Álmok egy jobb életről | Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk

Bodó Viktória Booklány |

Van az úgy, hogy nehezen kezdek az íráshoz. Ritka, kegyelmi pillanatok ezek, melyek kényelmes-kellemes, lassú tempójú olvasás után következnek be. Persze, szigorúan csak olyan könyvek esetében, amiket – a szorító határidők dacára – ízlelgetni kell.

Matthew Thomas regénye esetében nincs más választás, mint a lassú fogyasztás. A szépségének, és a mélyebb rétegek kibontásának meg kell adni, ami neki jár: az időt. El kell merülnünk az író világában ahhoz, hogy méltó helyén tudjuk kezelni ezt a szöveget. Ugyanis megérdemli.

A történet semmi egyéb, mint az amerikai álom, egy család szemszögéből, a huszadik század második felében. Az elhivatott tudós és tanár, Edmund házasságot köt Eileennel, hogy aztán szorgalmuk, ír gyökereik, szerelmük és elhivatottságuk révén megvalósítsák mindazt, amit a boldogságról és boldogulásról gondolnak. Egy házasságban, azt mondják, ezeknek egy irányba kell(ene) mutatniuk. Azonban hamar kiderül, hogy míg az asszony karrierjét, és ezzel összefüggésben társadalmi pozícióját tartja a prioritási listája élén, addig Ed a társadalmi hasznot előbbre helyezi az anyagi haszonnál. Szívesebben tanítja azokat, akiknek kevesebb az esélyük az előrejutásra, semmint a kiválasztott kevesek gyerekeit egy elitegyetemen. Inkább kutat, semmint karriert építene. A pár szerelme erős, és hiszik, hogy mindent kibír, de mi a helyzet abban az esetben, ha ennyire másként látják a jövőt? Eileen előre törekszik: jobb környékről álmodik, gyűlöli a változásokat, amikkel naponta szembe kell néznie: a valaha volt családias, középosztálybeli városrész lecsúszása szinte fizikai fájdalmat okoz neki. Álmai elérésében pedig a legfőbb gátja éppen a szövetségese: ha Ed pozíciót vállalna… ha állást váltana… ha hajlandó lenne költözni… Azonban az életben nincs „ha”, az élet pragmatikus és egyszerű: valami megtörténik vagy nem történik meg. Középút nincs.

• Olvass bele!

Mire egyetlen fiuk kamasszá cseperedik, benne megérni látszik az asszony küzdelme: a társadalmi előrelépés az elitiskolába való bejutással kezdődhet el. Végre beteljesedni látszanak az évtizedes álmok. Ha göröngyösen is, de minden halad a maga útján, egészen addig, amíg a sors közbe nem szól, méghozzá olyannyira, hogy az nagyon hamar áthelyezi a hangsúlyokat. A kérdés már csak az: mennyi áldozatot ér meg a látszat fenntartása? Mekkora erőfeszítést kell tenni ahhoz, hogy meglássuk az élet igazán fontos dolgait? Elfuthatunk-e a múltunk, s egyúttal elbújhatunk-e a jövőnk elől?

Matthew Thomas mindezekre egyszerre keresi a választ, miközben finoman vezeti az olvasót a mélyebb rétegek felé. A sarkos pontokon, a hangsúlyos pillanatokban az olvasó nem tud szabadulni a gondolattól: megéri? Megérte? Mit tennék én magam? Miközben teljesen egyértelmű, hogy karakterei csak úgy dönthettek, ahogyan azt papírra vetette. Személyiségük szinte önálló életet él, szinte lesétálnak a lapokról: régen találkoztam ilyen erős karakterformáló tehetséggel. Karaktereket írok és valódi személyekre gondolok, hiszen a szereplők lehetnének akár a szomszédaink is, sőt. Szinte képtelenségnek tűnik, hogy ezek az emberek csak kitalált figurák legyenek.

Talán nem is azok. Talán magukban hordozzák egy generáció útkeresését, harcait és fájdalmait, és mindannyiunk igényét a jobbra, az előrejutásra. Benne van a mi mindennapi menekülésünk is: a múlttól, a környezetünkből, a jelenből, a világból. Ugyanilyen hangsúlyosan jeleníti meg a változásra vágyakozás, és a változástól való rettegés kettősségét is. Vágyhatunk-e megváltoztatni mindent magunk körül úgy, hogy tudjuk: ezáltal nem csak a számunkra kényelmes változás következhet be? A menekülés, az kivonulás metaforája pedig egészen parádésan jelenik meg Edmund sorsában.

