Rések | Závada Péter: MÉSZ

Posted on 2015. október 17. szombat Szerző:

0


ZávadaPé_MÉSZ-bor200Jeges Varga Ferenc |

Napjaink nagy népszerűségnek örvendő „előadói-irodalmi” műfaja, a slam poetry a kezdetektől fogva hangsúlyos szerepet kap a Libri Kiadó kortárs lírát támogató, „puhafedeles forradalmában”. A kabát- vagy nadrágzsebbe csúsztatható könyvek elsősorban az ifjabb olvasók számára kínálják a magyar költészet új generációjához tartozó szövegelők és versfaragók munkáit. Három évvel ezelőtt az Akkezdet Phiai elnevezésű underground hip-hop formáció oszlopos tagja, Závada Péter debütáló kötete nyitotta a sort.

A slam esteken is otthonosan mozgó költőnek idén már a második kötete jelenik meg a kiadói csoport legújabb családtagja, a Jelenkor gondozásában.

Az elsőként megjelenő Ahol megszakad verseiben még a slam poetry vagány könnyedsége volt meghatározó, miközben Závada megpróbálta kötött formákba (pl.: szonettek, nyolcsorosak) is beleszuszakolni az olyan jól ismert lírai tartalmakat, mint a fizikai vagy szellemi létezés, a szerelem, a külső környezetre reagáló hétköznapi létállapotok élményeit. Ezekben a finom hangzású „dalokban” jellemzően a banális semmiségek, az enyhén tolakodó személyesség, a spontán nyerseség és a mesterkélt rímelés vitatkoznak egymással. De hiányzik még belőlük az egybekapcsoló következetes koncepció. Afféle útkereső kötet ez, a korai Závada versek best of-ja, amelynek a vázát az önmagára reflektáló Csak addig kezdetű végtelenített vers adja meg, négy részre bontva.

A 2012-es és a 2015-ös könyvek barnás-sötétes, elmaszatolt borítói között kétséget kizáróan felismerhető a lelki rokonság, s a szövegek hangulatát tekintve sincs szakadás a két mű között. Az idei MÉSZ ugyanakkor az alakuló költői hang tudatos megerősödését mutatja, a jól ritmizálható dalszerű szövegektől szerkezetében és tartalmában is határozott előrelépést mutat a prózaversek irányába. Závada megőrizte írásai személyességét, de egyszersmind elemzőbb, távolságtartóbb is lett. Egyik legszembetűnőbb változtatása, hogy elszakadt a kötött versformáktól. Ezzel nemcsak a formakényszer szülte modorosságot szűrte ki verseiből, de mélységeiben is nagyobb szabadságot adott gondolatritmusainak.

Tudatosabban rendszerezték a MÉSZ mozaikdarabjait. Nem csak a tematikus írások (pl.: Bűnjel, Tabu, Testtáj stb.) azonos elnevezésére és sorszámozására gondolok, hanem arra, hogy valamennyi beválogatott írás komor, komoly hangulata is egységes mélységet teremt. Emellett érdekes játékra is hívnak. A verseket olvashatjuk a szokásos módon, a könyv elejétől kezdve a végéig haladva, de követhetjük a lap tetején található hívószavakat is – mintha egy linkre kattintanánk, úgy ugrálhatunk ide-oda a versek között. Hosszas belemélyülést kíván a másodlagos kapcsolati háló megfejtése. De ha hagyjuk magunkat elcsábítani, az azonos címkéjű versek egybeolvasva akár új értelmezési kódokat is megnyithatnak.

De térjünk vissza egy kicsit Vojnich Erzsébet habarcsszürke borítóképére (Moszkva téri telek, 2001). A koszos fehér lépcsők tetején mélyülő sötét barlangszerű képződményről eszünkbe juthatnak (nekem például azonnal) David Lynch sötét tónusú filmkockái. Akárha a Mullholand Driveban szereplő kék kockába pillantanánk bele, Závada versei a tudat sötétségébe vonzzák be az olvasót. El nem feledett traumák, lemoshatatlannak tűnő bűnök, félelmek, rémálmok, tagadások nyugtalan gondolatfolyamai ismétlődnek a szürke, hideg költői képekben.

A borító hatásait erősíti a címadó szóban rejlő kettős jelentésréteg. A haladást jelentő ige második személyű alakja nemcsak az olvasót szólítja meg közvetlenül, de érződik benne egy belülről fakadó parancs is, mely a jövőbe mutat, és folyamatos fejlődésre, változásra ösztökél. A szó másik értelme pedig a falazáshoz használt nyersanyag. Egyik oldalról falakat emel a cím, állapotokat rögzít, másfelől nézve előre visz, a barikádok mögé juttat, hogy a cselekvés erejével segítse lebontani a magány építményeit. A címadó szó egyszerűségében összegződik e kettős irányú erő: a hiányba, a fájdalomba való belemerevedés és annak gyógyító oldása.

Benne van ezekben az írásokban a megkerülhetetlen személyes történet, az anya elvesztésének elviselhetetlen traumája is, ugyanakkor hiba lenne csak ebből a perspektívából olvasni a MÉSZ szövegeit. A másik hiányát, az emlékezés örök kényszerét, a kapcsolatteremtés sikertelenségét Závada univerzálissá emeli. Olykor egybecsúszik a kedves és az anya motívuma is, ami nemcsak bizonyos oidipuszi olvasatot is belecsempész a kontextusba, de általánosan a lelki társ, az ikerfél kudarcos keresésével hozható összefüggésbe.

Závada újra és újra tárgyakba, érzésekbe, emlékképekbe konzerválja az időbeli távolság és a fizikális jelenlét hiányát. Az azonos verscím-használat nyomatékosítja az analizáló gondolatfutamok ismétlődését, fokozását. Mintha egy végtelenített lázálmomba látnánk bele, csak éppen ezek a versek a zaklatottság helyett a megfontolt tárgyilagosság hangján szólalnak meg. És elősegítik a gyötrődő emberi szellem lassú feloldódását is.

A költői én megfigyelései csak a kötet utolsó egységében konkretizálódnak a gyászmunkára. A semmi üressége, az emlékezés fullasztó viszonylagossága, a mozgás fokozatos elhalványulása a figyelmet ráirányítják a tartós gyász romboló hatásaira. A sötétségből a fényre érkezés verejtékes, embert formáló munkája azonban megjósolhatatlan végkimenetelű. Éppen ezért Závada szövegei is csak bizonytalan kérdéseket fogalmaznak meg a rések kitöltésével kapcsolatban.

Závada Péter

Závada Péter

Závada Péter: MÉSZ
Libri Kiadó, Budapest, 2015
80 oldal, teljes bolti ár 1490 Ft
ISBN 978 963 676 5453

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Závada Péter újabb költeményei a lélek napfoltjaira engednek rálátást. Az eltemethetetlen múlt, az árnyak között ólálkodó bűn, a be nem keríthető, fondorlatos vágy költeményei újra és újra felkavarják érzékeinket és izgatják szellemünket. Az erőteljes hang nem ereszt, bátorságában ott rezeg a kétely és a szorongás. A testek tájéka lüktet, a tabuk törékenyek, a képek lázasak. A kötet egymást keresztező ösvényeinek végén ott áll az anya, és ott áll a fiú, a gyász útjának szélén egy gazdag, életerős költészet növekedésének vagyunk tanúi.