Cserháthalápy Ferenc |
A napokban jelent meg a magyar egynyelvű szótárairól híres Tinta Könyvkiadónál a Tulajdonságszótár, amely személyleíró szavak magyarázatát és ellentétét, valamint fogalomköri csoportosítását találhatjuk meg, ahogy ezt az alcíme is elárulja. Erről kérdeztük a szerzőket, Dormán Júlia pszichológust és Kiss Gábor lexikográfust.
Tudom, hogy milyen egy angol–magyar szótár, egy helyesírási szótár, egy szinonimaszótár, de fogalmam sincs, hogy milyen a Tulajdonságszótár.
Dormán Júlia: A Tulajdonságszótár az emberi tulajdonságokat sorolja fel és magyarázza. Leginkább talán egy pszichológiai lexikonhoz hasonlítható. Összesen 3150 olyan szót tartalmaz és magyaráz meg, amelyeket emberek jellemzésére szokás használni.
Hogy született meg a szótár ötlete?
Kiss Gábor: Bármilyen furcsa, Gárdonyi Géza az ötletgazda. Amikor az 1970-es években végre megfejtették a nagy író egyéni titkosírással írt naplóját, mindenki azt hitte, valami fantasztikus új dolgot tudunk meg. Aztán kiderült, hogy ez a – szerzője szerint tibeti írással lejegyzett – mű tulajdonképpen munkanapló, amelyben írói fogásokat vetett papírra. Többek között feljegyezte, hogy mely szavakkal lehet ilyen vagy olyan típusú embereket hatásosan leírni, jellemezni. Mikor a naplót évtizedekkel ezelőtt olvastam, fiatal fejjel, az jutott eszembe, össze kéne gyűjteni az összes tulajdonság nevét.
Honnan gyűjtötték a tulajdonságjelölő szavakat? Gondolom, nem úgy készült a szótár, hogy bezárkóztak egy szobába üres papírlapokkal és néhány jól kihegyezett ceruzával.
D. J.: A szótár készítéséhez több mint három éve kezdtünk hozzá. Először A magyar nyelv értelmező szótárának hét kötetét böngésztük végig. Aztán kicéduláztuk a Tinta Kiadó Idegenszó-tárát. De végignéztük a Pedagógiai lexikon négy kötetét, számos más lexikont és kisebb-nagyobb szótárat. Ezeken kívül több, napjainkban kiadott pszichológiai folyóiratból gyűjtöttünk gyakori és közismert kifejezéseket. Például egy ilyen folyóiratból került be a szótárba az IQ-harcos szó.
Annyi minden jellemezhet egy embert: sovány, fiatal, asztalos, főnök, okos, náthás, szegény, evangélikus, házas, magyar stb. Ezek a szavak mintha nem mind egyforma súlyúak lennének. Ezek közül melyek vannak benne az új szótárban?
K. G.: A munka elején mindenféle tulajdonságot jelölő szót gyűjtöttünk, aztán a szerkesztés során szigorúan megrostáltuk az összegyűjtött anyagot. A válogatás szempontjait pontosan leírtuk az Előszóban. Nem kerültek be a szótárba többek között a nemzeti hovatartozásra utaló szavak (magyar, szlovák), a ruházatra, viseletre utaló kifejezések (cilinderes, gatyás), a politikai meggyőződést jelző szavak (centralista, liberális), illetve a foglalkozásnevek (fodrász, építész).
Milyen külföldi és hazai előzményre támaszkodhattak?
D. J.: Nem ismerünk sem külföldi, sem hazai hasonló szótári előzményt. A pszichológiában viszont több kutatás során igyekeztek összegyűjteni a belső tulajdonságokat, hogy ezeket néhány alapvető személyiségvonás mentén csoportosítsák. Az 1990-es években igen népszerű Big Five-modell a következő 5 vonásra vezeti vissza a tulajdonságokat: extraverzió, barátságosság, lelkiismeretesség, emocionalitás és intellektus. Az ilyen kutatásoknak az eredményeit azonban nem tudtuk felhasználni.
