»A játék határtalan öröm, ami önbizalmat ad» | Csányi Sándor színészpályára készít fel

Novák Zsófi Aliz |

Csányi Sándor színművész nemrég felhívást tett közzé közösségi oldalán, ahol felajánlotta segítségét a Színművészeti Egyetemre felvételizni akaró, nehéz sorsú fiataloknak. Többen a kezdeményezés mellé álltak, így például a fővárosi második kerület polgármestere, Láng Zsolt és a Marczibányi Téri Művelődési Központ (Marczi), amely termet ad a foglalkozásokhoz.

Felhívásában azt írta, szeretné viszonozni azt a sok jót, amit kapott az élettől. Miért pont így?
Mert csak ehhez értek. Másrészt úgy gondolom, tényleg valódi segítség lehet, ha valaki bekerül az egyetemre, hiszen a művészet, ahogy például a sport is, segíthet abban, hogy egy gyerek jelentősen javítson az élethelyzetén. Szerettem volna vidékieket is támogatni, de ez sajnos technikailag megoldhatatlan, mivel már az utazás maga is luxus, ezért maradt Budapest és környéke.

Kik jelentkeztek?
Kétszáz e-mail érkezett, de közülük csak húszan feleltek meg a kritériumoknak. Volt olyan, aki a kora miatt nem tudna felvételizni az egyetemre, és olyan is, aki szívesen tanulna színészetet, de nem akart továbbtanulni. Az állami gondozottak közül sokaknak nem volt érettségije, ami szükséges a felvételihez. Színjátékkört nem tudok tartani, az nem az én asztalom. A felvételi feladatokra viszont fel tudom készíteni a fiatalokat. Sokan hitték, hogy ha jelentkeznek hozzám, akkor egyből befutnak, híresek lesznek és megoldódik az életük. Bár ilyen egyszerű lenne…

Hány fiatallal dolgozik?
Három fiúval és négy lánnyal. Megvan bennük az eltökéltség és a szorgalom, de az anyagi helyzetük nem teszi lehetővé, hogy magántanárhoz járjanak. Egy fiú a fóti gyerekotthonból jött, a többiek családban élnek. Most találkoztunk másodszor, jó érzéssel jövök hozzájuk. Még nagyon az elején vagyunk, de már belekezdtünk a munkába. Mindenki mondott monológot és értékelték is egymást.
Nehéz a minősítés, de a színészethez hozzátartozik, hogy meg tudjuk fogalmazni, mit láttunk. Egyfajta nyugalmat ad, ha szembesülünk vele, hogy a többiek is hasonló gondokkal küzdenek, például gyakori a hadarás. Örülök, hogy jó szándékkal állnak egymáshoz. Mindenki főként arról beszélt, mi tetszett neki a másik előadásában. Jó kis csapat.

Sokat változott az évek alatt a felvételi?
A lényeg változatlan, három fordulón kell megfelelni, verseket, monológokat várnak, és azt, hogy mindenki megmutassa magát. Egy osztályfőnöknek nagyon fontos a felvételiző személyisége, hiszen olyan embereket kell választania, akikkel öt éven át jól együtt tud majd működni. Még az sem feltétlenül baj, ha valaki zárkózott, lehet az is egy jó feladat, hogy a tanár kibontsa és megtalálja, mi is rejtőzik benne.

Emlékszik még arra, mi segítette a leginkább abban, hogy sikeresen szerepeljen?
Engem csak a negyedik próbálkozásom után vettek fel az egyetemre. A felkészítő tanáraim megmondták, hová tegyem a hangsúlyt, milyen arcot vágjak, hol tartsak szünetet. Sajnos, ez sehova sem vezetett, mert mindig látszik, ha valaki instrukciókat kezd végrehajtani. Ascher Tamás rendező segített a legjobban. Mindent elemeztünk, majd amikor lelkesen játszani akartam, türelemre intett. Neki az volt a fontos, hogy megértsem, miről szól a vers. És ha megértettem, akkor már úgy mondom, ahogy akarom. Megtanított rá, hogy a színészet nem egy merev, félelmekkel határolt munka, hanem épp ellenkezőleg, a színpadon bármi megtörténhet, amit elképzelsz, lehet hülyéskedni, lehet szabadon játszani. Dicséret, szeretet és tiszta, átgondolt elemzés, akkor mindent el fogsz tudni játszani; ebben hiszek, ezt szeretném továbbadni.

A jó mesteren kívül mi kellett még ahhoz, hogy kitartson és a negyedik felvételire is el merjen menni?
Sokáig azt hittem, hogy sose vesznek fel. A tanítványaimmal is beszélgettünk már az önbizalomhiányról és a félelmekről. De hát 18 évesen nem lehet nagy mellénnyel nekimenni a felvételinek, az idegen terep, amiben egy kamasz nem lehet otthon. Normális, ha szorong miatta. Persze az öröm is elengedhetetlen, a játékkedvnek erősebbnek kell lennie a félelemnél. Később pedig, amikor kiállsz a színpadra, megérzed, hogy mindent megér. A játék határtalan öröm, megfiatalít és megszépít, a színpadon elmúlik minden önbizalomhiány. Ha nincs meg ez az áramlás, akkor persze nem érdemes, mert ha görcsölsz, a nézők se lesznek boldogok. Sokan tönkremennek ebben, de olyan is van, aki időben szakmát vált. Ha élvezed, akkor örömmel lehetsz sztár, de akár jó epizodista is. Az viszont rossz, ha tehetség nélkül nyomja valaki, és mindig haragszik a rendezőkre, az igazgatókra és a színházára. Nem mindenkinek kell feltétlenül színésznek lennie. (…)

Ma milyen házi feladatot kaptak a tanítványai?
Azt kértem, hogy keressenek olyan szerepet, ami illik hozzájuk és szívesen mondanák. Átbeszéltük, merre induljanak el. Van egy srác, aki Csehov Sirály című drámájának Trepljovját hozta, de szemmel láthatóan nem az a lánglelkű fiú, aki fejjel rohan a falnak, sokkal inkább tépelődő típus. Szerintem érdemes mindenkinek azt kidomborítania, ami rá jellemző. Azon vagyunk, hogy megtaláljuk azt a figurát, aki a legközelebb áll hozzájuk. Valakinek jól állnak Molnár Ferenc vidékikislány-karakterei, de mondjuk egy értelmiségi családból érkező lánynak jobban fog csillogni a szeme, ha nem a nép egyszerű gyermekét próbálja előadni, hanem kicsit ironikusabb szerepet választ. Ez egy új játék számomra, amit nagyon komolyan veszek és szeretném, ha működne. Engem is inspirálna, ha felvennék őket. (…)

 

Képeinket Szász Attila 2018 februárjában bemutatott, Örök tél című filmjéből válogattuk, melynek főszereplői Csányi Sándor és Gera Marina. A mű az orosz munkatáborok világát mutatja be, és  elnyerte Az Év Legjobb Európai Tévéfilmje díját. (A felvételek a  forgatáson készültek.)

Az interjú teljes szövege elolvasható a Budai Polgár 2018/20. számában.