Nyáry Krisztián: Igazi hősök (részlet)

Posted on 2014. december 22. hétfő Szerző:

0


NyáryKr_Igazi-hősök-bor180Kner Izidor

Szemétre dobott, használt alkatrészekből rakta össze hosszú éjszakákon keresztül első nyomda­gépét a 22 éves Kner Izidor. A gyomai könyvkötő fia alig értett a nyomtatáshoz, így terve, hogy a helyi szükségleteket kielégítő apró nyomdát alapít, minden üzleti logika szerint biztos bukásra volt ítélve. Egy bő évtizeddel később már Magyarország legkorszerűbb nyomdaüzemét vezette, amelyet újabb tíz év múlva, a lipcsei világkiállításon a világ legjobb nyomdájának választottak. Gyára korának legjobb munkahelyének számított, ahol a szakmunkások háromszorosát kereshették egy tanító keresetének, ráadásul olyan feltételek mellett, amelyekre máshol nem volt példa a kapitalizmus hőskorában. Kner Izidor kétkezi munkásból lett jómódú vállalkozó, elismert közéleti szereplő, és sokak által olvasott, jó tollú író. Nemcsak a nyomdaiparnak, hanem a marketingnek is saját kora előtt járó ösztönös zsenije volt. Hitt a tisztességes versenyben, merész álmok és józan realitásérzék együtt jellemezték. És még boldognak is tartotta magát.

Apja, Kner Sámuel vásárról vásárra járt a saját maga által bekötött imakönyvekkel, ahogy az ő apja is tette. A Bibliát fejből idéző zsidó könyvkötőmester 12 gyermeket nevelt, akikre a betű szeretete mellett harcos 48-as hazafiasságát is átörökítette. Az 1860-ban született Izidor 13 éves kora óta dolgozott apja mellett, de már kamaszként is szűknek érezte a kétszobás vályogházat, ahol felnőtt. 17 évesen egyetlen fillér nélkül útra kelt, hogy vándorló tanoncként tanult nyomdaipari munkássá képzi magát. Csalódnia kellett. Nem sok használható tudást szedett az elavult nyomdákban, ahol éhbérért alkalmazták. Tapasztalatot azonban gyűjtött eleget: a mesterük kényének-kedvének kiszolgáltatott, ingyenes házi rabszolgaként alkalmazott inasok sorsáról, a képzetlenségük miatt örökre kontár munkát végző, s így felkapaszkodni képtelen iparosokról, s egyáltalán az ipari munka alacsony presztízséről.

Tanulóévei alatt leginkább azt tanulta meg, hogyan nem szabad vállalkozni. Mégis, amikor a gyomai főszolgabíró felajánlotta neki, hogy nyisson nyomdát szülőhelyén, azonnal igent mondott. „Pénz, hozzáértés és szaktudás híján – kontárként – 1882 június közepén nyitottam könyvnyomdát olyan helyen, ahol ez a foglalkozás nemcsak hogy fellengzős ábrándokra nem jogosított, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett” – írta később. 75 forintnyi saját tőkéjéhez hitelt vett fel, majd egy ócskavasként kidobott nyomdagépet és egy szegényes betűkészletet vásárolt. Mindenben szakítani akart az igénytelen iparos munkával. Megfelelő betűkészlet híján saját kezűleg faragta ki kiadványai címbetűit egy körtefa vonalzóból. Nem várt volna el tőle senki gyors teljesítési határidőket, ő azonban ebben is magasra tette a mércét. Egy nap a szomszéd községben majdnem elmaradt a sorozás, mert kifogytak a szükséges lajstromozó ívek, a környékbeli nyomdák pedig nem vállalták a szállítást a rossz utakon. Kner Izidor éjt nappallá téve egymaga végzett az ívek kinyomtatásával, és kocsi helyett ladikon juttatta el azokat a bajba jutott községi jegyzőnek. „Menten ösmert lett históriája, és ha sürgős volt valami, még nyomdával bíró helységekből is hozzám fordultak” – mesélte később.