A nyelvművelők első számú figyelmeztetése, hogy kerülni illik az idegen szavakat. Például ne azt mondjuk, hogy optimista, hanem hogy derűlátó; ne használjuk a labilis szót, hanem mondjuk azt: ingatag. A szótárban benne vannak az idegen szavak is?
K. G.: A szótár szerkesztői a nyelvet írják le. Nyelvünkben pedig itt vannak – akár tetszik, akár nem – az idegen szavak is. Ezért szótárunk tartalmazza az idegen tulajdonságneveket is. Mondhatjuk, hogy a Tulajdonságszótár kínálati szótár, amely például egy író ember számára felkínálja a szavakat, melyek közül saját nyelvérzéke, ízlése szerint választhat. No, és a Tulajdonságszótár értelmező szótári funkciót is betölt, tehát egy-egy ritkább, homályos jelentésű szónak megtaláljuk benne a pontos jelentését. Megnézhetjük, kire mondhatjuk, hogy hedonista, lakonikus, nímand, prűd vagy éppen parafenomén.
Említette, hogy mostanában keletkezett szavak is vannak a szótárban. A régiekhez hogyan viszonyultak?
D. J.: Célunk az volt, hogy segítséget nyújtsunk a régi magyar irodalom olvasóinak is, ezért felvettünk elavult tulajdonságneveket is. Ezeket a szó mellett a régies minősítéssel jelöltük meg. Például alamizsnás, bájdús, balog, galamblelkű, körmös, kufárlelkű és széplélek.
Régen a magyar nyelv nem volt olyan egységes, mint napjainkban. Egyes tájegységeken nemcsak más hangokat ejtettek, de sokszor különböző szavakat is használtak. Ezeket a tájnyelvi kifejezéseket is felvették a Tulajdonságszótárba?
K. G.: Forrásaink között voltak tájszótárak is, gyűjtöttük a tájszavakat is. A szótár végső változatába is bekerültek. Úgy gondoltuk, fontos itt is bemutatni nyelvünk gazdagságát, változatosságát. Nem beszélve arról, hogy a tájszavak igen sok esetben nagyon szemléletesek, képszerűek. A szótárban megtalálható a csajbókos, durák, fészekfentő, futrinka, kortyondi is.
Honnan erednek az emberi tulajdonságok nevei?
K. G.: A szavak eredetével az etimológiai szótárak foglalkoznak részletesen, de a szerkesztés során felfigyeltünk arra, hogy igen sok tulajdonság nevében megbújik valamely emberi testrész neve. Például a kéz szavunk az alapja az aranykezű, bőkezű, enyveskezű, gyengekezű, kétbalkezes, kezes és a vaskezű szavaknak. De sok tulajdonságszóba beépült a fej, a láb is. Ugyanakkor igen sok mindennapi közszó metaforikus, átvitt szóhasználatban tulajdonságszóvá vált. Ilyen például a deszka, disznó, kóró, nyuszi, savanyú és mások.
Az alcím szerint a tulajdonságok ellentétét is megadja a szótár. Miért szükséges ez?
D. J.: Ha jellemezni szeretnénk valakit, gyakran előfordul, hogy egy tulajdonság hiányával ragadjuk meg a lényeget: nem egy észlény, nem valami szép stb. Ezért fontosnak tartottuk, hogy ahol lehet, megadjuk egy-egy tulajdonság ellentétét, idegen szóval antonimáját is. Mivel Temesi Viola a Magyar ellentétszótárban már feltérképezte ellentétes jelentésű szavaink hálóját, elsősorban ebből a kiadványból merítettünk. Természetesen sok-sok érdekességre is felfigyeltünk. Hogy egy egyszerű esetet említsek: sok szavunknak több irányból is lehetnek ellentétei, például a középkorú szónak egyrészről ellentétei az idős, öreg, másrészről ugyancsak ellentétei az ifjú és a fiatal is.
