Irgalmatlanul édes anya | Pogány Judit merítései az életből

Posted on 2015. január 19. hétfő Szerző:

0


Pogány Judit

Pogány Judit

Serzsi |

Pogány Judit próbálja Mag szerepét Gigor Attila rendezésében, Martin McDonagh: Leenane szépe című színdarabban. Pogány zavarba ejtően sokat tud Maureen anyjáról, Magről. Ennyit talán nem is kéne…

Gigor Attila a rendező, alighanem Pogány Judit hangján élte át a rendszerváltást. Ő éppen az a generáció, amelyik egy életre szólóan pakkot kapott a Kacsamesékből, és talán sohasem fogja feldolgozni, hogy egy decemberi vasárnap délelőtt a televízió leállította a műsorát, és Dagobert bácsi fagylaltszállítmánya sohasem érkezhetett meg. Pogány Judit mind a három kacsa-hangjába fojtotta bele a szót az aktuálisan megfelelés-kényszeres tévévezetőség. Antall József halálát kellett volna bejelenteniük. Gigor kiskamasz volt akkoriban, mégis biztosra vehető, hogy a Vukban, a Szaffiban, a tévé közvetítette Pinokkióban, végül mind a három kacsa-unokaöccsben, Pogány Judit pimaszul affekta hangja éltre szólóan beült a fülébe. Mit szépítsük, ezen a furcsa, sírós-nevetős, arcátlanul pöntyögős, édességes hangon egy nemzedék nőtt fel, és már a következő is, amelyik a rajzfilmek és tévéközvetítések mellé a Sötétben látó tündért is a magáénak tudhatja.

Az, hogy Pogány Judit most a Leenane szépében Mag szerepét próbálja Gigor Attilával, bizonnyal ennek a gyerekkori becsípődésnek köszönhető. Annak, hogy Pogány akusztikailag meghatározza a közönségét, akik aztán mégsem éppen és pontosan azt kapják majd, amit várnak. Gigor Attila felnőtt életében mindenféle szerepében látta már Pogányt, tud róla szinte mindent, amit egy színésznő enged tudni magáról, a szereposztás tehát nagyon is tudatos. Halál biztos.

Gigor átverésre készül. A generációját meghatározó, csúfondárosan pimasz Pogány-hang Mag hangja lesz, Maureen megátalkodottan magatehetetlen anyjáé. Maureen és Mag egy írországi faluban élnek, de ennek – esetünkben – alig van jelentősége. Annál több van annak a viszonynak, ami egymáshoz fűzi őket. A vénlányosodó Maureent az őt egyedül felnevelő, megvénülő anyjához. Egymásba nőttek ők, mint a liánok, és szívják egymás életerejét. Már régen nem tudni ki a gazda és ki a parazita. Az egymásrautaltság gyűlöletes kényszeréről, az anyai szeretet helyébe lépő önkínzó vádaskodásról Pogány Judit sokat tud. Szülei hatalmas szerelmében alig-alig maradt helye a két gyereknek. Pogány interjúkban sokszor beszélt az anyja helyébe lépő Etáról, aki nem csak az anyja érzelmi hiányát próbálta enyhíteni, de nehezebb időkben a józanságot, a biztonságot is nyújtani tudta. Nehezebb idők pedig bőven voltak.

Schmied Zoltán, Pokorny Lia

Schmied Zoltán (Pat Dooley), Pokorny Lia (Maureen)

Pogány Judit annyi szélsőséges, végletes élményt gyűjtött magába gyerekkorától kezdve, hogy szinte minden színészi feladatához választhat magának egyet-kettőt, hogy legyen hová támaszkodnia. Most Maget próbálva még az is eszébe jut, hogy ha nem lehetett volna színész, ha nem a színházban élné ki azt az elemi fájdalmat és erőt, ami feszíti, isten tudja miféle életalji bugyorban kötött volna ki, hová rántották volna a szenvedélyek és a haragok. Pogány éppen az az ember, aki ebbe sem fél belegondolni. Önmagához kellett bátornak lennie, mert csak így találta meg önmagát a szerepeiben. Ezért nem hazudik, ezért nem játszik, ezért nem formál figurát, hanem van és él, kerül neki, amibe kerül.

Az ember messziről nézve nem is hinné, hogy mibe? Hiszen Pogány nem feszül rá a felkészülésre, utolsó pillanatban esik be a színházba, amíg jelmezt ölt, valami kis sminket tesz, már kész is az aznap este a fejében. Azt mondja, ha jó a próbafolyamat, akkor elég, ha csak odagondol. Nem kell reggel fölvennie a palástot, ha este királynő lesz. Előadás végén sincs szüksége a lassú lecsengésre. Megrázza magát. Volt, élt, elmúlt, ha eljön az ideje, megszületik újra. Mostanában éppen tizenhat különböző szerep él benne. Az idegrendszerében, a hormonjaiban, a sejtjeiben. A gonoszság és a jóság, a gyilkos indulattal átszőtt pimaszul édes hanggal. Azt csinál, amit akar. Velünk és önmagával is.

A Leenane próbái alatt sokszor nyitva van a kisszínpad ajtaja és a titkárság felé rendre kihallatszik a fel-felcsattanó, önfeledt röhögés. Pokorny, Schmied Zoli, Gigor, Rada Bálint és Pogány Jutka nevetése. Végül is egy thrillert próbálnak. Mulatságos lehet ennyit tudni az emberről.

Fotók: Horváth Judit