A regény olvasója nem tud szabadulni a gondolattól, hogy végső soron az élet velejét keresi a szerző. Azt, hogy mi végre vagyunk itt, és a születésünk és a halálunk között rövidre szabott időben mire vágyunk igazán. Mi a fontosabb: a pozitív mérleg vagy valami sokkal emocionálisabb dolog? Létezhet egymás nélkül a kettő? Honnan tudjuk, hogy megtaláltuk a nekünk kiszabott boldogságot? És mi van akkor, ha talán nem is érhetjük el soha?

A Nem vagyunk magunk brilliáns könyv az élet igazán fontos kérdéseiről, olyan formában, ami méltó az ezer rétegű és kíméletlen tartalomhoz. Olyan szép, mint metsző sarkvidéki szélben nézni a sarki fényt. Méltó partner a történet szépségéhez Szécsi Noémi fordítása. Tökéletes, feledhetetlen regény. Hálás vagyok érte, hogy valaki megírta.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Matthew Thomas: Nem vagyunk magunk
Libri Kiadó, Budapest, 2017
Fordította: Szécsi Noémi
660 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes webshop ár 4249 Ft,
e-könyv változat 3190 Ft
ISBN 978 963 310 6747

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Ha már elmentem, szeretném, ha hallanád a hangomat a fejedben. Halld meg, amikor a legnagyobb szükséged van rá, amikor nincs benned remény, amikor Magadra maradsz. Amikor az élet kegyetlen, amikor úgy tűnik, nincs szeretet. Amikor úgy érzed, hogy kudarcot vallottál. Amikor nem tudod, hogy mi az értelme az egésznek. Amikor nem tudsz továbbmenni. Szeretném, ha akkor belőlem merítenél erőt. Szeretném, ha emlékeznél rá, hogy mennyire dédelgettelek, hogy Érted éltem. Amikor úgy érzed, hogy a világ óriásokkal van tele, akik közt eltörpülsz, amikor már azért is küzdened kell, hogy felemeld a fejed, szeretném, ha emlékeznél rá, hogy más dolgokért érdemes élni, mint amit a puszta teljesítmény jelent. Az is ér valamit, ha valaki rendes ember.«
Eileen szülei a 20. század derekán Írországból vándorolnak az Egyesült Államokba, s otthonukban hol vidám, hol borús a hangulat – a vendégek számától és az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függően. Eileen felnőve mindent elkövet, hogy maga mögött tudja gyermekkora kiábrándító közegét, és jobb életről álmodik.
Amikor férjhez megy a jóképű kutatóhoz, Edmund Learyhez, felcsillan előtte a lehetőség, hogy jólétben, szeretetben éljen, mint az ideális amerikai középosztálybeli családok. Hamar világossá válik azonban, hogy bár kétségtelenül szeretik egymást, Eileennek és Ednek más az elképzelése arról, mit jelent a boldogság, és miként lehet elérni. Életüket növekvő fellegek árnyékolják be, de ők kétségbeesetten igyekeznek fenntartani a látszatot, megőrizni jövőről szőtt álmaikat, és leküzdeni minden akadályt.
Learyék sorsát a családi boldogság és a gyarapodás ígérete határozza meg, amely a II. világháború után foglyul ejtette Amerikában a szíveket és a lelkeket. A lebilincselő és megindító regény arra figyelmeztet, hogy az élet nem csupán diadalok és vereségek főkönyve, hanem valami egészen más és több: az emberi viszonyok mélyén rejlő titok.

Matthew Thomas Bronxban született, és Queensben nőtt fel. A Chicagói Egyetemen szerzett diplomát, majd a Johns Hopkins Egyetem írói szemináriumán és az Irvine-i Kaliforniai Egyetemen tanult. Nem vagyunk magunk című regényét tizenkilenc nyelvre fordították le, számtalan díjra jelölték, s megjelenésekor a New York Times, a The Washington Post és a The Guardian is az év legjobb könyvei közé választotta.