Kner Izidor

Kner Izidor

Ekkor vette észre Kner Izidor, hogy a bürokrácia csillapíthatatlan nyomtatványigénye olyan piaci rést jelent, ahová érdemes lehet betörni. Átbön­gészte a törvényeket, és ironikusan állapította meg hogy „csak azon nyilvántartások száma, ame­lyekben a méhmagzattól a kommu­nis­tákig lajstro­mozzák a szabad akaratra teremtett embereket, másfélszáz körül van”. Az ötlet tehát megvolt, de pénz még mindig nem állt rendelkezésre a szükséges fejlesztésekhez. A szerelem sietett a segítségére. A 29 éves nyomdász 1889-ben ismer­te meg Netter Kornéliát, egy gabonakereskedő lá­nyát, akinek hamarosan megkérte a kezét is. Az apósnak tetszett a szorgalmas fiatalember, és a lánya keze mellé 3000 forintnyi hozományt is adott. A pénzből Kner nem házat vásárolt, hanem egy nagy teljesítményű nyomdagépet és azonnal belevágott a megálmodott új üzletbe. Végignyálazta a közigazgatási jogszabályokat, és maga találta ki a jegyzők helyett, hogy milyen nyomtatványok segítenék a mun­kájukat. Az új nyomtatványok kicsinyített verzióját kinyomtatta, albumba rendezte, és szétküldte a hivataloknak. Ez volt Magyarország első minőségi kiállítású, ingyenes termékkatalógusa és közigazgatási iratmintatára egyben. Néhány év múlva az ország minden második települése az ügyfelei közé tartozott.

Eközben nemcsak az üzlet, hanem a Kner család is szépen gyarapodott, a házaspárnak négy gyereke született. Modern nevelési elveket vallott. Gyerekeit – lányokat és fiúkat egyaránt – kiskoruktól kezdve beavatta a nyomdai mesterségbe, de gondoskodott róla, hogy emellett jó iskolákat is végezzenek, és maguk dönthessenek a hivatásukról. Így is mindegyikük a könyves szakmát választotta.

A gépeket minden nap 7-kor indították be, Kner Izidor azonban már 5-kor megjelent az üres üzemben: a hajnali órákban nem nyomdaigazgatóként dolgozott. 24 éves kora óta küldte be aforizmáit és humoros írásait kora legnevesebb vicclapjainak, a Borsszem Jankónak és Jókai Üstökösének. Hamarosan olyan népszerűségre tett szert, hogy több lap főmunkatársának kérte fel. De nemcsak a könnyű műfajban alkotott: iparfejlesztésről szóló írásai rendszeresen jelentek meg a hazai és külföldi szaklapokban. A fanyarul ironikus stílusú, de mégis pontos logikájú cikkeit olvasva nehéz elhinni, hogy írójuk egy képzetlen szakmunkás. Reggel aztán letette a ceruzát, és a nyomda ügyeivel kezdett foglalkozni. Minden újítása mögött komoly szellemi tőkebefektetés állt. Ő volt az első, aki a nyomdaiparban reklámot, sőt névre szóló direkt marketing leveleket alkalmazott, és mindig ott találta meg az új piacokat, ahol más nem kereste.

