Egy pannon festő Pasarétről | Nyerges Pál kiállítása a Kultúrkúriában

Péter Zsuzsanna |

Száz évvel ezelőtt született, a főváros má­sodik kerületében élt és dolgozott Nyer­ges Pál festőművész, grafikus – és idős korában a Rákóczi Gimnáziumban lett ta­nár. A pest­hideg­kúti Klebelsberg Kultúr­kúria életmű-kiállítással emlékezik meg a művészről.

Tavaly megjelent tanulmánykötetében Feledy Balázs művészettörténész pannon festőnek nevezte Nyerges Pált. Eredeti családneve Ninausz volt, amelyet ő magyarosított 1935-ben. Édesapja, Ninausz István a Ganz-gyár főtisztviselőjeként dolgozott. Pál a Marczibányi téri elemi iskolában kezdte el tanulmányait, majd a Jurányi utcai Mátyás Király Reálgimnáziumban (ma abban az épületben található a Jurányi Inkubátorház). Rajzolt, festett, s mellette különféle polgári foglalkozásokat űzött: volt kutató a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, majd biológus az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézetnél. (A várost jól ismerők tudják, hogy ezek mind ugyanabban a kerületben vannak.) „Gondolok a festésre is, mint egy távolodó fehér hajóra – írta egy magánlevélben (1951) Kodolányi Jánosnak –, amelyre életem második felében azért mégiscsak retourjegyet fogok váltani.” Ezért választotta később a tanári pályát. 1962-től tizenkét éven át tanított a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban biológiát, földrajzot és művészettörténetet. Mellette mindig festett, majd amikor nyugdíjba vonult, már csak a festészetnek élt.

Nyerges Pál családjával élete végéig Pasaréten lakott, a lakásból a János-hegyre és egy romantikus kis kertre nyílt kilátás. Ez a látvány számos alkotásra ihlette őt – tudtuk meg lányától, Nyerges Éva művészettörténésztől.

– Édesapám eredetileg építésznek készült, de egy év után úgy döntött, hogy pályát mó­dosít, és 1934-ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol biológia-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Ezzel párhuzamosan kezdte el képzőművészeti tanulmányait különböző szabadiskolákban, ahol olyan neves mesterek oktatták, mint Aba-Novák Vilmos vagy Szentiványi Lajos. Zebegényben ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal, aki igen nagy hatással volt rá. 1940-ben Nagybányára ment, ahol egy nagynénje lakott, ott indult el igazán a művészi pályája. Kezdetben grafikusként dolgozott, az első munkái fekete-fehér tollrajzok és linómetszetek voltak, a nagybányai benyomások hatására kezdett tájképeket festeni. Az első kritikák, amelyek megjelentek róla, különösen szép fénykezelési technikáját dicsérték.

A grafikusként indult művész később akvarelleket, majd egyre inkább olajképeket festett. Művészetére egyre inkább az expresszív, erőteljes színvilág lett jellemző, kései munkáin a színek az érzelmek hordozói. Igazi kolorista volt, ez vált festészetének egyik legjellemzőbb karaktervonásává.

– Apám rendkívül művelt ember volt, az értelmiségi művész tipikus példája. Több nyelven beszélt, fordítással keresett pénzt olyankor, amikor a képeit nem lehetett eladni. Ezenkívül irodalmi stílusú leveleket írt, és nagy hatású pedagógus is volt. Anyám mesélte, hogy a háború után nagy szegénységben éltek. Egyszer lement a piacra, vett két kukoricát, két sárgarépát, meg néhány szem paradicsomot. Amikor hazaért, apám a terasz okkersárga falára akasztotta és lefestette a hálót, csak ezután került a zöldség az asztalukra.

A család a negyvenes évek elején megvásárolt egy szép fekvésű káptalanfüredi telket egy kis házzal, ahonnan az Almádi-öbölre lehetett látni. Ez a balatoni szőlőskert jelentette Nyerges Pál számára élete végéig azt a nyugodt helyet, ahol zavartalanul festhette a tájat. Saját magát elsősorban balatoni tájfestőnek tartotta, legtöbb műve itt készült. Végvári Lajos művészettörténész, Nyerges barátja így fogalmazott: „A Balaton mellett talált önmagára… …Ha van pannóniai mentalitás, latinos, borozgató, teli tüdővel zengő jovialitás e honban még valahol, úgy bizonyos, hogy ennek a történelmi hagyománynak egyik továbbvivőjét és dicsőítőjét Nyerges Pálban kell látnunk.”

– A Balatonon és a Balatonról főleg akvarellek készültek. Apám szeretett vegyes technikával kísérletezni. Volt, hogy krétával felvázolta a kompozíciót, máskor az akvarellre rajzolt krétával. Nagyon szép, egyedi felületeket hozott így létre.

A csendéletek és tájképek mellett Nyerges Pál számtalan portrét, önarcképet is készített. Előszeretettel festette meg a családtagjait: édesanyját, feleségét és gyermekeit.

– Édesapám szerette az embereket, a társaságot, a tanítványait, ez szépen tükröződik a portréin. Rendkívül jó humora volt, de sosem próbált a társaság középpontja lenni. Önarcképből több mint harmincat készített, fiatal korától idős koráig. A képek nagy változatosságot mutatnak, láthatjuk a festő aktuális lelkiállapotát, nyomon követhetjük az idő múlását. A legkülönbözőbb beállításokat találta ki, tükrös önarcképeket festett – néhol nem kevés öniróniával. A balatoni házunkban állt egy szép szecessziós tükör, azzal sok játékos megoldást próbált ki. Készült egy egészen különleges festmény is, Alkotás közben címmel. A képen Kovács Ákos röntgenorvos, amatőr szobrász látható, aki éppen apámról készít egy plakettet, miközben a háttérben, a tükörből látszik, ahogy apám az ő portréját készíti.
Apám ismertsége nem túl nagy itthon, de remélem, hogy ez változni fog. Ő sokszor elégedetlen volt a műveivel, állandóan kísérletezett, ezzel együtt sok, nagyon színvonalas munka került ki a kezei alól. Nemcsak a lányaként, hanem művészettörténészként is mondhatom, hogy rendkívül sokoldalú művész volt, aki grafikáiban, tájkép- és portréfestészetében egyaránt egyedit és értékeset alkotott.

A kiállítás a sokszínű életműből válogatott legkülönbözőbb alkotásokat mutat be – a Balaton-felvidéken, Budán, valamint az utazásokon készült olaj- és vízfestményeket, portrékat, önarcképeket, tusrajzokat és linómetszeteket.

Az oldal nyitóképén: Nyerges Pál Aszú nevű kedves kutyájával a káptalanfüredi Öreg-hegyen (1980 körül)

(Az olvassbele.com szerkesztője abban a szerencsében részesült, hogy tőle tanulhatott földrajzot és művészettörténetet…)

A Budai Polgár 2015/2. számá­ban megjelent interjú szerkesztett változata. Köszönjük a reprodukciók átengedését.

100 éve született Nyerges Pál festőművész
Klebelsberg Kultúrkúria
(1028 Budapest, Templom utca 2–10.)
2015. február 4.– március 1. (Figyelem! február 24–25-én zárva.)