Xénia |
Az Íme, az Ember című sorozatának lezárásaként az Óbudai Danubia Zenekar magyar szerzők zeneműveit tűzte műsorra. Vannak közöttük ismertebbek és ritkán játszottak egyaránt. Szerzőik valamennyien a magyar zenei élet felemelkedéséért küzdöttek. Bár sem Liszt, sem Mosonyi nem beszélték a nyelvünket, Bartók pedig Amerikában, emigrációban írta meg a Concerto-t, mégis összefűzi őket a hazájuk iránt érzett felelősségtudat és a szülőföld szeretete.
Az első szám tisztelgés egy jelentős, de ma már nagyon ritkán játszott zeneszerző, Mosonyi Mihály előtt. Mosonyi műveiben sajátságos magyar műfajok, jellegzetes hangszínek kialakítására, különleges, nemzeti hangszerek alkalmazására törekedett. A Gyászhangok Széchenyi István halálára című műve a későromantikus harmonizáció és a verbunkos elemek izgalmas ötvözete. „A Gyászhangok… felépítése különleges, a Bartók által is kedvelt (a Concerto nagyformájában is felismerhető) hídformára emlékeztet, s természetesen a maga absztrakt-zenei módján megidézi a Széchenyi-életmű szimbólumát, a Lánchidat is. A kompozíció fájdalmas, harangozást idéző motívumát Liszt utóbb átemelte a Teleky László gróf emlékére írt zongoradarabjába.” (Molnár Szabolcs nyomán)
Liszt Ferenc ritkán játszott, fantasztikus remekműve a Két jelenet Lenau Faustjából. Lisztet komolyan megfogta a fausti történet, és élete végéig foglalkoztatta a téma. Azonban egyáltalán nem a Goethe-féle értelmezés vonzotta, sokkal közelebb állt hozzá Nikolaus Lenau megfogalmazása, akinek drámai költeményéből választott két részletet, bár ez a két részlet a költeményben fordított sorrendben helyezkedik el. Lisztnél előbb a bűntudat, utóbb a bűn feldolgozása a sorrend. Mindig hangsúlyozta, hogy a két rész összetartozik, és saját sorrendjéhez is ragaszkodott. A két jelenet – az Éjjeli menet és a Mefisztó-keringő – együtt nagyon ritkán hangzik el nagyzenekari feldolgozásban, pedig a lassú, vontatott Éjjeli menet, és a Mefisztó-keringő ördögi tánca között feszülő kontraszt igazán csak együtt érvényesül.
Amit Mosonyi és Liszt keresett – az autentikus, magyar művészetet –, azt Bartók Béla a népi művészetben találta meg, és építette be a zenéjébe. Nemcsak a népzenét, hanem olyan zajokat és hangokat is, amikkel fiatal- és gyerekkorában Magyarországon találkozott. A Concerto zenekarra Bartók késői darabja. Már amerikai emigrációjában írta, nem tudva, hogy valaha hazatérhet-e hazájába. A hazafiság tükröződik belőle és szülőföld szeretete. A Concerto már a bemutatója pillanatától kezdve világsiker volt, s azóta ott van a helye minden magyar zenekar repertoárján. Az Óbudai Danubia Zenekar ezzel a nagyszabású művel zárja idei koncertévadát.
Vezényel
Hámori Máté
Műsor
Mosonyi: Gyászhangok Széchenyi István halálára
Liszt: Két jelenet Lenau Faustjából
Bartók: Concerto zenekarra
Bartók — Szülőföld
2015. május 22., péntek 19.30
Zeneakadémia, Nagyterem
(1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 8.)
A helyek nagy része elővételben elkelt, de érdemes még próbálkozni, akár a koncert előtt is.
Posted on 2015. május 16. szombat Szerző: olvassbele
0