Mérgező előítélet | Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet

Eszéki Erzsébet |

A mai középgenerációs, Erdélyből jött írók művei közül három nagyszerű regényben is az apa gyötrő hiánya nyomja rá a bélyegét a történetre. Ez jellemző Dragomán Györgynek A fehér király, Tompa Andreának A hóhér háza és Papp Sándor Zsigmondnak a legújabb, Gyűlölet című kötetére is. Vagy elvitték az apát a Ceausescu-diktatúra idején a Duna-deltába, vagy börtönbe zárták, vagy külföldön dolgozik, hogy a család megélhessen. Az apa, aki a hiányával van jelen a család életében.

Erős cím a Gyűlölet. Végigkíséri az egész regényt, és bár igazi, mélyről jövő, kitartó gyűlöletként csak egy-két figuránál izzik fel, az egész társadalmat mégis áthatja a gyanakvás, a megvetés, az erdélyi magyar-román együttélést átjáró előítéletesség, illetve az emiatti állandó feszültség. Mindez pedig mérgezi az emberek lelkét, a kapcsolataikat, a mindennapokat.

Papp Sándor Zsigmond nemrég megjelent, második regényében két szálon fut a történet. Az egyik a jelenben, annak is nagyjából egy hetében játszódik, ebben Loboncz Márton, a moldvai Dreghinből Budapestre költözött építészmérnök az anyja halála után a szülővárosába vonatozik, hogy felkutassa apját, akivel alig élt együtt. A megszületése után ugyanis az anyai nagyszülők magukhoz ragadták a csecsemő Marcit, mondván: náluk magyar ember válhat belőle, nem úgy, mint egy román városban. Később pedig azért nem élhetett Marci együtt az apjával, mert Loboncz Tibor tőlük több száz kilométerre dolgozott, majd még később börtönben ült.

A másik a szülők története az 1970-es, ’80-as években. Ennek a szálnak a főszereplője Márton édesanyja, Borbándi Mária, aki textilmérnök hallgatóként ígéretes tehetség volt. De hiába szövöget nagy terveket, hiába ment hamar férjhez – hogy akkor talán nem küldik őt távoli vidékre dolgozni –, kettétört az élete. A Ceausescu-diktatúrában a magyar fiatalokat távoli román városokba irányították, hogy jó román állampolgár váljon belőlük. Ez történt Máriával is, akinek a sorsa így egyetlen pillanat alatt megpecsételődött.

A férje, Tibor igyekezett beilleszkedni Dreghinben, román főnökével megkedvelték egymást. Mária viszont azt a szemléletet hozza magával a családjából, hogy a románokat gyűlölni kell. Nem képes, nem is akarja elfogadni azt a helyzetet, amelybe a diktatórikus viszonyok kényszerítették. Számára gyűlöletes a férje csaknem-rokonszenve a román főnök iránt. Így persze, egyre mélyebb a szakadék közte és a férfi között, egyre kudarcosabb a házassága és az egész élete, ő maga egyre inkább megkeseredik.

A gyerek Marci az anyai nagyszülők, majd az anyja, Mária gyanakvó, gyűlölködő világában nő fel, így nem csoda, hogy heves ellenérzésekkel tekint az apja távollétében született öccsére is. Nemcsak azért, mert már nem ő Mária egyedüli gyermeke, hanem azért is, mert látja, hogy anyjának nem hiányzik annyira a távolban dolgozó férje, mint neki az apja. Várható, hogy ez aztán tragédiába torkollik.

• Olvass bele!

Papp Sándor Zsigmond eleven figurák sorsán keresztül érzékelteti, mennyire áthatják a mindennapokat az elhallgatások, a sötét érzelmek, a gyilkos indulatok, mennyire mérgező a megvetés és a gyanakvás, a diktatúra miatti kiszolgáltatottság. Mindezt sikerült könnyedén, intenzív, jól eltalált ritmusban és lendülettel megírnia. Ráadásul úgy, hogy közben maga a regény mégsem a gyűlöletről szól, hanem egy család történetéről, amelyből kirajzolódik a környezet, a társadalom képe is. Pontosabban a romániai kommunista diktatúra, amelyben a mindennapokat átitatja a gyűlölet.

