Serzsi |
Vajon mit is mondana Freud doktor, ha megtudná, hogy Lia/Maureen véletlenül felejtette az anyja asztalán a Leenane szépe színdarab szövegkönyvét? Nyilván azonnal visszakérdezne: véletlenül? felejtette? az anyja? asztalán?
Bonyolult dolog lenne kimagyarázni. Maureen előrehaladott ön- és anyagyűlöletben él, és az önfeladásban is erős eredményeket mondhat már magáénak. Ráadásul folyamatos játszmában van az anyjával, aki ideális társ a játszmához. Nagyjából mindent elkövetnek egymás ellen, és ennek meg is van az eredménye. Széttrancsírozott lelküket láthatják a nézők, és ha még csak azt látnák…
Nos, ennek a darabnak a szövegét felejtette (!, ?, hm…) Lia otthon úgy, hogy okvetlenül kerüljön a mamája kezébe, és olvasson is bele. Aztán, ha már ott volt, végig is olvasta, és megrendült.
A színészek többnyire szeretik, ha ismerősök ülnek a nézőtéren. Azt se nagyon bánják, ha közeli rokonok nézik őket. Színésznők esetében inkább a gyerek szokott gondot jelenteni; mégis hány évesen nézzenek szemben azzal a ténnyel, hogy a mamájuk esetleg más mamája is, idegenek szerelme, és néha még bántják is? Jó, ha túléli.
Egy színésznő anyaként mindig nehezített terepen teljesít, de a Leenane szépe esetében még gyerekként, lányként is meg kell harcolnia azokkal a démonokkal, amik egy anya-lánya kapcsolatban akkor is ott vannak, ha nincsenek. Vannak.
Az anyák mindig a legjobbat akarják, és ezzel sokszor elviselhetetlenné teszik a melléjük rendelt leányuk életét. Különösen, ha az színésznő, és karrierről, sikerről álmodik. Pedig tényleg mindig mindenki csak jót akar. Csak rosszul.
Pokorny Lia most aggódik, mert hogyan is lesz majd, amikor a mamája ül a nézőtéren. De közben alig várja, hogy így legyen, mert mindennél jobban várta ezt a feladatot. Maureen pokoli sorsa és McDonagh szövege ritka ajándék önvizsgálatra és önreflexióra hajlamos színésznőnek. Lia pedig hajlamos.
Élete meghatározó sikere a Beugróban a bizonyíték erre. A rögtönzésre való képesség nemcsak jó reflexeket igényel, nemcsak fürge agyat és gyors reagálású humorérzéket, hanem folyamatos önvizsgálattal aládúcolt önismeretet. Olyat, amelyik nem fél a hibáitól, nem retteg a tévedéstől, nem akar szimpatikus lenni, és nagy ívben tesz a megfelelésre. A rögtönzés megköveteli, hogy a színész azt adja, amit a személyiségében legelöl tart. Ha hazudna, azonnal lelepleződne, és soha többé nem akarná látni senki. Lia legelöl az ugrásra kész, koncentrált figyelmét tartja, és a környezetét ezer csáppal tapogató kíváncsiságát. A Leenane-ben most Maureent ezzel szabja magára. Aggódva szemléli a belőle előtörő pokolfajzatot, és ámulva nézi a körülötte lévőket. Pogány Jutkát, Schmied Zolit, Rada Bálintot, Gigor Attilát. Leenane minden borzasztó szépét.
Fotó: Horváth Judit
Posted on 2015. január 19. hétfő Szerző: olvassbele
0