A mese hozzásegít a boldogsághoz | Boldizsár Ildikó meseterapeuta

Novák Zsófi Aliz |

A mese nem gyógyszer, de gyógyít – vallja Boldizsár Ildikó meseterapeuta, író, tanár. Megtudjuk tőle, hogyan gyógyítanak a több ezer éves történetek, amelyek kezdetben nem a gyerekek, hanem a felnőttek közös kincsei voltak. A meseterápia a Budai Gyermekkórházban született meg, s az ott szerzett tapasztalatok nyomán dolgozta ki a Metamorphoses Meseterápiás Módszert. Az elmúlt év végén, a Ferences Ifjúsági Kurzus keretében beszélt a meseterápiáról.

A budai Kájoni Házban tartott előadása mesével kezdődött, így Boldizsár Ildikó hallgatósága azonnal megtapasztalta a mese varázserejét. A történet hőse az igazságot kereste egész életében. Addig ment, ameddig el nem jutott egy sűrű sötét erdőbe, ahol rátalált egy sárkunyhóra, amelyben több ezer apró mécses világított. Ott egy ősz öregember elmondta, hogy mindegyik mécses egy-egy ember lelkének a mécsese. Meglátta a sajátját, amiben már csak pár csepp olaj volt. Mellette állt egy erős fényű mécses. Felemelte, hogy átöntse az olajat a sajátjába, de az öreg megakadályozta. Amikor magához tért, már nem állt ott a kunyhó, az erdőben feküdt, és nem tudta, életben van-e még. Meghallotta a fákat, amik azt suttogták, „nem az a fontos, hány csepp olaj van a mécsesedben, hanem az, hogy mire használtad a többit”. Boldizsár Ildikó ezután arról beszélgetett a közönséggel, hogyan segítenek a mesék abban, hogy jól használjuk el a mécsesünkben lévő olajat. Őseink történetei ugyanis rávezetnek arra, hogyan lehet értelemmel telített életet élni, hogy igaz legyen a mesék vége: „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”

Gyorsabban gyógyul, aki mesét hallgat

Boldizsár Ildikó 32 éve dolgozik mesekutatóként. Már egyetemistaként a boldogságot kereste, de a tankönyvekben nem talált rá. Az albérletében azonban a fejére esett egy mesegyűjtemény, és megtalálta a választ. Mint elmondta, minden mese másképp mutatja meg, hogyan lehet valaki boldog, és persze vannak mesék, amelyek arról szólnak, hogyan nem lehetünk azok. A mesehősök közül van, aki a szerelemmel, másvalaki az útjának megválasztásával, megint más az örömre való képességgel, a hivatásszeretettel és az ellenfelekkel való leszámolással rendezi az életét. Mindenkinek megvan a saját meséje, amely utat mutat.

– Engem úgy segített meg az élet, hogy a gyermekem súlyos beteg lett – idézte fel a kezdeteket, ahogy ezt a legutóbbi könyvében is megírta. – Már a sokadik kórházban jártam ötéves kisfiammal, de még mindig nem jöttek rá az orvosok, hogyan tudnák meggyógyítani. A kórházban reggeltől estig meséltem. Az egyik mesénél a fiam izgatott lett, zokogni kezdett és azt kérte, olvassam újra. Ezután csak azt a mesét kérte, mígnem ötödik nap elkezdett javulni az állapota, és egy hét múlva meggyógyult.

Ekkor még mindig csak sejtette, hogy a mese is közrejátszhatott a gyógyulásban. Az orvosok iránti tisztelete jeléül felajánlotta a Budai Gyermekkórháznak, hogy karitatív alapon visszajár mesélni. Eltelt pár év, az orvosok pedig egy idő után mondogatni kezdték, hogy azok a betegek, akik mesét hallgattak, gyorsabban gyógyultak.

– Utána kellett gondolnom, mit is csinálok, hogyan segítem a gyógyulást. Az évek során rájöttem, hogy nemcsak egy-egy élethelyzetnek – például mi dolga van egy kamasznak, egy anyának, vagy egy apának a világban – van meg a maga meséje, hanem minden betegségnek is. Nem mindegy – hangsúlyozta –, hogy mit mesélek. Hozzátette: a mesék választ adnak az életben bekövetkező változásokra.