A felnőtt, már Budapesten élő Márton agglegényként legföljebb társasutazásokon keres alkalmi kapcsolatokat, ám amikor anyja halála után megérkezik a szülővárosába, hamarosan egy szerelemfélének gondolható, furcsa viszony bontakozik ki egy román nő, Miluna és közte. Ebben a kapcsolatban nincs gyanakvás, nincs ellenszenv. Talán éppen ez az óvatlanság lesz Márton veszte. Bár lehet, hogy Márton tudatosan választja a vezeklést, miután bűntudattal éli az életét. Ebben a történetszálban szintén számos rejtély, sejtelmes mozzanat van, titokzatos személyiség maga Miluna is. Talán éppen a mássága, talányossága miatt vonzó az immár Budapesten élő magyar férfi számára, aki a gyerekkori traumák után unott, kiégett ember lett, aki önmagától is elidegenedett, saját magára is megvetéssel és közönnyel tekint. Inkább csak látszatélet, vegetálás az övé. A szülők története, a közelmúlt erősen determinálja Marci/Márton sorsát is. A jelenben játszódó történetszál zaklatott egy hete sem zökkenti ki, az sem háborítja fel, hogy amikor visszatér szülővárosába, kirabolják, az életére törnek. Mint ha apját is csak ímmel-ámmal keresné. Inkább közömbösen viseli a vele történteket, mintha valamiféle végzetnek adná meg magát.

Papp Sándor Zsigmond nagyszerűen szőtte össze a szálakat, végig fenntartja a kíváncsiságunkat. Ahogy haladunk előre Márton jelenbéli történetében, apránként fény derül a felmenők történetére és a titkokra, egyre árnyaltabbak a szereplők. Tegyük hozzá: nemcsak a két szál főszereplői, Márton és Mária elevenednek meg előttünk, hanem Miluna is (akinek a román férje szintén távol van, Spanyolországban dolgozik, így a férj előző házasságban született fia, aki Milunával él, szintén apa nélkül nő fel).

Remek történetszövés, lendületes mesélés jellemző a regényre, amelyből kirajzolódik, mennyire alattomosan fonódik össze egy diktatúrában a családi és a társadalmi élet, mennyire nem létezik, nem érthető a jelen önmagában, a múlt történései nélkül. Azt is testközelbe hozza, milyen nehéz megőrizni az integritásunkat, az egyéniségünket, ha parancsuralom alatt élünk. Papp jól érzékelteti, milyen az, amikor embereket a gyűlölet élteti. De a helyzet még gonoszabb: ebbe egyre inkább belecsavarodnak, hiszen ha nem gyűlölnek valakit, akkor nincs kit felelőssé tenni az elszúrt életükért. Persze a hárítás, a mások okolása mindig sokkal könnyebb, mint szembenézni a múltunkkal, gyökereinkkel és a saját tetteinkkel.

Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018
476 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
kedvezményes webshop ár 2974 Ft,
e-könyv változat 2290 Ft
ISBN 978 963 676 5880

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Nem könnyű a családi múltat faggatni, ha már nincs kitől kérdezni. Loboncz Márton, immár Budapesten élő építészmérnök, jó évtizede maga mögött hagyta az erdélyi kisvárost, ahol felnőtt, anyja halála után azonban úgy dönt, megkeresi börtönből szabadult, rég nem látott apját. Miközben az apa nyomait kutatja, nem csupán a szülők, nagyszülők sorsának eltitkolt, elhallgatott történetei merülnek fel a romániai diktatúra 1970-es, 80-as éveiből, de szembesülnie kell azzal, hogy a mindent elemésztő gyűlölet, mint egy hibás gén, elkerülhetetlenül öröklődik tovább a sorsában. Megszakíthatja-e ezt a végzetes sorozatot egy tarkóra mért ütés?

Papp Sándor Zsigmond új regényének szereplői egyként vergődnek egy sötét parancsuralom korlátai között és végletes érzelmeik fogságában. Vajon a szeretet vagy a gyűlölet bizonyul kitartóbbnak egy életen vagy akár nemzedékeken át.