Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook (részlet)

Előszó

Ha a fiatalokkal kapcsolatban az internetről esik szó, csak kapkodjuk a fejünket. Tegnap még a MySpace volt a menő, ma már a Facebook. A chatszobák szinte nyomtalanul eltűntek, helyettük itt a Twitter. Tíz évvel ezelőtt a kamaszok még csak olvasták, ma már ők írják a netes tartalmakat.

Több okból is nehéz megóvni gyermekeinket az online jelenlét veszélyeitől. A technika folyton változik, új és új trendek bukkannak elő a semmiből. Az sem egyértelmű, hogy kinek a feladata megtanítani őket az internet biztonságos használatára. Az iskoláé? A szülőké? Netán az egyéb közösségeké?

Egy biztos: a helyes internetezési szokások kialakításában éppúgy nekünk, felnőtteknek kell segítenünk gyermekeinknek, mint abban, hogyan tanuljanak eredményesen, hogyan szerezzenek barátokat, hogyan kerüljék el a terhességet, vagy hogyan jussanak be a legjobb egyetemre.

Egy átlagos gyerek másodpercenként kényszerül arra, hogy döntést hozzon a monitor előtt. Milyen szöveget posztoljon a Twitteren? Melyik fürdőruhás képét töltse fel a Facebookra? És elárulja-e ország-világ előtt, hogy kivel jött össze a tegnapi bulin? Ki segít ilyenkor a gyerekeknek, hogy okosan döntsenek? Több kutatás – köztük a mienk is – azt bizonyítja, hogy leginkább a szülőknek van erre lehetőségük, ezen a porondon övék a főszerep. Könyvünk nekik kíván segítséget nyújtani, de rajtuk kívül mindenki másnak is, aki gyerekekkel foglalkozik. Mit érdemes tudni elöljáróban a kötetről? Három fontos jellegzetességre hívom fel az olvasók figyelmét, mielőtt elmélyednének a következő fejezetekben.

1. Ügyeltünk a megközelítés módjára

Szülő vagyok, serdülőkkel foglalkozó gyermekorvos, a közösségi média területén szerzett kutatói tapasztalatokkal – a könyv elsődleges szerzőjeként ezek a tapasztalatok adják munkám hátterét. Több mint öt éven át különböző korú kamaszok körében folytattam kutatásokat az online biztonság, a modern technika használata és a közösségi média területén. Írásom egyik célja, hogy a kutatási eredményeket hozzáférhetővé tegyem a laikus szülők számára is. Mivel meggyőződésem, hogy az olvasónak az én véleményem kevés, kutatásaim során beépítettem az érintett korosztály szempontjait is, a fiatalok kutatóként és a kutatások alanyaiként egyaránt részt vettek a munkámban. Kutatócsoportomban, a Közösségi Média és Egészséges Fiatalság Munkacsoportban (SMAHRT) egyetemi hallgatók is dolgoznak, és állandó munkatársaink közül sokan maguk is tinédzserek. Ez adja munkánk hitelét: azoktól kapjuk az elsődleges információkat, akik a közösségi média igazi szakértői – a fiataloktól. Fontosnak éreztem, hogy az ő szempontjaik is megjelenjenek ebben a könyvben, hisz ők azok, akik nap mint nap szembenéznek a közösségi oldalak veszélyeivel. Tapasztalataik, álláspontjuk és szakértelmük felhasználásával testközelből mutatjuk be az olvasónak, hogy mi is valójában a probléma, és hogyan kezelhető. Mivel jól használható könyvet akartunk a szülők kezébe adni, ezért minden egyes fejezetet véleményeztettünk az érintettekkel. Két család vett részt a lektori munkában: a Schuchardt és a Rojecky család.

2. Igyekeztünk a legfrissebb kutatások eredményeit
praktikus köntösben tálalni,
lefordítani a hétköznapok nyelvére

A különböző kutatások eredményei mellett esettanulmányokat is bemutatunk, amelyekben egy-egy fiatal kutató számol be egy vele személyesen megtörtént esetről. Javaslataink nem az én személyes véleményemen alapulnak, hanem a tudomány legfrissebb kutatási eredményein és a serdülők tapasztalatain. Az olvasó saját belátása szerint választhat a lehetőségek közül, hogyan próbálja megvédeni gyermekét az internet veszélyeitől. A könyv három nagyobb egységre tagolódik. Az első három fejezet a biztonságos internethasználat problémáinak általános áttekintésén túl megismertet az internet használatának sajátosságaival a serdülőkor különböző állomásain, illetve bemutatja az általunk ajánlott módszert a biztonságos netezés kialakítására. A második részben, a 4–10. fejezetben részletesen ismertetjük az internetezés veszélyes területeit, korszerű kutatási eredményekre támaszkodva adunk tanácsot azoknak a szülőknek, akik már találkoztak valamelyik problémával, vagy szeretnék elkerülni, hogy találkozzanak vele. Az utolsó három fejezet a jövővel foglalkozik; a szülők és felnőttek megfelelő attitűdjét tárgyalja, amivel egyénileg és csoportosan segíteni tudják, hogy a fiatalokat az internet biztonságos használatára neveljük. Bízunk benne, hogy ez a hármas tagolás megfelelő információval látja el az olvasót ahhoz, hogy a digitális korban született gyermekeit biztonságban felnevelje.

Idejében kell gyerekeinket megtanítanunk a biztonságos internethasználatra, holnap már késő lesz! Tanulmányok sora bizonyítja, hogy még a szokások kialakulása előtt be kell avatkoznunk, ha befolyásolni akarjuk a kiskamaszok netezési szokásait. Ha ezt a lehetőséget elszalasztottuk, a kamaszkor későbbi fázisában, amikor az internethez jutás lehetőségei és csábításai nőnek, már csak új stratégiával tudjuk a hibákat korrigálni, vagy a tanultakat megerősíteni. Ez a könyv mindkettőhöz segítséget ad: örök érvényű módszereket és klasszikus eszközöket kínál, hogy segíthessük gyermekeink biztonságos kalandozását a világhálón.

3. A serdülőkori fejlődés általános törvényszerűségeit
tartottuk szem előtt

A serdülőkor hosszú út, ami tízéves kor körül kezdődik, és huszonöt éves korig tart. A változás különböző állomásain más és más eszközökkel tudjuk segíteni csemetéinket.

Arra törekedtünk, hogy mindig egy adott életszakaszhoz tartozó problémán keresztül javasoljunk megoldást, remélve, hogy így a könyv jól használható lesz kiskamasz kortól egészen az egyetemig. További előnye ennek az általános megközelítésnek, hogy akármilyen technológiai fejlődés következzék is be időközben, a könyv tartalma érvényes marad.

Fordította: Zöldi Anna

Megan A. Moreno: Szex, drogok, Facebook
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2015