Mary Ann Shaffer, Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság (részlet a könyvből)

Posted on 2019. február 3. vasárnap Szerző:

0


Julietnek

Feladó: Dawsey Adams, Guernsey, Csatorna-szigetek
1946. január 12.

Juliet Ashton kisasszony
Oakley utca 81.
Chelsea, London

Kedves kisasszony!
A nevem Dawsey Adams, és Guernsey-n, St. Martin járásban, a farmomon élek. A nevét onnan ismerem, hogy van egy régi könyvem, amely valamikor az öné volt – Elia válogatott esszéi, de az íróját igazából Charles Lambnek hívták. Az ön neve és címe a belső borítón állt.

Őszinte leszek – én odavagyok Charles Lambért. Mivel a tulajdonomban lévő könyv „válogatott” esszékről beszél, úgy gondoltam, talán írt egyebet is. Ha igen, akkor nagyon szeretném elolvasni, és a németek elmentek ugyan, de Guernsey-n azóta sincs könyvesbolt.

Nagy szívességet kérnék öntől. Megírná nekem egy londoni könyvesbolt nevét és címét? Szeretnék postán további Charles Lamb-műveket rendelni. Azt is szeretném tudni, megírta-e valaki az élettörténetét, és ha igen, kaphatnék-e egy példányt abból is? Bármilyen ragyogó és mozgékony elme Lamb úr, szerintem volt az életében valami nagy bánat.

A német megszállás alatt Charles Lamb igencsak megnevettetett, különösen azzal, amit a sült malacról írt. A guernsey-i Krumplihéjpite Irodalmi Társaság is egy sült malac miatt alakult meg, amelyet rejtegetnünk kellett a német katonák elől, ezért úgy érzem, Lamb úr meg én lelki rokonok vagyunk.

Sajnálom, hogy terheltem, de még jobban sajnálnám, ha nem tudhatnék meg róla többet, mivelhogy az írásai közeli barátjává tettek.

Abban a reményben, hogy nem okoztam kellemetlenséget:
Dawsey Adams

Ui.: Barátnőm, Maugeryné vett egy füzetfélét, amely régebben szintúgy az öné volt. A címe: Létezett-e égő csipkebokor? Mózes és a tízparancsolat védelmében. Maugerynénak nagyon tetszett az ön lapszéli megjegyzése: „Isten szava vagy tömegakarat???” Eldöntötte esetleg azóta, hogy melyik a kettő közül?

Juliet Dawsey-nak

1946. január 15.

Dawsey Adams úr
Les Vauxlarens, La Bouvée
St. Martin járás, Guernsey

Kedves uram!

Az Oakley utcából már elköltöztem, de igazán örülök, hogy a levele éppúgy megtalált, mint ahogy a könyvem megtalálta önt. Szívszorító érzés volt megválni Elia válogatott esszéitől, de két példányom volt belőle, és a könyvespolcomon kitört a helyhiány. Mégis árulásnak éreztem, hogy eladtam, de ön megnyugtatta a lelkiismeretem.

Kíváncsi lennék, hogy került a könyv Guernsey-re. Lehet, hogy a könyvekben valamilyen fészekrakó ösztön munkál, amely igazi olvasóikhoz vezérli őket. Milyen szép volna, ha ez igaz volna!

Mivel legkedvesebb foglalatosságom a könyvesboltokban böngészni, mihelyt a levelét kézhez vettem, rögtön elmentem Hastings és Fiaihoz. Évek óta járok hozzájuk, és mindig megtaláltam azt a könyvet, amelyik éppen kellett – és még további hármat, amelyekről nem tudtam, hogy kellenek. Elmondtam Hastings úrnak, hogy ön egy rendes, tiszta példányt szeretne Elia újabb esszéiből (de nem valamilyen bibliofil kiadást). Csomagban fogja elküldeni önnek (csatolva a számlát), és nagyon örül, hogy ön is Charles Lamb rajongói közé tartozik. Azt mondta, a legjobb Lamb-életrajz E. V. Lucasé, és valahonnan majd szerez egy példányt, de ez eltarthat egy ideig.

Addig is elfogadna tőlem egy kis ajándékot? Lamb Válogatott leveleiről van szó, és azt hiszem, többet tud meg belőle az íróról, mint akármelyik életrajzból. E. V. Lucas alighanem olyan finnyás, hogy biztosan nem közli a legkedvesebb Lamb-idézetemet: „Bú, bú, bú, bum, bum, bum, hapci, hapci, hapci, morotva, morotva, riccs, raccs, rumlibum! Most már biztosan elkárhozom. Két nap óta egyfolytában ittam. Erkölcsi érzékem a végromlás utolsó szakaszába jutott, és vallásosságom egyre gyengül.” Ezt is megtalálhatja a Levelekben (a 244. oldalon). Ez volt Lamb első írása, amely a kezembe jutott, és pironkodva vallom be: csak azért vettem meg, mert valahol azt olvastam, hogy egy Lamb nevű ember meglátogatta a börtönben a barátját, Leigh Huntot, akit a walesi herceg megrágalmazásáért csuktak be.

Lamb, mialatt ott időzött, segített Huntnak, hogy a cella mennyezetét égszínkékre fesse, fehér felhőkkel. Ezután az egyik falra futórózsát pingáltak, majd, mint kiderült, Lamb pénzt ajánlott Hunt családjának támogatására, noha ő maga is szegény volt, mint a templom egere. Lamb ezenkívül megtanította Hunt legkisebb lányát, hogy a miatyánkot visszafelé elmondja. Csak természetes, hogy az ilyen emberről lehetőleg mindent meg szeretnénk tudni.

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan valami apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely sehol nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

A borítón látható vérszerű folt valóban vér. Ügyetlenkedtem a papírvágó késsel. A csatolt képeslapon Lamb arcképe látható, melyet a barátja, William Hazlitt festett.

Ha van ideje velem levelezni, válaszolna néhány kérdésre? Összesen háromra. Miért kellett a sült malacos vacsorát titokban tartani? Hogyan lett egy malacból irodalmi társaság? És ami a legfogasabb: mi az a krumplihéjpite, és mit keres a társaságuk nevében?

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows fotó: Brook McCormick

Mary Ann Shaffer és Annie Barrows (Fotó: Brook McCormick)

Albérlőként lakom a Glebe tér 23-ban: Chelsea, London. Az Oakley utcai lakást 1945-ben lebombázták, és még mindig hiányzik. Az Oakley utca csodálatos hely volt; három ablakomból ki lehetett látni a Temzére. Tudom, szerencsés vagyok, amiért egyáltalán találtam Londonban lakást, de úgy látszik, a siránkozáshoz több tehetségem van, mint az elégedettséghez. Nagyon örülök, hogy az Elia-vadászatról éppen én jutottam eszébe.

Őszinte üdvözlettel
Juliet Ashton

Ui.: Mózest illetően nem jutottam dűlőre – a kérdés még most is izgat.

Fordította: Szántó Judit

Mary Ann Shaffer, Annie Barrows:
Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Park Könyvkiadó, Budapest, 2018
376 oldal, teljes bolti ár 2950 Ft
kedvezményes webshop ár a kiadónál 2360 Ft,
ISBN 978 963 355 4470