Idegek harca | Philippa Gregory: A fehér hercegnő

Posted on 2014. december 11. csütörtök Szerző:

0


GregoryPhil_A fehér-hercegnő-bor180Zemen Annamária |

Öntudatos büszkeség és állhatatosság; elvakult céltudatosság; megfelelni vágyás és paranoiás félelem; önmegtagadás, meghasonulás, beletörődés. Ezek az érzelmek kísérik végig Philippa Gregory most megjelent kötetének történetét, és ezek az emóciók a mozgatórugói.

1485-ben vagyunk, Angliában. Tudor Henrik véres győzelem után magához ragadja a koronát. Tudja, hogy a királyság egyesítésének és ezáltal hatalma megtartásának egyetlen módja, hogy feleségül veszi a gyűlölt York család lányát, Elizabethet. Elizabeth ekkor még szerelmes a Henrik által meggyilkolt III. Richárdba és elképzelhetetlennek tartja, hogy felesége legyen a szerelme gyilkosának.

Az új monarchia megszerezte ugyan a hatalmat, de alattvalói bizalmát és szeretetét nem sikerült elnyernie. Anglia népe is arról álmodozik, hogy a még kisgyermekként eltűnt törvényes örökös, Elizabeth öccse visszatér, és elfoglalja a trónt. Richárd állandó rettegésben él. Bár az évek során sikerül elnyernie felesége hűségét és szeretetét, és Elizabeth fiú örökösökkel is megajándékozta, mégsem tudnak meghittségben élni. A Yorkok szelleme folyamatosan kísért, és a „fiú” bármikor visszatérhet.

A korábbi királyné, Elizabeth anyja karizmatikus jellem. Mosolyogva és meggyőződéssel hisz fia visszatértében, a Yorkok dicsőségében.

Margaret Beaufort, Elizabeth anyósa – az új király anyja – állandó rettegésben, mégis férfias céltudatossággal küzd Henrik trónon maradásáért. Pedig az ingó trónú király szinte csak báb, kissé gyenge jellem, aki teljes mértékben anyja irányítása alatt áll. Paranoid félelmei megakadályozzák abban, hogy boldog legyen családjával, rettegése borzalmas tettekre indítja. Mégsem tudjuk megvetni, szinte meg is kedveljük. Pedig Philippa Gregory sohasem mulasztja el, hogy emlékeztessen, hogyan is került a trónra, miért is az ő fején van a korona, és nem Richardot vagy a „fiút” ékesíti.

A regény címszereplője Elizabeth, maga beszéli el a történetet. A fehér hercegnő nincsen könnyű helyzetben. Feleségül kellett mennie az ellenséghez, aki rokonaival, anyjával csak rosszat tett. Másfelől azonban Henrik az apja szeretett gyermekeinek. A folyamatos vívódás, a saját vérének megtagadása, a felé áradó bizalmatlanság elgyengíti. Jólelkű, de bizonytalan jellemnek ismerjük meg.

A regény története a szerző fantáziájának szüleménye – Gregory nem is tagadja –, alapját azonban történelmi tények szolgáltatják. (Ezt támasztja alá a könyv végén a számos szaktudományos művet, tanulmányt felsorakoztató bibliográfia.) A könyv nem a történelmi igazságot kívánja feltárni – kalandregénytől ilyen nem is várható –, csupán elvinni az olvasót egy roppant mozgalmas, bizonyos szempontból elbűvölő korba, ami történetesen a nagybetűs Történelem maga.

Az eseményeket Elizabeth saját érzelmeinek, indulatainak fénytörésében mutatja be. A benne feszülő ellentétes érzelmek, a frusztráció és a fájdalom, a királyné vívódása átjárja az egész regényt. És ami kellemesen fenntartja az érdeklődést, az írónő a lefékezett ritmusú, szinte monotonnak tűnő részek után váratlan fordulatokkal tud meglepetést okozni.

Philippa Gregory hozzászoktatja az olvasót a váltakozva kirobbanó érzelmi csúcspontokhoz, és játszik is velünk: az ismétlődő események lüktető ritmust adnak a regénynek. Felkelések, egymás nyomába érő összeesküvések, a király országjárásai, Elizabeth terhességei, házasságok, bebörtönzések – mind repetitív, mégsem unalmas.

Előző regényeihez hasonlóan Philippa Gregory sikeresen ábrázol egy nagy történelmi korszakot, a statikus tablót apró, intim részletek teszik elevenné és mozgalmassá. A fehér hercegnő csaknem hatszáz oldalas mű, mégis könnyű olvasmány. A lírai elemeket sem nélkülöző cselekményvezetés könnyed, az élmény szinte filmszerű, hiszen Gregory ügyel minden részlet finom kidolgozására és izgalmas leírására.

A magyarországi sikerhez hozzájárul Todero Anna bravúros fordítása.

Philippa Gregory

Philippa Gregory

Philippa Gregory: A fehér hercegnő
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2013
576 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 310 2596

Fordította: Todero Anna

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Tudorok anyjának döntenie kell, melyik oldalra álljon. Választania kell a vörös és a fehér rózsa között.

A rokonok háborúja-sorozat legújabb kötete a fehér királyné lányáról, Elizabeth yorki hercegnőről szól. Amikor Tudor Henrik felemeli az angol koronát a bosworthi csatatér sarából, már tudja, hogy feleségül kell vennie az ellenséges York-ház hercegnőjét, Elizabethet, hogy ily módon egyesítsék a csaknem húsz éve folyó háború által megosztott országot. Csakhogy a menyasszony még mindig Henrik meggyilkolt ellenségébe, III. Richardba szerelmes, az anyja pedig – akárcsak fél Anglia – az eltűnt York-örökösről ábrándozik, akit annak idején biztos helyre menekített a fehér királyné. Az új király átvette ugyan a hatalmat, de a nép szívéhez nem tud közel férkőzni. Titkon sokan azon mesterkednek, hogy előkészítsék a York-ház diadalmas visszatérését.

Henrik attól retteg a leginkább, hogy valahol egy herceg rejtőzködik, aki előbb-utóbb ellene tör, és magának követeli a trónt. Amikor pedig csakugyan előkerül egy ifjú, aki serege élén a király ellen támad, Elizabethnek választania kell, férje mellé áll-e, akit lassanként már kezdett megszeretni, vagy a fiú mellé, aki azt állítja magáról, hogy ő Elizabeth hőn szeretett, eltűnt öccse, York rózsája, aki végre hazatért.