Párhuzamosok a végtelenben | Christina Baker Kline: Árvák vonata

Posted on 2015. április 14. kedd Szerző:

0


Baker Kilne_Árvák vonata-bor180Mészáros Márton |

A történelemben évszázadok múltán is találni újabb és újabb elfeledett történeteket, drámákat. A feledés homálya burkolta eddig az amerikai lelenc-vonatokat is, amelyek árvák sokaságát juttatták örökbefogadó családokhoz az elmúlt századokban Amerika-szerte. Ebből a valós történelmi háttérből indult ki Christina Baker Kline amerikai szépíró is. A történeti háttér előtt két nő bámulatosan megírt sorsát és találkozását beszéli el. Velük együtt mi is felszállunk a vonatra, az utazásra az ismeretlenbe.

„Hetvenöt évig tartó társadalmi kísérletnek” nevezi a szerzőnő azt a tragikus folyamatot, amelynek során a 19. század közepétől a 20. század első feléig szüleiket elvesztő gyermekek tízezreit tették vonatra az Amerikai Egyesült Államok keleti partvidékén, hogy aztán valamiféle új otthonra lelhessenek az ország közép-nyugati részében. Az Árvák vonata nem szokványos regény: két párhuzamos emberi sors elevenedik meg precízen szerkesztett sorai között.

Vivian a századelőn ír bevándorlók gyermekeként New Yorkban kénytelen volt felszállni erre a vonatra, amely egy ismeretlen világba, kegyetlen mostohaszülőkhöz repítette. Maga sem gondolta volna, hogy élete alkonyán, amikor már mindent befejezettnek vélt, még egyszer egy sorsdöntő kaland részese lesz: a véletlen folytán megismerkedik egy zűrös kamaszlánnyal, Mollyval, aki a fiatalkorúak börtöne helyett az ötvenórás közmunkát választja. A kirótt büntetés pedig nem más, mint hogy ki kell takarítani az öregasszony emlékeit őrző poros padlást. Mi lehet a közös a két nő sorsában? Hiszen kettejük között generációs és társadalmi szakadék húzódik: az egyik egy problémás tini, aki most bontogatja szárnyait, míg a másik már idős, jómódú özvegyasszony.

Az indián származású Molly, akárcsak az idős asszony, elvesztette szüleit, nevelőszülők adják kézről kézre. „Már rég túl van mindazon az áruláson és szívfájdalmon, amitől mások egész életükben csak rettegnek.” – így jellemzik a lányt, akinek édesapja korán meghalt, édesanyja képtelen gondozni, nagyszüleit pedig nem ismeri. Karaktere rendkívül részletesen felépített: orrkarikás, feketére festett hajú punkféleség, aki megpróbál nagyon keménynek és vadnak látszani, de a felszín alatt sebezhető, érző, érzékeny kamasz. Nem véletlenül kapja feladatul a lehetőséget, hogy segítsen rendezni Vivian asszony emléktárgyait, holmijait. Ahogy szortírozni kezdik a kezdetben kicsit merevnek vélt özvegy kacatjait, hiába küzd ellene, kénytelen elfogadni a felismerést, miszerint kettejük sorsa rengeteg hasonlóságot mutat. S habár a generációs különbségek igencsak egyértelműek kettejük között, már az első alkalommal képesek egymásra hangolódni a maguk módján. A Vivian által „állampolgári kötelességnek” nevezett közmunka, segítségnyújtás mindössze formalitás; néhány héten keresztül feljárogatnak a padlásra, előássák egy-egy elfeledett, poros doboz tartalmát és elidőznek fölötte.

Az »Árvák vonata« – a kép 1900 körül készült, jelenleg a kansasi néprajzi múzeumban található

Az »Árvák vonata« – a kép 1900 körül készült, jelenleg a kansasi néprajzi múzeumban található

Az egyes szám első személyben, Vivian elmesélésében megelevenedő múltba vezető utazás napjainkból indul. A történetmesélés nyomán a fiatal lány egy eddig ismeretlen kalandra, Vivian pedig a fájdalmas múlt sebeinek feltépésére szánja el magát. A történet jelenlegi szála csupán egy rövid időszakot ölel fel, azonban a visszaemlékezés évei – 1929 és 1943 között – a könyv jelentős hányadát kiteszik. A két szál nem szokványos megoldásokkal fonódik össze, éppen ezért válik izgalmassá a történetmesélés. Vivian kalandos gyermekkora közel sem volt boldog. A szerző precízen realisztikus leírásának köszönhetően megismerjük családjának háttértörténetét: Írországból az 1920-as évek közepén érkeztek hajón a szép reményekkel kecsegtető Amerikába. Helyzetük azonban itt sem lesz jobb, mint az elhagyott hazában, a kislány életét pedig nem sokkal megérkezésük után családi tragédia árnyékolja be. Eztán kerül fel sorstársaival arra a vonatra, amely számos amerikai nagyvárosban áll meg, ahol leendő nevelőszülők méltatlan körülmények között, árverésszerűen választják ki közülük a „legalkalmasabbat”. A mindössze egy bőröndnyi személyes tárgyat cipelő szomorú gyermeket hamar elviszik. Új pártfogói kijelentik, nem akarnak örökbefogadó szülők lenni, bár azért rendes bánásmódban részesítik a lányt – de csak akkor, ha tisztességesen alkalmazkodik, és keményen dolgozik náluk a varrodában. A gazdasági világválság nyomasztó idején járunk. Kőkemény az új közeg: a lány csak annyit ehet, amennyit kiporcióznak számára, s azt is csak a meghatározott időpontban kapja meg. Napközben szüntelen dolgoznia kell, csak az illemhelyre mehet ki. Elszökik innen, de új befogadói sem jobbak, hiszen a négygyermekes, vidéki Grote családnál még fizikai bántalmakat is át kell élnie.