Tíz évvel az indulás után már megtehette volna, hogy visszavonul a napi munkától. Ő azonban minden hétköznap ott dolgozott a munkásai mellett. „A főnök és munkás egyenrangú tényező” – vallotta. „A főnök szerzi, az alkalmazott megkészíti a munkát. Ezen együttműködés elengedhetetlen feltétele az, hogy a főnök megadja a munkásnak, ami az övé és viszont!” Kner Izidor ebben is ötven évvel járt kortársai előtt. Az ő műhelye volt az első nyomda, ahol kollektív szerződést kötöttek, és ahol fizetett nyári szabadság járt az alkalmazottaknak. A reggeltől estig tartó gyári robotolás korában Kner vezette be az országban először 9 órás munkaidőt. Miközben egy népiskolai tanító évi 5-800 koronát keresett, Kner nyomdájában 3000 koronát vihetett haza egy megbecsült szakmunkás! Nem csoda, hogy sorban álltak nála a képzett nyomdaipari dolgozók, és aki bekerült, az élete végéig maradt. Amikor az ország más nyomdáiban jobb munkafeltételekért sztrájkoltak a munkások, Gyomán zavartalanul folyt a munka. A konkurensek dühöngtek ezért, nem értették, hogy Kner nemcsak emberbaráti cselekedetet hajt végre, hanem minőségi munkaerőt is vásárol. Egy nyomdafőnöki gyűlésen el is hangzott a csak félig tréfás javaslat: „Verjük agyon Kner Izidort, és megoldódik a legfőbb gondunk.”

Imre fia javaslatára Kner beszállt a szépirodalmi könyvkiadásba is, és addig nem látott esztétikai minőségben adta ki bibliofil köteteit. Olcsó tömegkönyvek kiadására továbbra sem volt hajlandó. „Még üzletnek is utálta, hogy segítsen tenyészteni a sekélyeset, az igazi szép mellett, vagy annak rovására” – írta róla Tersánszky Józsi Jenő. Élete végén akár luxusban is élhetett volna, ő azonban puritán körülmények között érezte jól magát. Egy ízben magas kitüntetésre jelölték, amit különös indokkal utasított el: „Elhárítottam, félvén, hogy mint méltóságos úrnak nem lesz kedvem kenyérkereseti pályámon úgy robotolni.” A helyi közéletben azonban részt vett. Ő alakíttatta ki az első Kőrös-parti strandot, sportklubot alapított, és ingyenes szállót hozott létre a tanulni vágyó, vándorló iparos legények részére. A 30-as években a gyomai vasárnapokhoz hozzátartozott, hogy a galambősz Kner Izidor a saját pénzén telepített városi vadgesztenyesor alatt sétálva, csontfogantyús sétapálcájával a kezében, keményített fehér gallérban fogadta a korzózó polgárok köszöntését. Életigenlő optimizmusa feledtette vele a rá és családjára leselkedő, egyre nyilvánvalóbb veszélyt.

Nyáry Krisztián

Nyáry Krisztián

„A szegénység megszokása, az utcán szerzett vakmerőségig menő bátorság és ennek nyomán kelt bajszerzés következményeinek semmibevevése kitűnő útravaló volt”, foglalta össze pályája végén sikerének titkát, majd így folytatta: „Nemcsak az ország egyik neves ipari üzemét sikerült megteremtenem, de szakképzett utódokkal annak emberi számítás szerint, hosszú ideig való fennmaradását is biztosítanom.” Ebben nem lett igaza. Kner Izidor 1935 augusztusában, még éppen időben halt meg ahhoz, hogy ne élje meg a pusztulást.

Egyik fia a zsidótörvények bevezetése után Amerikába emigrált, a többiek maradtak. A gyárat egy darabig megtarthatták, de piacaik nagy részét elveszítették. 1944-ben aztán a család minden Gyomán maradt tagját deportálták. Kner Izidor idős özvegye, Imre fia és felesége Mauthausenben végezték, Endre a munkaszolgálatban. Unokája, a 21 éves Mihály megszökött a halálmenetből, visszatért, és 1945-ben átvette a nyomda vezetését. Hamarosan fel kellett ismernie, hogy bűnös zsidóból bűnös tőkés lett belőle. Öngyilkos lett, mielőtt a nyomdát államosították. A páratlanul sikeres, örök optimista Kner Izidor életére már csak az az apró kis jelkép emlékeztetett, amit még ő maga rajzolt, és azóta is ott van minden Gyomán kiadott könyv első lapján: egy vidáman integető könyvkötő-legény a hátán könyvekkel.

(Az Igazi hősök című könyv írásának rövidített változata)

Nyáry Krisztián: Igazi hősök. 33 magyar
Corvina Könyvkiadó, Budapest, 2014