Családi fészkesítés | Kerekítő manó és az évszakok – Ősz / Hatszín Teátrum

Posted on 2017. december 15. péntek Szerző:

0


Lengyel Szilvia |

Mi a Manócska Társulat? „Nem ismeritek? Ó, igazán senki sem ismeri, mert hol ilyen, hol olyan! Bámulatosan tudja változtatni az alakját!”* Hoppá, ez egy másik mese. Viszont igazán jellemző erre a kéttagú, valóban mini bábcsoportra is.

A még mindig nagyon fiatal korú Hatszín Teátrum folyamatosan hozza új színeit. Láthatunk drámát, vígjátékot, gyerekelőadásokat, sok-sok bemutatót, vendégjátékot. A Kerekítő manó és az évszakok: négy részből álló előadássorozat. Címe előrevetíti, hogy mindig az aktuális szezonhoz kapcsolódó mesékkel szórakoztatja a legkisebbeket. A Kerekítő háttere pedig a hasonló nevű gyermekfoglalkoztató hálózat, melynek megálmodója, Kovács Judit drámapedagógus (egyben a Kerekítő sorozat meséinek szerzője) olyan interaktív mókát talált ki, melyben egyszerre található meg hangszeres zene, mondókák, mozgás. A módszer elsajátítói úgynevezett bábos tornát tartanak. Ebből nőtte ki magát Kerekítő Manó, aki már nemcsak a foglalkozások főszereplője, hanem könyveké és immár önálló előadásoké is.

Színpadi változatot látunk, de már belépéskor látszik, mégsem egészen az. A bábosok – ideje megneveznem őket: Papp Judit és Bálint Ildikó – a nézőtéren alakították ki maguknak játékterüket. Előttük a bátrabbak párnákon, a többiek székeken ülve vehetnek részt az előadáson. Mert hogy itt aktív részvételről van szó. Még a szülőknek is akad egy kis dolga, de a gyerekek együtt élik át a mesét a szereplőkkel. Énekelhetnek, trappolhatnak, tapsolhatnak, és az sem zavar senkit, ha bekiabálnak. Az 1–3 éves korosztályt megcélzó foglalkozást élvezik a jóval nagyobbak is (meg a gyermeklelkű felnőttek, ezt bizonyíthatom). Hiszen egy jó kis éneklős mese még a kisiskolást is visszarepíti a boldog ovis korba. A legkisebbeknek viszont nagyszerű beavató a színházba mint helyszínbe. Jó ismerkedés a nagy belső térrel, az erősebb megvilágítással.

A két szereplő otthonosan mozog a maguk készítette díszletek között, hiszen nem ma kezdték a műfajt. Értenek a gyerekekhez, megteremtik azt a bizalmas légkört, amelyben aztán a kicsik felszabadultan nótázhatnak, kalandozhatnak Kerekítő manóval és Kacska macskájával.

Papp Judit elmondta, olyannyira alkalmazkodnak a gyerekekhez, hogy a kicsit félelmetes Őszapó hangját előadásról előadásra halkították, s még az is előfordult, hogy nyitva hagyták az ajtókat, mert egy kislány különben nem akart a zárt teremben maradni. A végére viszont már előre ült a legelső sorba – és a Manócskák számára ez az igazi sikerélmény.

A Hatszín Teátrum még mindig nem mutatja végleges formáját. (Talán éppen a változás a véglegessége.) A Vojtina Bábszínház és a szombathelyi Mesebolt Bábszínház műhelyének köszönhetően gyönyörű, különféle stílusú bábok díszítik az előterét. A látványos és vonzó külsőségek mögött pedig változatos repertoár áll, tengernyi különböző közönséghez szóló produkcióval. Én igazából azt szeretném, ha a Hatszín sokáig maradna ennyire színes, izgalmas, folyton meglepetéseket szerző teátrum.

*Ha létezik ember, akinek nem ugrik be, súgom máris a megoldást: Pom Pom.