A regényben minden megvan ahhoz, hogy szerethető könyvvé váljon, amelybe az ember könnyen belefeledkezik olvasás közben. Megkapó emberi sorsok, családok, barátok, szerelmek története elevenedik meg az olvasmányos műben, az élet pedig vad indáival fonja körül és tartja össze múlt és jelen históriáit. Molly rájön, hogy igenis segíthet idős barátnőjének saját identitását fel- és elismerni, és a regény legszerethetőbb vonulata éppen az a teljesen szokatlan barátság, amely két olyan ember között alakul ki, akik a hetven év korkülönbség ellenére meglátják a másikban önmagukat.

Elgondolkodtató, magával ragadó könyv ez, amely drámai történetszálakat gombolyítva vezet végig az amerikai történelem egyik kevésbé ismert fejezetén. Christina Baker Kline nagy feladatra vállalkozott, amikor két önálló főszereplőnek, különböző, egymástól eltérő, de valahol mégis rokonságot mutató személyiségnek adott lelket, hangot és arcot. Egy nő írt meg itt nőket, és a fiatal Vivian és a kamasz Molly karaktere annyira precízen felépített, hogy azt is gondolhatnánk, mind a sebezhetőségét passzivitásba fojtó Molly, mind a történelem egyik legnehezebb időszakában helytálló Vivian valós személy, akiket az írónő jól ismer. Az Árvák vonata című regény hol fájó, hol bátorító utazás az emberi léleknek is; ahogyan a két nő végül közös érzelmi otthonra lel, úgy duzzad élővé, érzelem- és eseménygazdag színes mesévé a történet.

A közhelyes igazság szerint nem az számít, hová tartunk, csupán az út és az út közben szerzett tapasztalatok a jelentőségteljesek. Ezt a tézist látszik megerősíteni a mű, amely olyan, akár az őszi napsugár: fénye melegít, de legbelül képtelen feloldani a keserűséget. A háttérben mindvégig ott motoszkálnak a történelem nehéz időszakainak eseményei, a magány, az elhagyatottság, a másikra utaltság, az örökös küzdelem és az árvaság visszatérő kérdése: „Mi van, ha senkinek sem kellek?”

A Könyvjelző magazin 2014. decemberi számában megjelent cikk szerkesztett változata

Christina Baker Kline

Christina Baker Kline

Christina Baker Kline: Árvák vonata
Alexandra Kiadó, Pécs, 2014
312 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft
ISBN 978 963 357 5086

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1854 és 1929 között elhagyott gyerekek tízezreit szállították vonaton az Egyesült Államok keleti partvidékéről a közép-nyugati országrészbe. A gyerekek sorsa csak a vakszerencsén múlott: vagy befogadó, szerető családra leltek, vagy gyermek­korukat és fiatalságukat kemény munkával, szol­gaságban töltötték.

Fiatal ír bevándorlóként Vivian Daly is egyike volt azoknak a gyerekeknek, akik New Yorkból indultak vonattal a bizonytalan jövő felé. Később visszatér a keleti partvidékre, Maine partjai mentén éli csendes, nyugodt életét, emlékei pedig szinte a feledés homályába vesznek. Ám padlásán, ládákba rejtve ott sorakoznak mozgalmas életének relikviái.

A tizenhét éves Molly Ayer tudja, hogy csak azért nem kell bevonulnia a fiatalkorúak börtönébe, mert közhasznú munkában segíthet kitakarítani az idős hölgy padlását. Miközben segít kiválogatni Vivian holmiját, rá kell jönnie, hogy a látszat ellenére sok közöttük a hasonlóság. Molly penobscot indián, akit kézről kézre adtak a nevelőszülők. Vivianhez hasonlóan őt is idegenek nevelték fel, s neki is választ kell találni néhány, a saját múltjával kapcsolatos kérdésre.