Ez a könyv arról is szól, amiről nem szól | Majtényi Gy., Szabó Cs., Mikó Zs. (szerk.): Kommunista kiskirályok

Posted on 2019. június 9. vasárnap Szerző:

0


Cserhalmi Imre |

Vegyes érzelmekkel olvastam ezt a könyvet, de erről nem a könyv – illetve az csak kisebb részben – tehet. Az olvasói közérzetemről szóló beszámolómat a könnyebb áttekinthetőség kedvéért négy részre tagolom: lelkesedés, ajánlás, morfondírozás és szomorú jóslat.

LELKESEDÉS. Örömmel üdvözlendő ez a vállalkozás. A történelem feltárása mindig időszerű, mindig hasznos és mindig elsőrendű értelmiségi kötelesség. A viszonylagos közelmúlt ismertetése pedig különösen kívánatos, mert a jelenhez való közelsége segítheti a jelenben való eligazodást, sőt a jelen jobb megismerését is. Honnan való, miből ered? Mi tűnt el és mi őrződött meg napjainkra? És tényleg eltűnt vagy csak átalakult? Ezekkel a kérdésekkel akarva-akaratlanul minden új generáció szembesül, és ha eléggé tisztességes meg tehetséges, akkor már a válaszadás kényszeréből is tanul. E könyv szerzőinek a túlnyomó többsége (fő)levéltáros, tehát kézenfekvő volt, hogy a nyilvánosság elé tárják a kezükre bízott dokumentumokat, amelyek között ügyészi vád, bírói ítélet, mindenféle jegyzőkönyv, jelentés, beadvány, levél, vallomás, utasítás, határozat, törvény, sajtóközlemény és -cikk is szerepel. A lelkesedésre tehát már a könyv puszta léte is okot ad, még inkább az a mód, ahogyan az óriási tényanyagot közzé teszik.

AJÁNLÁS. Ugyanis nem egyszerű dokumentumhalmazt adnak közre, hanem annak az értelmezését is, felhasználva a témába vágó hazai, külföldi és szakmai publikációkat, tudományos, sőt egy-két esetben szépirodalmat is. A könyv Bevezetése tulajdonképpen elmélyült tanulmány, amely tágabb összefüggésben, tudományos igénnyel foglalkozik a hatalom problematikájával, ezen belül a totalitarizmus működésével. Számomra kellemes meglepetésként a hatalom definiálásakor közreadják különféle vallásfelekezetek álláspontját is. A könyv három szerkesztője a szerzőkkel teljes harmóniában arra is ügyelt, hogy a témakezelésben kerüljék a hatásvadászat csábítását (amelynek politikai publicisták sosem tudnak ellenállni), s többnyire sikerrel igyekeznek megmaradni a tudományos modornak nem a szenvtelen, de objektív tónusában. Nem dühíteni akarnak, hanem megismertetni, nem hangulatot kelteni, hanem megmagyarázni. Ettől is hitelesek. A Bevezetés gondolatgazdagságából itt csupán azt a mondatot idézem, amit ők is idéznek Volker Kesslertől: „…egy szervezet, egy társadalom ’beteggé’ válik, ha csak az arra alkalmatlanok készek a vezetésre”.

Nem feladatom a könyv tartalmának az ismertetése, hiszen a cím is mindent elmond róla, de azért annyit érdemes megjegyezni, hogy tsz-elnökön, tanácselnökön, párttitkáron, vezérigazgatón, munkásőr­parancsnokon kívül egy miniszter is szerepel a listán: az e témában talán leghírhedtebb Czinege Lajos.

