Álnéven, álruhában | Anna Erelle: A dzsihád jegyese

Posted on 2015. november 24. kedd Szerző:

0


Erelle_A-dzsihád-jegyese-bor200Bodó Viktória Booklány |

Meglehetős kétkedéssel kezdtem olvasni ezt a könyvet, mert éltem a gyanúperrel, hogy ez a történet egy a sok „fátyol mögött”-történetből. Amikor pedig kiderült, hogy korántsem az, nem tudtam eldönteni, hogy dühös vagyok-e, vagy inkább csak aggódom. De kezdjük az elején.

Az egész világon A dzsihádista jegyese címmel megjelenő könyvet magyarul A dzsihád jegyeseként dobták piacra, aminél kevés kártékonyabb dolgot tudok elképzelni manapság, amikor teljesen más jelentéstartalom kapcsolódik a közbeszédben e két szóhoz. Fel nem foghatom, mire jó egy, a Koránból származó alapvetést összemosni mindazzal az aljassággal, amit az Iszlám Állam (IS) képvisel. Mire jó bedőlni a rossz retorikának és a torzításoknak, mire jó hallgatólagosan megerősíteni azt a téveszmét, hogy ezt jelenti a dzsihád, és hogy ez az iszlámnak szerves része lenne.

Károsnak tartom azt, hogy ez segíti mindezt összemosni a fejekben, hiszen sokan nem olvassák a könyvet, nem olvasnak utána a különbözőségeknek, csak látnak egy borítót, majd pedig bólintanak egyet: aha, hát ilyen gonosz dolog ez az iszlám. Miközben egyre terjednek a @notinmyname, azaz nem az én nevemben jelzésű videók, felhívások, és igaz iszlám hitű emberek, és a tisztességes muszlim vezetők igyekeznek megragadni minden fórumot, hogy kifejezzék tiltakozásukat a kegyetlenségek, a terrorcselekmények ellen, továbbá mindazon aljas tettekkel és azok elkövetőivel szemben, amivel és akikkel összemossa őket a hangadó média.

Alig egy hete, Párizsban nem az iszlám ölt. Magukat – egy éppen kapóra jött – álca mögé rejtő köztörvényes bűnözők gyilkoltak halomra embereket. Az IS nem Mohamed próféta vallása. Ha Allah létezik, gyűlöli a magát Iszlám Államnak hívó terrorszervezetet, és annak minden követőjét. S hadd jegyezzem meg ezen a ponton: az istenetek bosszút fog állni rajtatok. Remélem, mihamarabb!

De vissza a könyvhöz: a jelenleg Anna Erelle (ál)néven író és publikáló újságírónő betette a fejét a hurokba, amikor azt hitte: egy terrorszervezet egyik befolyásos tagjából egy egyszerű álnéven (majd amatőr hibát is elkövetve), információkat szedhet ki anélkül, hogy magára vonná azzal a bosszúállók kitüntető figyelmét. Egy készülő riportjához anyagot gyűjtvén teremtett magának egy másik személyazonosságot, Melodie néven, hogy feltérképezze belülről, mi az oka annak, hogy annyi nyugati, különösen francia fiatal csatlakozik az IS-hoz. Meg akarta tudni, mivel veszik rá a szabadságot már megízlelt fiúkat és lányokat, hogy önként válasszák a földi poklot. A reménytelenség, a kilátástalanság csúcsait kereste, és meg is találta. Abi Bilel al-Firanzival bonyolódott virtuális társalgásba, azzal, akivel épeszű ember nemhogy csevegni nem szeretne, de még a látványát is kerülné. A férfi egyike a több száz vagy több ezer ún. toborzónak, akik felhajtják a neten a jövőkép nélküli iszlám hitű – vagy e hitre áttért – fiúkat ágyútölteléknek, lányokat pedig szexrabszolgának.