A Tulajdonságszótár végén fogalomköri csoportosításban is közreadják a szavakat, együtt látjuk például a derűs, jókedvű, örömittas kifejezéseket. A kötet így akár rokon értelmű szótárként is használható.
K. G.: A szótár végén található harmincoldalas fogalomköri mutató valóban használható szinonimaszótárként is, ha valakit változatos jelzőkkel szeretnénk jellemezni. De ennél sokkal izgalmasabb olvasgatni, mely kifejezések kerültek egymás mellé. A magyar szavak által igen finom rajzolatú térkép tárul elénk az emberről. A fogalomköri csoportosítás összeállításán nagyon hosszasan kellett gondolkodnunk, a legnehezebb annak a vázrendszernek a kitalálása volt, amire aztán felaggattuk a szavakat. Végül ennek a váznak 11 nagyobb és 194 kisebb ágát határoztuk meg, és ezekre fűztük fel a szótár 3150 tulajdonságszavát.
Az elmúlt két évtizedben a nyelvészet izgalmas területévé vált a gendernyelvészet, amely a férfiak és a nők különböző nyelvhasználatával foglalkozik. A személyiségleíró szavak mit mutatnak ezen a téren?
D. J.: Döbbenetes volt, ahogy többször is szembesültünk azzal, hogy a tulajdonságok igen nagy részébe mélyen kódolva van, hogy leginkább férfiakra vagy nőkre mondhatjuk.
K. G.: Például a gáláns, papucs, piperkőc szavakat többnyire férfiakat, míg a hajadon, kecses és szingli főleg nőket leíró tulajdonságok. A szótárunk természetesen minden esetben feltünteti azt a megszorítást, hogy az adott szót kikre vonatkoztathatjuk. De a csak nőkre vagy férfiakra mondható szavak mellett van egy sor olyan kifejezés is, amelyekkel leginkább gyerekeket jellemezhetünk, például ördögfióka, szobatiszta, taknyos, tökmag.
Hogy foglalnák össze a Tulajdonságszótár összeállítása során szerzett tapasztalataikat?
K. G.: Az anyaggyűjtés és a szerkesztés folyamatában előttünk is csak lassan bontakozott ki a magyar nyelv ilyen irányú gazdagsága. Ezzel a gazdagsággal minden magyar beszélőnek élnie kell. Van szavunk bőven, de mielőtt másokat kemény szavakkal illetünk, gondoljunk arra, igaz-e, amit mondani szeretnénk, és dicséretünkhöz vagy korholásunkhoz nem illik-e jobban egy másik szó.
Kiss Gábor, Dormán Júlia
Dormán Júlia, Kiss Gábor: Tulajdonságszótár
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2015
210 oldal, teljes bolti ár 1990 Ft
ISBN 978 963 409 0052
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Gondolta volna, hogy több ezer kifejezés közül választhatunk, ha jellemezni szeretnénk egy embert? A Tulajdonságszótárban 3150 külső és belső emberi tulajdonságot sorolunk fel és magyarázunk. Gyűjteményünk a mai nyelv szavai mellett tartalmaz régiesnek ható (pl. bogárszemű, kalmárlelkű, sáfár), illetve újabb kifejezéseket is (pl. alfa-hím, megmondóember, netceleb), sőt a szleng szókincséből is szemezgettünk (pl. IQ-harcos, nyomi, partiarc).
A Tulajdonságszótárban feltüntettük a kifejezések ellentétét is, hiszen a mindennapi életben gyakran jellemzünk valakit valamely tulajdonság hiányával (pl. beképzelt – alázatos; neveletlen – illedelmes; ügyefogyott – leleményes).
Mivel számos tulajdonság hasonló jellemzőt fejez ki, a kötet végén a címszavakat 11 nagyobb és 194 kisebb fogalomköri csoportba rendeztük el, így egymás mellett láthatók például a boldog, derűlátó, életvidám, jó kedélyű és pozitív fogalmak.
Olvass bele 
Posted on 2015. május 5. kedd Szerző: olvassbele
0