Élni – és másokat segíteni | David R. Gillham: Asszonyok városa

Zemen Annamária |

Ugyan mit tudhat egy amerikai az európai történelemről – gondoltam –, ugyan milyen rálátása lehet több mint hatvan év távlatából a második világháború eseményeire, a nácizmusra, az európai zsidók helyzetére? Kezdeti kétkedésem nagyon gyorsan szertefoszlott: David R. Gillham első regényét írta ugyan meg, és – mint az a regény utószavából kiderül – csaknem tíz évig dolgozott rajta.

Úgy hiszem, érdemes volt ennyit fáradoznia vele. Az apró részletek hitelességével rajzolja meg a hátország, a háborúba fulladt Berlin városának mindennapjait, lakosainak szenvedését, küszködését, elkeseredettségét, nélkülözését – és közben bravúros módon irányítja a fényt főbb szereplőire, miként alakul át személyiségük. Ahogy a történet előre halad, alakjai, akár az újra-újrahangolt húr, mindig más fekvésben szólalnak meg.

Gillham az olvasó azonosulását mesteri fokra fejleszti. Szövege bevon a történetbe, szinte részesei vagyunk az eseményeknek, nem külső szemlélői. A fullasztó légkörű város lakóivá válunk mi is, érezzük a rothadó káposzta kapualjakból kiáradó bűzét, halljuk a bombariadó szirénajelét, átéljük lakóinak félelmeit; szinte már értjük, miként lehet kötelező a berlinieknek Németország győzelmében hinni – és sokan hittek is. Jaj annak, aki kétkedik, aki szabályszegő, aki elfelejt kart lendíteni üdvözléskor, aki elkésik a munkahelyéről. Az ilyen ember azonnal gyanús, és nem lehet tudni ki a besúgó– talán a házmester, talán a munkahelyi főnök, de lehet a munkatárs, a barátnő is… akárki. Ha gyanúsan viselkedsz, az életeddel játszol.

A nácik minden társadalmi réteget megfigyelés alatt tartottak, legkönnyebben mégis a társadalmi piramis legaljára soroltakkal bántak el: fogyatékosokkal, homoszexuálisokkal, cigányokkal, zsidókkal. Az árja szupernép azután nem ismert akadályt, hogy kitörölje őket a társadalomból (aztán az életből is).

A történet főhőse a fiatal Sigrid Schröder. Férje a fronton, otthon csak a kibírhatatlan anyós. Szürke, monoton életet él, mint sokan mások, naponta bejár munkahelyére, a Szabadalmi Hivatalba, sorban áll az ennivalóért, és amikor bombáznak – 1943-at írunk –, lemegy a pincébe. Egyetlen kikapcsolódása a mozi. Egy alkalommal ismeretlen férfi szólítja meg a moziban. Az ismeretségből szenvedélyes szerelem alakul ki, és Sigrid egy másik világot is megismer, minthogy a férfi zsidó. Aztán – szintén a moziban – egy lány, akit futólag ismer a házból, segítséget kér tőle… Sigrid nem tagadja meg Erichától, de nem is sejti, hogy ezzel milyen veszélyekkel teli útra lép. A moziban megismert Egon titokzatos életet él, egy időre el is tűnik. A történetben egy újabb férfi bukkan fel, aki (mint utóbb kiderül) az Abwehrnek, vagyis a hírszerzésnek dolgozik. Időközben a frontról hazatér a sebesült férj, Kaspar is, s ettől kezdve Sigrid élete a három férfi és a fiatal lány, Ericha körül forog.

• Olvass bele!

Gillham alaposan kidolgozott karakterei már-már elhitetik az olvasóval, hogy fekete-fehér a leosztás, léteznek csak jók és csak rosszak. De igazából az író csapdába csal: a végén mindent felborít. A szereplők megmutatkoznak önmaguk ellentéteiként is. De akkor ki az áruló, ki áll a jó oldalon és ki a rosszon? A magából kifordult történelmi korszakban senki sem lehet teljesen ártatlan, de nem lehet teljesen gonosz sem. Sigrid hősies magatartását (ő az egyetlen szereplő, akinek viselkedése konzekvens és töretlen) is óvatosan kezeli az író. Bekapcsolódását a zsidómentő szervezetbe nem katarzis okozza. Nem Egon iránti szerelme készteti cselekvésre, de nem is a nácik iránti ellenszenv okán vállalja a veszélyt. Csupán a tisztesség munkál benne mind erősebben: képtelen már elfordítani a fejét, ha igazságtalanságot lát.

A történelemnek ez az időszaka egy nem mindennapi helyzetben próba elé állította a mindennapi embereket. A regény felteszi a kérdést: az erkölcsi elkötelezettség meddig vihet el engem? Képes vagyok-e elárulni vagy éppen megmenteni valakit csupán belső késztetésre, és nem azért, mert köteleznek rá? A választ Sigrid viselkedésén keresztül kapjuk meg. Gillham feltárja az emberi érzések hatalmas mélységét, és felmutatja, hogy a legszélsőségesebb helyzetekben is meg lehet őrizni emberségünket.

Barta Judit plasztikus, sokféle nyelvi, gondolkodási színt felvillantó fordítása pontosan adja vissza, milyennek látta Gillham a háborús Berlint, az asszonyok városát.

David R. Gillham: Asszonyok városa
Alexandra Kiadó, Pécs, 2014
424 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft
ISBN 978 963 357 4867

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

1943-ban, a második világháború tetőpontján járunk, amikor Berlin szinte kizárólagosan a nők városa lett.

Sigrid Schröder látszatra mintaszerű német katonafeleség: mindennap bejár dolgozni, a lehető legügyesebben használja fel az élelmiszerjegyeit, és kötelességtudóan gondoskodik kellemetlen, minden lében kanál anyósáról, miközben a rezsim vérfagyasztó erkölcstelenségeiről láthatóan tudomást sem vesz. Ám az álca mögött ott rejtőzik egy egészen másféle Sigrid: a nő, aki a szeretőjéről ábrándozik. Egy férfiról, akit a háborús káoszban szem elől vesztett, s aki zsidó. Ám nem Sigrid az egyetlen, akinek titkai vannak.

A házba egy magas rangú SS-tiszt költözik a családjával, épp a folyosó szemközti oldalára, és az új szomszédok Sigridet akarata ellenére is bűvkörükbe vonzzák. A házban lakik a kötelező szolgálati évét töltő fiatal Ericha is, s egy veszélyes pillanatban Sigrid segítségét kéri.

Sigridet hamarosan beszippantja egy olyan világ, amelynek létezéséről mindaddig sejtelme sem volt. Fokozatosan ébred rá a szörnyű valóságra, s eközben a magány erődítménye, amelyet az évek során gondosan felépített maga köré, kezd összeomlani. Döntenie kell, mit cselekedjen. El kell döntenie, mi a jó, és mi a rossz, és mi az, ami valahol e két véglet közötti árnyékokban rejtőzik.

David Gillham lebilincselő regényében azt kutatja, mi történik, amikor hétköznapi emberek nem hétköznapi időkben és helyzetekben találják magukat, és a döntések, amelyeket meghoznak, sokszor nem kevesebbet jelentenek, mint a hajszálvékony határmezsgyét élet és halál között.