A könyvből kiderül az is, hogy ez az ember nemcsak egy a sok közül, hanem a terrorszervezet legbelső köreihez tartozik. És a fejébe vette, hogy ezt a bizonyos Melodie-t feleségül veszi. Az újságírónő pedig, kiszállva a kritikus ponton a történetből, „búcsúajándékot” kapott: a fatvát. Akire azt kimondják, azt a szunniták szerint bárkinek joga van megölni. Annak idején, a Sátáni versek megírása után Salman Rushdie-t is ezzel kényszerítették többéves bujkálásra.

Elég az hozzá, hogy ez a fiatal nő most szintén bujkál. Igaz, hogy az élményeiből született könyvből sokat meg lehet tudni az IS toborzási módszereiről, valamint arról, hogy miként élte meg mindezt ő maga. Mégis azt mondom, hogy ez a könyv inkább a közvetített információi miatt értékes, mint bármi más miatt. Az élménybeszámoló felvilágosító hatása nagyon erős.

S hogy miért vagyok dühös? Mert fel nem foghatom, hogy lehet valaki olyan ostoba, hogy elhiszi: egy álnéven létrehozott Skype-fiók elég ahhoz, hogy átverhesse ezeket a nyugati módszerekkel kiképzett, kémhárításban és a virtuális térben is jártas, kegyetlen és gátlástalan senkiket? Hogyan hihette ezt olyasvalaki, aki róluk gyűjtött anyagot? És főleg: miért?

Jól mutatja ez is a Nyugat tudatlanságát. Alig egy évvel ezelőtt még kevesen tudtak az IS-ról, nem mérték fel erejét és főleg nem: a befolyását. Még most is csak futunk az események után, értetlenül: mi is zajlik körülöttünk a világban. A helyzet végtelen bonyolultságát az államérdekek egyre csak fokozzák. Elég csak feltenni a kérdést: kiknek adják el az olajat, kik képezték ki őket, kitől, honnan vásároltak fegyvereket? Az egész világképünk felborulna, ha meglennének valahol a számlák…

Úgy fogsz bánni ezzel a könyvvel, mint egy véres balesettel vagy természeti katasztrófával. Nem tudod majd róla levenni a szemed, miközben a végletekig elborzaszt, amit látsz, amit olvasol.

Az írás teljes változata elolvasható a Booklány szereti… oldalon

A kép nem a szerzőt ábrázolja. (Ha tudnánk, ki ő, akkor sem mutatnánk meg.)

A kép nem a szerzőt ábrázolja. (Ha tudnánk, ki ő, akkor sem mutatnánk meg.)

Anna Erelle: A dzsihád jegyese
– Toboroz az Iszlám Állam
Fordította: Király Katalin
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2015
268 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft
ISBN 978 963 310 6136

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az Iszlám Államot 2014 nyarán kiáltotta ki egy dzsihádista csoport azzal a céllal, hogy a világ összes muszlimja fölött közvetlen politikai és vallási befolyást szerezzen. A magát kalifátusnak tekintő terrorszervezet sem területi, sem ideológiai terjeszkedése során nem válogat az eszközeiben: előszeretettel szervez be soraiba harmadik generációs, európai születésű muzulmánokat köztük egyre több nőt is.

Az Anna Erelle álnéven publikáló fiatal francia újságíró könyvében annak próbál utánajárni, hogyan zajlik a toborzás a virtuális térben, vagyis a közösségi portálokon. A dzsihád jegyese több hónapos oknyomozó munkájának feszült és lebilincselő krónikája, amely idő alatt a szerző az Iszlám Állam belső köreihez tartozó egyik terroristavezér jegyeseként egyre közelebbről vehette szemügyre a szervezetet működése közben.

A nemzetközi bestseller, amelynek megjelenése óta Anna Erelle állandó rendőri felügyeletet kap, nem csupán izgalmas, valós történet, de annak megértésben is segíti az olvasót, hogy miért olyan vonzók a szélsőséges nézetek sokak számára, és miként csábítja magához, manipulálja és formálja át az Iszlám Állam a sebezhető fiatal nőket.