Ismeretlen gyógymódok | Tóth Kinga: Holdvilágképűek

Posted on 2017. november 15. szerda Szerző:

0


Jeges-Varga Ferenc |

Jól ismerjük a vacak érzést, amikor a testünk nem akar úgy működni, ahogyan általában elvárható lenne. Fogalmunk is van a normálistól eltérő állapotra – úgy nevezzük: betegség. Tóth Kinga szerint e meghatározás már eleve negatív relációba helyezi elszenvedőjét.

Mi sem mutatja ezt jobban, hogy amint belépünk az orvosi rendelőbe, diagnózis hiányában is ránk kerül a billog: beteg. Még lövésünk sincs, valójában mi történik a testünkkel, csak a tüneteket érzékeljük, máris kialakul bennünk a betegségtudat.

Az esetek többségében átmenteti a „meghibásodás”, a beteg meggyógyul, egészségét, önképét visszanyeri, vagy épp ellenkezőleg: a beteg teste megszűnik működni, a beteg meghal. De Tóth Kingát inkább azok az a helyzetek érdeklik, amikor a szabályostól eltérő működés mindennapossá válik. Amikor a testet kikezdő kór nem okoz halált, ellenben nincsen se eleje, se vége. „Akármikor akárhol be lehet fejezni. A betegség lefolyása, gyógymódja ismeretlen.”

Ilyenkor nincs más út, az életben maradás csupán a diszfunkciókkal együttműködve lehetséges. Azonban helyzet elfogadása egy hosszabb átalakulási folyamat eredménye, és ennek során az ember megtanul együtt élni a részét alkotó rendellenességekkel. A túléléshez ezért elsőként „a betegség démonizáló hatását kell megszüntetni” – vallja egy vele készült interjúban Tóth Kinga.

A Holdvilágképűek című kötetben nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy alapvetően megváltoztassa a betegségről való gondolkodást. Ehhez olyan kifejezéseket, szófordulatokat keres, olyan nyelvet próbál megalkotni, amely úgy képes leírni ezeket a hiány-állapotokat, hogy közben nem azonosítja a betegséggel az embert.

Írásaiban az embert működtető szerkezetre, a testre fókuszál. Precíz és tárgyilagos mini fotográfiákat alkot, ezekben járja körül aprólékosan a hibás működés tapasztalatait, távol tartva a test állapotára adott érzelmi reakciókat. A szövegeket elbeszélő én nézőpontja folyamatosan változik. A vizsgálódások egyrészt befelé irányulnak: céljuk a másképpen működés során a testben végbemenő folyamatok, a gyógykezelés során alkalmazott műveletek feltérképezése. De közben kifelé is figyel, vajon a betegségével nap mint nap szembesülő ember hogyan teremti, változtatja meg önmagáról alkotott elképzeléseit.

Elsősorban nem is maga a fennakadás miértje izgatja, hanem hogy mi történik akkor, ha ez a nem kívánt állapot átveszi az uralmat az ember felett. Hogyan lehet tudatosan úgy benne lenni e másfajta létben, hogy kifelé ne látszódjon a rendszer sebezhetősége. Miként szüntethető meg a betegként való viselkedés, hogyan fordíthatók át erősséggé a gyengeségek. Tóth Kinga miniatűrjeiben a rejtőzködni vágyó lény próbálgatja megtalálni a fényre vezető utat.

A Holdvilágképűek rövid, jellemzően alig egyoldalas szövegeit nehéz műfaji kategóriákba besorolni. Líra, ha akarom, hiszen a tömörségből adódóan erős képeket, álmokat, víziókat vetítenek az olvasó elé, amelyek a jelentés további dimenzióit nyitják meg. Ugyanakkor az élőbeszédhez hasonló, egyszerű közlések, pontos leírások mégiscsak a prózára jellemző módon formálják a mondanivalót.

Az egyes szövegeknek tulajdonképpen nincsen története, az elbeszélt állapotra reflektáló helyzetet örökítenek meg. Miközben Tóth Kinga alteregói a gyógyszerek mellékhatásairól, a bőrelváltozásról, a fertőtlenítő szagáról, a gyomortükrözésről mesélnek, egyre mélyebbre és mélyebbre merülnek (merülünk) a test valóságába. A szövegeket növényi-emberi szervgrafikák, valóságos vagy kitalált röntgen-fotómontázsok (a szerző művei) egészítik ki – ettől az egész különös irodalmi performansszá válik.

A Holdvilágképűek mozaikdarabjai alapvetően különálló életet élnek. Mégis, ha egymás mellé illesztjük őket, sajátságos, közelítő és távolító, folyamatosan változó tabló áll össze belőlük. S ha vesszük a fáradságot, hogy újraolvassuk, akár többször is, az elbeszélők legbensőbb gondolatait, önvizsgálódásait, kitárulkozásait, egyre tisztább képet kapunk. Gyakorlati útmutató rajzolódik ki belőle, ami segítheti a betegséggel terhelt testben élőket megszabadulni a szégyentől, a bűntudattól, a fájdalomtól.

Tóth Kinga (Fotó: Dirk Skiba)

Tóth Kinga: Holdvilágképűek
Magvető Kiadó, Budapest, 2017
228 oldal, teljes bolti ár 2499 Ft,
kedvezményes webshop ár 1999 Ft
ISBN 978 963 143 5252

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tóth Kinga első prózakötetében az emberi test gépezet, a szervek alkatrészek, a program hol hibás, hol pontos. A működés alacsony vagy túlzott. Ilyen a betegség. A Holdvilágképűek állapotrajz és örökmozgás. Líra és próza, álom és valóság, hallgatás és beszéd határsávjain a szövegeket a szerző grafikái és röntgenvariánsai egészítik ki. A könyv így hatványozottan áttetsző és átírt közeli képek sorozata lesz, egymáshoz illeszkednek, változnak, módosulnak a történet folyamán, melyben a betegség nem metafora, hanem funkció. Szuggesztív körkörösség jellemzi a Holdvilágképűeket, örvénylő mélyülés, bátor merülés az emberi test, az önazonosság és a méltóság legradikálisabb tétjei felé.