Szürreál és reál | Köves József: Ki hallgat meg egy villamost?

Bedő J. István |

Amióta az első egypercesek megszülettek, nagyon sok íróember érzi úgy, hogy végre lerúghatja a szövegterjedelem kötöttségeit. Pedig röviden írni sokkal nehezebb, mint hosszan. Köves József új kötete a pozitív példák egyike. A Ki hallgat meg egy villamost? néhány tucat írása lírai vallomás, egy városlakó nézelődéseinek gyűjteménye. Nem édes, nem keserű, inkább valahol a kettő között.

Természetesen ott az elején a tisztelgés Ö. I. előtt, de azért ezek mégsem Örkény nyomán írt egypercesek (különösen, mert 2-3 percesek is akadnak köztük), régebbiek és újabbak. Néha éreztem az írásokban (mint a címadóban is) a nagy, szabad lélegzetvételt. Hogy le lehet jegyezni egy fáradt öreg villamos merengéseit is, mert a gondolat abszurditása egyszerűen már eltűnt. Ez a mai vén villamos nemcsak álmában csönget egy picit, hanem elpanaszolja megöregedése stációit – és ettől a villamos én is vagyok, Köves is, és minden kortársunk.

• Olvass bele!

Köves novellettjei (van ilyen szó?) között az igazán megragadó, amikor valami egészen képtelen idea válik valósággá. Mint a Nyuggerpóker, amelyben a jócskán ezüstkorúak vércukor-eredményekkel, vérnyomásokkal zsugáznak. Szívszorítóan röhejes.

Hasonlóan (riasztóan) valóságos – hiszen „ma már legmerészebb álmaink is megvalósíthatók” (© Örkény) – a Laptopok lázadása, melyben az (embernél) okos(abb) ketyerék a parlamentben meghiúsítják az eleve levajazott szavazást.

Akad persze az írások sorában olyan, ami egy villanásnyi ötlet hosszabbá formálása, még olyan is, amihez a nyersanyagot egy régről ismert, közszájon forgó vicc, vagy csak épp egy bon-mot adta.

Ezt a picurka talált tárgyat rögtön ide is másolom:

Hirdetés

Valaki a facebookra kirakott egy képet. Egy hirdetés képét valami régi újságból.
Örkény sem tudott volna jobb negyedpercest írni. Schmitteltem:

„Bérmáláshoz
legalkalmasabb
ruhákat, cipőket
Kohn Gábornál vásárolhat.”

Az értőknek pont elég…

A napi politika többször is beszivárog a gyűjteménybe, a hétköznapi emberek szétválása párt- vagy még inkább oldalszimpátiák szerint (Tüntetők), a mindennapi antiszemitizmus (Szelíd motoros) – a konkrét történet apróságokban mutatja meg egy ország állapotát.

A legjobbakat leginkább úgy jellemezhetem, hogy Örkény vállalná őket. Akár elbeszélések a gyerek- (meg ifjú-)korból, akár teljesen maiak. Legfeljebb mi, mai olvasók tudjuk, hogy ami szürreálisnak tűnik, az véres valóság (Sonkamúzeum). Talán még meg is szépült a véressége Köves tollán.

Köves József: Ki hallgat meg egy villamost?
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2015
128 oldal, teljes bolti ár 1500 Ft
ISBN 978 615 536 1302

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Köves József novelláskötetének alcíme egy rövidítés: I. M. Ö. I. Hogy ez mit jelent? A novelláskötet alapján pedzeni lehet, hogy igen, ez utalás Örkény Istvánra és méltán híres egyperceseire.

Ám a novellák ennél általában hosszabbak, lassabban áradnak, ám csattanójuk legalább olyan súlyú, mint egy örkényi egypercesé… És tényleg: Ki hallgat meg egy villamost? Akár azt, amelyik a címlapon zörömböl, tele emberekkel, történetekkel, Budapest és az itt élők múltjával, emlékeivel. Fájdalmas-nehéz emlékeivel. Ezek a novellák ugyanis fájdalmasak. Témájuk, üzenetük, sok esetben drámai. Ám mégis olvassuk ezeket, mert múltunkból, közelmúltunkból táplálkoznak, olyan élményt adva, ami egy aha érzéshez hasonlít: Jé, hát ez a mi családunkban is megtörtént…