait, amelyek az ő előadásában megszabadultak a szöveg túlzott érzelmességétől. És még meg is énekeltette a jelenlévőket! De hogy a nevettetés is jelen legyen, hát elhangzott Márkus Alfréd híres röhögő foxtrottja (Nevet a Róth, nevet a Tóth) És végül – bár mondta, még hozzá kell öregednie a szerephez – a Ha én gazdag lennék. Ilyen módon legendásan szellemes szövegével még Zsüti (G. Dénes György) is köztünk volt…

Kiemelem a műsorból Gazda Bence hegedűjátékát, különösen a Jávori-szerzemény Emancipált klezmer című kettősversenyt. Nagy Anna adta a harmonikaszólót. A mű és főleg a játék páratlanságát az adta, hogy a két koncertáló (feleselő) hangszer a legényes táncot idézte fel: mindketten a hangszeres játék határait feszegették A hegedű Vivaldi vagy Paganini bonyolultságú motívumait Nagy a hegedűéhez hasonló virtuozitással játszotta le.

Jordán is hozott olyan dalokat, amelyek zsinagógában még talán sosem hangzottak el: egy szvinget, egy cigányos dalt, meg Piaf különösen szép és erős Padam, padam-ját. Természetesen a koronát várta mindenki: jelen esetben a két énekes meg az egész zenekar produkcióját: autentikus kuplé duettet, jiddisül!

Tapsorkán, egyébre nem is lehetett számítani.

Utóirat: Fegya sok éven át játszott (és most felfrissített) Menyasszonytáncát viszi szeptemberben a Budapesti Operettszínház az Izraeli Magyar Napokra. Minden jegy elkelt elővételben.

Fotók: Szentgyörgyi Ákos