Ez itten folyton önállóskodik! | Dean Burnett: Az idióta agy

Bodó Viktória Booklány |

Nagy rajongója vagyok az olyan, a nagyközönségnek szóló tudományos vagy ismeretterjesztő köny­vek­nek, melyek szerzője nem áll a saját hatása alatt, és nem célja, hogy az olvasót meggyőzze önnön nagy­szerűségéről.

Az ilyen könyveket mindannyian ismerjük: gyönyörű, cizellált mondatok tobzódnak bennük, egymásra halmozott, lehetőleg latin nyelvű terminus technicusokkal, és egy dolog jellemzi mindnek az életét: az olvasó tíz perc után lendületből dobja be egy sötét sarokba, hogy onnan a következő nagytakarításkor (se) kerüljön elő.

Nos, Az idióta agy legkevésbé sem ilyen kiadvány lett. Sőt! A szerző kinyilvánított célja, hogy könnyen érthető formában adja át a nagyközönségnek mindazt, amit a tudomány ma ismer, ismerhet az agyunk működésével kapcsolatban. Mindeközben nem tagadja a hiányosságokat vagy a tudományterület változékonyságát sem. Ám ami minden jellemzője közül a legfontosabb: szórakoztat! Nagyon. Kifejezetten mulatságos könyv ez, rólunk, az agyunkról, és annak gyarlóságáról.

Hiszen minden előfeltevés dacára az agyunk, ez a javarészt feltérképezetlen, bonyolult szerv bizony csöppet sem tökéletes. Gondoljunk csak arra, hogy mennyivel hamarabb telik meg a hasunk, mint ahogy agyunk ezt jelezné! Vagy lássuk a memóriát: bemutatkozáskor ki ne felejtette volna el azonnal a neveket, hogy utána kínos heteket vagy hónapokat töltsön kiderítésükkel. Esetleg azzal, hogyan szólítsa meg az illetőket anélkül, hogy a neveket kellene mondania. Innen nézve az agy kreativitása persze határtalan.

• Olvass bele!

Ám ez az agy az, amelyik átírja az emlékeinket a saját javunkra, ő okozza a jetlaget (időzónaváltás-szindróma), de azt sem érti mindig, hogy mi történik, ha mondjuk, vonaton utazunk. Törekszik arra, hogy folyton rettegjünk, ez a túlélésünk egyik záloga, de arra nem mindig képes, hogy vitákat nyerjünk, még akkor sem, ha éppen mi vagyunk a legintelligensebbek az adott társaságban. (Elvégre ki más is lehetne, nem igaz?)

De megtudhatjuk azt is, hogy tulajdonképpen mi a helyzet az intelligenciával, és az IQ-tesztek miért nem mutatnak valóságos tényeket rólunk. Kitér a mentális betegségekre, és arra is, hogy miért választunk meg oly sokszor nyilvánvaló idiótákat vezetőnek.

Egy szó, mint száz: okos, vicces, végtelenül érdekes és egyben szórakoztató könyv ez rólunk és „lenyűgöző, ám kicsit hülye” szervünkről.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Dean Burnett: Az idióta agy. Miben töri a fejét a szürkeállományunk?
Fordította: Molnár Csaba
Partvonal Kiadó, Budapest, 2019
376 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár a lira.hu-n 3199 Ft
ISBN 978 615 578 3487

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az emberek memóriája tényleg öntelt és egoista?
Az összeesküvés-elméletek és a babonák valóban az egészséges agy elkerülhetetlen hatásai?
Tényleg igaz, hogy az alkohol javíthatja a memóriát? *
(* A szerkesztő megjegyzése: kérjük, olvassa el a könyvet, mielőtt tesztelné ezt a következtetést!)
Agyunk, bármilyen fejlettnek is gondolja magát, alig bírja tartani a tempót a minket körülvevő világgal. Még azt sem érti meg, ha járművel utazunk, hanem a saját biztonságunk érdekében folyamatos rettegésben tart. (…) Az emlékeinket is hajlamos megmásítani csak azért, hogy jó színben tüntessen fel minket önmagunk előtt. (…)
Dr. Dean Burnett neurobiológus, tapasztalt oktató és előadó, blogger, valamint a The Guardian és más mainstream kiadványok rendszeres publicistája. Jelenleg a Cardiff Egyetem Pszichológiai Iskolájában kutatómunkatárs (tiszteletbeli), és feleségével, két gyermekével, valamint riasztóan pszichopata kiscicájával, Pickle-lel él a wales-i fővárosban.