Filmrendező a színházban | Gigor Attila és a Leenane szépe

Posted on 2015. január 19. hétfő Szerző:

0


Gigor Attila

Gigor Attila

Serzsi |

Gigor Attila – aki a Nyomozó című filmjével eloszlatta azt a hiedelmet, hogy magyar film nem lehet sikeres – a Centrál Kisszínpadán rendezi McDonagh: Leenane szépe című darabját. A bemutató január 24-én lesz. A főszereplők: Pogány Judit és Pokorny Lia. A darab anya és lánya pszicho-thrillerbe hajló kapcsolatát tárja a néző elé. (Az interjú a próbafolyamat közepén készült.)

Mindenkit megleptél az olvasópróbán azzal, mennyire pontosan tudsz mindent előre. A látvány, a díszlet, az egész előadás kész a fejedben. Most már csak bele kell illesztened a színészeket?
Mindig igyekszem egészen pontosan tudni azt, amit akarok, de ez lehet ám rossz is ha olyan formát erőltetek rá a színészekre, ami nem működik velük.

Észrevennéd?
Nem tudom. Meg kell majd kérdeznem őket, nem adok-e túl konkrét instrukciókat. Hiszen még bőven lenne időnk keresgélni. Csakhogy nekem szükségem van arra a biztonságra, hogy ha mindenki elbizonytalanodna, én akkor is tudjam, ki hova áll, ki mit akar.

Pokorny Lia (Maureen), Pogány Judit (Mag)

Pokorny Lia (Maureen), Pogány Judit (Mag)

Talán nagyon is filmrendezőként gondolkozol a színházról?
Filmkészítőként iszonyú türelmetlenség van bennem. Arra lettem kondicionálva, hogy ott áll előttem a színész, elkezdi mondani a mondatot, és annak fél órán belül készen kell lennie. Nagyon durván vissza kell most fognom magam. Meg kell értenem, hogy van időm mondatokat farigcsálni és igazságokat keresni.

A színészeid megértőek veled?
Szegény Rada Bálintot jól megszívattam. Már konkrét mondatokat kezdtem beállítani neki, amikor belém hasított: Mi az úristent csinálunk, hiszen rendelkezünk! Kétségtelen, hogy nem vagyok még gyakorlott a színházi munkákban, de azt már érzem, hogy el fogom engedni őket, ha szükségük lesz mozgástérre.

A Leenane szépe sok színházban, sokszor ment. Jó darab, de sok jó darab van. Ez pont miért?
Van egy privát izgalma számomra. Érdekes végiggondolni azt, hogy a szeretet miképp nyomorítja meg az embereket. Mondjuk egy olyan gazdaságilag sokszorosan terhelt közegben, mint ahol a darab játszódik, és itt egyből konkrét kapcsolatot találunk a mai Magyarországgal. Leenane itthon van. Ismerjük azt a kulturális devalválódást, ami kitermeli ezt a súlyos lelki nyomort. Holott ebben a történetben – mint minden jó történetben – senki sem akar semmi mást, mint szeretni, nem akar egyedül maradni, és érezni akarja, hogy van mellette valaki.

Érdekes, bennem fel sem merült, hogy anya és lánya szeretnék egymást.
Ez a paradoxon remek ebben a darabban: a legrosszabb dolog, ami történhet az emberrel, ha szeret egy másik embert. Annál már csak az a rosszabb, ha nem szeret senkit, és őt sem szeretik.

Fotók: Horváth Judit