MORFONDÍROZÁS. Azt olvasom a múltról, de a jelenben, hogy a joggal pellengérre állított emberek iránt általában akkor volt elnéző a rendszer, ha nagyon korán léptek be a pártba (jókor voltak jó helyen), vagy ha a hatalom megszerzésében – főként erőszakos eseményekben – jeleskedtek. Azt olvasom, hogy megvoltak, mert megvoltak(!) a fékek és ellensúlyok intézményei és hivatalai, de nem, vagy nagyon nyögvenyelősen működtek. Mindenesetre a bemutatott kiskirályok teljesen lebuktak – igaz, inkább utóbb, mint előbb –, börtönbe is kerültek, állásukból és a pártból is kirakták őket, a többségük eltűnt a süllyesztőben, ha időben meg nem halt. Folyt mentegetés, volt protekció, elvtelen összetartás, hazudozás, lekenyerezés. Nagyon nehéz volt a hatalmi elitbe beépült ember ellen igazságot szolgáltatni, de a könyvben felsorolt kiskirályoknál sikerült. Az ellenőrzésnek a párt- és az állami apparátusban is jó néhány szerve, intézménye működött, és az érintettek abban például biztosak lehettek, hogyha az ügyük az ügyészségre került, akkor ott tetteik elmismásolására aligha számíthatnak. Annyira jellegzetes és ismerős bűntetteket produkáltak: csalás, megvesztegetés, okirat-hamisítás, hatalommal való visszaélés, szexuális zaklatás és természetesen korrupció minden mennyiségben! Az életmódjuk pedig: italozás, kártyázás, seftelés, magánvagyon-gyarapítás – meg persze vadászat. Azt hirdette a rendszer, hogy a bolsevik forradalom új embert hoz létre, Trockij azt írta 1923-ban – idézi e könyv –, hogy „Az átlagember egy Arisztotelész, Goethe vagy Marx színvonalára fog emelkedni.” Aztán egyszerűen csak dzsentri maradt. És ez is annyira ismerős.

SZOMORÚ JÓSLAT. A könyvben bemutatott, és bizony máig vérlázító események csaknem mindegyikének a leleplezésében nagy szerepet játszott a sajtó. A korszak leghatalomközelibb, akkor 800.000 példányban megjelenő lapja, a Szabad Nép – majd később a Népszabadság – például jó néhány cikkében vállalt (vállalhatott!) a pártszervek által is támogatott feladatot a bűnök feltárásában, a még oly magas rangú bűnösök leváltásában is. És a megyei napilapok is a korrupció, a bűnözés ellen léptek fel bátor írásaikban, holott ők közvetlenül tapasztalhatták meg a leleplezett helyi hatalmasok neheztelésének a következményeit.

Jó olvasni ebben a könyvben is, hogy annak a diktatúrának a keretei között még a kormánypárti és pártlapok is teljesíthették a hivatásukból fakadó feladatukat. Nem mindig, nem minden ügyben, nem könnyen, nem kockázatok nélkül, de nem is ritkán és nem is sikertelenül. A szomorú jóslatom csak annyi, hogy majd ha eljön az idő, mert mindig eljön (még ha én azt már nem is fogom megérni), amikor a mi mai világunk hasonló ügyeit fogják tudományos pontossággal és felelősséggel feltárni (mert ilyen ügyek mindig voltak, vannak és lesznek), akkor nem lesz egyetlen mai hatalom közeli sajtótermék sem, amelyről ha talán nem is büszkén, de legalább tárgyilagos elismeréssel nyilatkozhatnának.

A legismertebb közszereplő a listáról: Czinege Lajos, hadseregtábornok, valamennyi kitüntetésével

Majtényi György, Szabó Csaba, Mikó Zsuzsanna (szerk.): Kommunista kiskirályok
Libri Kiadó, Budapest, 2019
408 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
kedvezményes webshop ár 3399 Ft,
e-könyv változat 2590 Ft
ISBN 978 963 433 3562

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hogyan éltek a kommunista vezetők a hétköznapokban, mik voltak a legfontosabb kiváltságaik? Miképp jutottak luxuslakáshoz, hogyan zajlottak a hírhedt vadászatok? Valóban elkártyázták a helyi hatalmasságok a mezőtúri téeszt? Mennyi pénz volt a hortobágyi libáztatásban? Volt-e gátja a korban a visszaéléseknek, a korrupciónak, és követte-e a bűnt olykor büntetés is?
A kötet írásai a kommunista korszak politikusainak élet­vitelét, hatalmi túlkapásait elemzik, miközben meg­döb­bentő képeket villantanak fel a közelmúltból és a kommunista kiskirályok mindennapjairól: fényűző villák, féktelen italozások, színlelt szerződések, strómanok, gyarapodó magánvagyonok…
A könyv történész és levéltáros szerzői e történetek kapcsán elemzik a korszak hatalmi viszonyait, társadalmát, és általánosabb kérdéseket is megfogalmaznak a hatalom természetéről. Kutatásaik korábban eltitkolt, mindmáig ismeretlen eseteket tárnak elénk a diktatúra mindennapjaiból.