---

Boldizsár Ildikó mesél felnőttekről felnőtteknek

2017. február 15., Rózsavölgyi Szalon Arts & Café

---

Boldizsár Ildikó ma már 120 órás képzés keretében tanítja a Semmelweis Egyetemen a meseterápiás módszert. Egy-egy előadáson lehetősége nyílik a felnőtteknek is a mesehallgatásra, és ő ennek örül, hiszen eredetileg ez az ő műfajuk volt és nem a gyerekeké. Egyetért Junggal, aki azt mondta, azóta van annyi neurotikus ember a világban, mióta az emberek elveszítették a kapcsolatot a hagyományokkal, a mítoszokkal, a tudással, ami ezekbe volt zárva.

„Szeretném visszaadni a mesét a felnőtteknek!”

– Szeretném visszaadni a mesét a felnőtteknek, akik mintegy kétszáz éve veszítették el a kapcsolatot a mesével, vagyis a képi gondolkodással, a hagyománnyal, az ősök tudásával, a szimbolikus nyelvvel, amely már a szentírásban is megvolt – mondta. Európában a Grimm testvérek jelentették meg először mesegyűjteményüket a 19. század elején, Magyarországon 1905-ig Benedek Elek kezdte átdolgozni gyerekek számára a meséket. – Egészen addig felnőttek meséltek egymásnak, hiszen a történetek többsége arról szól, hogyan lehet felnőtté válni.

A mese segít visszaállítani az elvesztett egyensúlyt

A meséknek kódrendszere van. Meg lehet tanulni ide belépni, majd kihozni onnan az elrejtett üzeneteket. A meseterapeuta szerint a mesében a csodánál fontosabb elem a rend, amely a kaotikus helyzet után egyensúlyt teremt. A népmesék sosem idilli állapotról szólnak, legfeljebb onnan indulnak, de körülbelül a harmadik mondatnál eltűnik az égről a nap, leszakítják az aranyalmát vagy kiszárad a kút. A mese arra ad választ, hogyan lehet a kezdeti egyensúlyt visszaállítani. – Nem gyógyszer, de gyógyít, mert segít megmutatni a változáshoz vezető utat.

• Olvass bele! 

A mesekutató sokéves munka után fogalmazta meg saját mesedefinícióját, amely így szól: „A mese egy egységes és egylényegű világ részeként az egyetemes szellemi tanítások áthagyományozásának egyik eszköze, amely létfontosságú információkat közöl a világ működéséről, az ember életfeladatairól, megküzdési módjairól, arról, hogy a rend elveszíthető és újra megtalálható.”

A világ összes meséje hasonlít egymáshoz

Boldizsár Ildikó összehasonlította, hogy a nagy vallási rendszerek szellemi tartalmai, képei mennyiben kompatibilisek a népmesék képeivel, és arra jutott, hogy az igazság egy, bár a bölcsek sokféle névvel illetik. A világ összes – mintegy 16 ezer – meséje hasonlít egymáshoz, közöttük csupán nüansznyiak az eltérések. A meséket az adott nép mitológiáján és hiedelemrendszerén keresztül lehet megérteni. A legrégebbi történeteket az indiai állatmese-gyűjtemény tartalmazza, amelyet 2500 évvel ezelőtt jegyeztek fel. Az indiai államvezetés tankönyvének hívták, és államtitokként őrizték.

A világon összesen hét nagy meserégió van, az európaiban önmagában 2400 mesetípust különböztetnek meg. Az európai mesék hősei folyamatosan küzdenek, cselekednek, ezzel jutnak el a megoldáshoz. Ha valakinek nincs kedve semmihez, akkor ezek a cselekvésközpontú mesék segíthetnek neki. De sokszor éppen ezért nem gyógyítják meg ezek a mesék az európai embereket, hiszen ők amúgy is állandóan küzdenek. Boldizsár Ildikó beszélt arról, hogy sok fogamzási nehézséggel küzdő nő fordul hozzá segítségért.

– Egyikük azt mondta, neki minden sikerült, csak a babaprojekt nem. Ekkor a keleti meséket veszem elő, melyekben nagyon kevés az ige. A keleti hősök akkor boldogulnak, ha meg tudnak állni, le tudnak ülni, és be tudják fogadni a világot – magyarázta. – Akinek például lesz ideje figyelni, hogyan nő egy fűszál, ahhoz meg fog érkezni a gyerek. A terápia segítségével tizennégy kisbaba született már.

