Az elhantolt eb és az egérmérgezés különös esetei | Bárdosi Vilmos: Itt van a kutya elásva!

Bedő J. István |

Csapdába estem, ugyanis némi kétkedéssel vettem kézbe Bárdosi Vilmos legfrissebb könyvecskéjét. Pedig az Itt van a kutya elásva! alcímében tárgyilagosan rögtön eligazít, hogy emitt az állatneves szólásokat és közmondásokat gyűjtötte szótárba a szerzője.

Vajon milyen haszonnal jár egy ilyen könyv, kérdeztem magamtól, aztán a tizedik szótároldal körül már kissé el is szégyelltem magam. Pontosan a csürhe címszónál. Mert hol találkozik ezzel a szóval egy mai gyerek? (Legfeljebb az iskola folyosóján.) Egyáltalán hol találkozik állatokkal, különösen, ha városi. Hát, ugye, jobb esetben nagyszülőnél, nyáron. (Vagy disznóvágáskor, télen.) Egyébként meg állatkertben, vadasparkban, állatsimogatóban. Mondjuk úgy, hogy nem egészen természetes körülmények között. A külföldi utazgatások is jobbára steril környezetet kínálnak, és már olyan sincs jó ideje, hogy látogatás egy baráti országban, kötelező program: a helyi kolhoz, avagy a Landwirtschaftliche Produktionsgenossenschaft (LPG) megtekintése.

Ha a hazai terepen van is állattenyésztő telep, oda tilos vagy szigorú feltételekhez kötött a belépés. Így a gyerek esetleg összefuthat a háziszárnyasokkal, lovakkal, a kedvtelésből tartott kutyával, macskával, nyúllal. Néhánnyal. De aligha találkozik az állatok csoportjaival: a maga valóságban a ménes, gulya, csorda, falka, csürhe, konda nemigen látható, legfeljebb a tévében. De még az új kapura bámuló borjú sem jön gyakran szembe.

Persze ez is csak az ember és a természet távolodásának jele, miközben a nyelvi formák még sok mindent érintetlenül őriznek. És talán ezért fontos Bárdosi gyűjteménye, melyben sokszor hivatkozik saját korábbi, és lényegesen nagyobb terjedelmű munkájára (Szólások, közmondások eredete). Nemcsak az elfelejtett, a mindennapi használatból kikopott szavak, kifejezések miatt (kiebrudal, ebek harmincadja), hanem mert egy-egy hosszabb jelentésmagyarázat mögött egész világ tárul ki. (pl. Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk – tessék elolvasni. Ez a szólás Mária Terézia császárnőhöz visz, a 18. századba, onnan meg visszalépünk Suetoniusig (i.sz. 1. század) – más esetekben meg egészen a bibliai megfogalmazásokig.

• Olvass bele!

Ha érdeklődő gyerek (mint a csillapíthatatlan kíváncsiságú H. Máté) kezébe kerül a kis könyv, ezerféle „miért, az micsoda és mit csinál” hangzik el – amit bizony a szülőnek meg kell válaszolni. Vagyis ez a könyvecske nagyon is kíváncsiságkeltő (Van ilyen szó? Most már van.), és alkalmas a kíváncsiság kielégítésére.

Bárdosi tanár úr külön piros pontot is érdemel, mert nem csupán a többé vagy kevésbé ismert, hagyományos gyűjteményeket szálazta át, de belevett jó néhány olyan, a tegnap és ma szlengjében szokásos vagy bizalmas körben használt kifejezést is (lópikulától puskaszállító nyúlig), amelyeket még csak a közelmúlt szótáraiban rögzítettek – de már néhány évtized is elegendő volt ahhoz, hogy állandósuljanak (száguld, mint a mérgezett egér; gólyahessentő szer [= fogamzásgátló]).

Legszívesebben azonban ifjú tanáremberek kezében szeretném viszontlátni Az ékesszólás kiskönyvtárának 56. kötetét, mert talán ők sem tudják, hol van a kutya elásva – és miért emlegetjük. (Na, segítek kicsit: a 96. oldalon található a szólás magyarázata.)

Bárdosi Vilmos

Bárdosi Vilmos: Itt van a kutya elásva!
Állatneves magyar szólások, közmondások szótára
Az ékesszólás kiskönyvtára 56. kötet
Tinta Kiadó, Budapest, 2018
178 oldal, teljes bolti ár 1990 Ft,
kedvezményes webshop ár 1592 Ft
ISBN 978 963 409 1615

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet 550 olyan magyar szólást és közmondást magyaráz, melyekben valamilyen állat neve szerepel. Pl. itatja az egereket; A kutya ugat, a karaván halad; kiugrasztja a nyulat a bokorból; Nehogy már a nyúl vigye a puskát!; egérutat nyer; Egyszer volt Budán kutyavásár; felhúzza a nyúlcipőt; sárkánytejet szopott. Ezekben legtöbbször valós (egér, kutya, nyúl stb.), ritkábban képzeletbeli állatnév (pl. sárkány) vagy állatnévből képzett szó (pl. egérút, kutyavásár, nyúlcipő, sárkánytej) található.
A szótár 235 esetben a kifejezésnek a művelődéstörténeti előzményét és eredetmagyarázatát is közli. Megtudhatjuk például, hogy a farkasszemet néz szólás azon a megfigyelésen alapszik, hogy egyes állatok – főként a farkas és néhány kutyaféle –, mielőtt egymásnak ugranának, mereven szembenézve kerülgetik egymást, mintha ki akarnák olvasni ellenfelük szeméből annak szándékát.