A felnőtté válás és a hamuban sült pogácsa

A mesék Boldizsár Ildikó szerint arra tanítanak, hogy vállaljunk felelősséget magunkért. A felnőtté válás nem életkorhoz, hanem cselekvéshez köthető. Akkor kezdődik, amikor valaki eldönti, hogy felelősséget vállal a saját életéért. Az előadás azzal folytatódott, hogy a közönség bevonásával a mesék jelképeit elemezte. Mint mondta, a morfológia (az alaktan, a formai tulajdonságok) és a hermeneutika (az értelmezés, megértés) a meseterápia alapja. A mesében minden szereplő mi magunk vagyunk, a helyszínek pedig belső helyszínek, lelkiállapotok. Sokszor olvassuk, halljuk, hogy az útnak induló hős tarisznyájába pogácsa kerül. Ám ez sokféle pogácsa lehet. A hamuban sült pogácsa a szülőkhöz, a családhoz kötődést szimbolizálja. Van olyan hős, aki eldobja, mert olyan kemény, hogy nem bírja lenyelni, de olyan is van, aki lekínlódja, ha véres is lesz tőle a torka. A puha pogácsa ajándék, amely mellé az apától áldás is jár: „járj szerencsével!” A hősök ezután egy sűrű erdőbe jutnak. Az erdő ugródeszka, a lehetőségek tárháza: ahonnan sokfelé el lehet indulni. A hős itt találkozhat állatokkal – vagyis segítőkkel –, megtalálhatja a társát, megküzdhet az ellenfeleivel. Ha nem jól küzd, ha rossz választ ad a kérdésre, akkor kővé változhat, és mindent elölről kell kezdenie.

A meseterapeuta szerint azok nőnek fel, akik megtalálják a saját útjukat, és sikerül az életükben beállítani az egyensúlyt.

Fotók: Magyarosi Éva (MÉ), Olvasómanó (Óm), továbbá más helyszínenen készült képek

Az írás eredeti változata elolvasható a Budai Polgár 2017/1. számában

Boldizsár Ildikó: Életválságok meséi
Mesekalauz útkeresőknek – 55 öngyógyító történet
Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2016
432 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3192 Ft
ISBN 978 963  143 4453

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerűen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, változásra, vagy megrekedünk? A mesék képeinél maradva: útnak indulunk-e, vagy kővé változunk? Évezredek óta rendelkezésünkre áll egy olyan »válságkezelő program«, amelyről elmondható, hogy nemcsak az idő próbáját állta ki, hanem minden esetben bizonyította jótékony hatását”.

Boldizsár Ildikó Életválságok meséi című könyvében olyan meséket gyűjtött össze, amelyek segítenek megszabadulni szorongásainktól, rámutatnak arra, ha hazudunk önmagunknak és nem vagyunk hajlandóak szembesülni a valósággal, történeteket, amelyek szembesítenek a családi rendszerben támadt zavarokkal, meséket párkapcsolati válságokról, életsebekről, betegségekről, valamint veszteségekről szóló állatmeséket. A meséket kalauz követi. A szerző kézen fogja olvasóját és segít a szöveg szimbólumainak megfejtésében, elvezeti a mese mondanivalójához, és itt olvashatunk az adott mese típusáról, kialakulásának történetéről is.

„Minden élethelyzetben egy történetben vagyunk – s ha szerencsénk van, ez a történet a sajátunk. A bajok akkor kezdődnek, ha mások történetét kezdjük el irigyelni, és az ő történetüket akarjuk a sajátunkként megélni. Vagy akkor, ha saját mesénkben kimerülnek a továbblépési lehetőségek, netán eltévedünk benne, nem ismerjük fel segítőinket és ellenfeleinket, sőt össze is keverjük őket… Ilyenkor átírhatjuk a történetet vagy átléphetünk egy másikba.

Szabadságunkban áll dönteni arról, hogy melyik történetet akarjuk mintaként, követendő példaként magunk elé állítani. Mint ahogy arról is szabadon dönthetünk, hogy milyen legyen a mi történetünk: reprodukáljunk és kövessünk egy már meglévőt vagy létrehozzunk egy sajátot? Mindkettőben sok lehetőség rejlik.

A meseterápiában úgy segítjük ezt a folyamatot, hogy több síkon is kapcsolatot keresünk a hagyományban fennmaradt szövegekkel: élővé, sőt mindennapi gyakorlattá tesszük a történetekbe zárt üzeneteket. Arra helyezzük a hangsúlyt, hogy mindenki a »személyes meséjével« találkozhasson, s ennek segítségével bontsa ki az életútjában rejlő lehetőségeket. A cél nem más, mint megtalálni az egyetemes szellemi tanításokban azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek az egyént saját mintázatai alapján vezetik a rendezettség állapotához.” – Boldizsár Ildikó