Boldog születésnapot, Ring! | 150 éves a bécsi Ringstraße

Posted on 2014. december 6. szombat Szerző:

0


Ringstrasse-150-jahre-bor180Kleyer Éva |

Elmondhatom – túl az emberi élet delén –, hogy megszámlálhatatlan alkalommal mentem végig a pesti Nagykörúton, villamossal, busszal, autóval, szakaszaiban gyalogosan is, hiszen itt születtem, itt élek, sőt ez a „munkahelyem” is. Egy idegenvezető számára a város ugyanis nemcsak épületek sokasága, közé ékelődő utak, utcák, terek hálózata, hanem maga a történelem, emberi történetek szövevénye, jó esetben az említett idegenvezető szerelmének tárgya is.

Budapestnek azonban van egy nagy testvére, alig macskaugrásnyira innen: Bécs. És ha keresni kezdi, az ember több hasonlóságot talál a két város között, mint eltérést. Gondoljunk csak a bennünket összekötő ezüstös szalagra, a Dunára (jó, persze, nálunk sokkal impozánsabb), a népességszámra, a kerületek számára, de elég, ha andalgunk bármelyikük belvárosának utcácskáin, és összetévesztjük a hangulatot, az ittet az ottal.

Ha nem is számtalanszor, de a Ringen is nagyon sok alkalommal végigszáguldottam, a szokásos közlekedési módokon felül még biciklivel is – ugyanezt nem mondhatom el a pesti körútról –, de egyvalamit nem tettem meg még egyikük esetében sem: még sohasem sétáltam végig lassan, kényelmesen nézelődve – sem a Petőfi hídtól a Margit hídig, sem az Uraniától (Stubenring) a Duna-csatornáig a Schottenringnél. Ismerem az épületeket, tereket, csomópontokat, de ténylegesen megtapasztalni őket – az más. Azt csak úgy lehet, ha az ember érzi a szelet, az illatokat (még ha nem mindig alpesi a levegő, főleg nem az a Nagykörúton), hallja a zajokat, s látja maga körül az arcokat.

Mindenkinek megvan a maga belső, magában dédelgetett képe egy-egy nagyvárosról. Budapest esetében nem feltétlenül a Körút lesz az egy turista számára – Bécsben azonban nagy valószínűséggel ez a Ring lehet.

A Ring, amely most ünnepli a 150. születésnapját. Amelynek a 150. születésnapját most ünnepli Bécs. (Illetve jövőre, legyünk pontosak.)

Az a Ring, amelyet – hasonlóan a mi Kiskörutunk fejlődéstörténetéhez –, az egykori városfal mentén egy egységes elhatározás és terv alapján, a katonai védvonal helyére álmodtak meg a városatyák.

Burgtheater – Várszínház

Burgtheater – Várszínház

Az a Ring, amely olyan ikonikus épületeknek ad helyet, mint az Opera, a Habsburg-rezidencia, a Hofburg, a Parlament, a Rathaus (Városháza), a Burgtheater (Várszínház), az egyetem, meg a számos impozáns szálloda és magánpalota. Mindezen túl tágas, szellős a körgyűrű (hiszen a Ringet így is fordíthatjuk), kellő helyet adva a másfél évszázad év alatt igencsak megnövekedett forgalomnak, autóknak, villamosoknak, bicikliseknek, de marad hely a fáknak és némi zöldnek is.

Ahogy mi – lehetőleg többször is – végighaladunk lenyűgöző Duna-partunkon, hogy a vendégeink kellően kigyönyörködhessék magukat, úgy a bécsiek is szerét ejtik, hogy végighajtsanak a Ringen. Az előbb felsorolt járműveken kívül kínálkozik még lehetőség fiákeres túrára is. Ez talán az igazán autentikus módja annak, hogy szívünkbe zárjuk a bécsi Ringet.

Parlament

Parlament

A másfél évszázados jubileumra nagyszerű könyvvel jelentkezik az Osztrák Idegenforgalmi Hivatal és a Metroverlag. Tizenhárom írót kértek fel, hogy írják meg, mit jelent nekik a Ringstraße.

Ők tizenhárom nemzetet képviselnek, mindegyikük járt természetesen Bécsben, nagyon is kötődik mind a városhoz, sokuk annyira, hogy le is telepedett itt. És ne higgyük, hogy csak a bécsi kavalkád szokványos nációi képviseltetik magukat az elegáns kis kiadvány lapjain. A magyar Dalos György kézenfekvő módon az ő személyes két körútjáról ír. Ötvenhatos emlékeiről a pestin, ahol felnőtt, aztán meg későbbi bécsi élményeiről, melyek szabályos kultúrsokkot okoztak a hatvanas évek elején Bécsbe látogató ifjúkommunistának. (D. Gy. szóhasználata.)

A cseh, lengyel, osztrák, német írók személyes élményei nem annyira meglepőek, hiszen szomszédok vagyunk, közös történelmi emlékekkel, közös kultúrkörből, hasonló látásmóddal. Mégis mennyire különbözők a megközelítések!

A Belvedere Canaletto  (1758) festményén (Kattints a képre!)

A Belvedere Canaletto (1758) festményén (Kattints a képre!)

Engem különösen a lengyel Radek Knapp írása ragadott meg. Első bécsi kirándulásának benyomásait örökíti meg, ahogy egy, a vasfüggöny mögött fölnőtt fiatalember rácsodálkozik a másik világra. Mintha tizenkilenc éves önmagamat látnám. A két vonat közötti átszállás ajándékba adott néhány órát. A rövid szinte-rohanás emlékei: elámultunk a renden, tisztaságon, a csillogó kirakatokon, a működő neonreklámokon – és a pesti épületek hibátlanul kitatarozott, nemesebb anyagokból készült nagytestvérein. Radek Knapp társaságában villamossal – és az ő sajátos humorával – utazunk végig a Ringen. Ahogy írja: „a Ring nem csak egy körút, ahogy a kör sem csak egy geometriai forma, hanem egy világnézet”. A gondolat nem új, Márai is így érzett az ő szeretett Budájával kapcsolatban.

Sokkal meglepőbb azonban, hogy milyen kapcsolata lehet egy ausztrál írónak a bécsi Ringgel. Mit érez egy orosz, egy amerikai? Vagy éppenséggel egy japán írónő (Mitsuyo Kakuta), aki 36 évesen úgy hitte, a világban már nem érheti nagy meglepetés, míg Bécsbe nem vetődött. Aztán a császárváros teljesen elvarázsolta.

Hofburg – a császári palota

Hofburg – a császári palota

Az ausztrál Timothy Bonyhadytól (hohó, itt is felbukkan a magyar szál!) például megtudjuk, hogy apai dédapja, illetve annak idősebb bátyja milyen ragyogó jogászi karriert futott be a Monarchia fővárosában. A bécsi címjegyzékben évről évre követhető, hogyan költözött az iroda és Adolf Gallia egyre előkelőbb címekre, míg végül a Stubenringen egy egész háztömbnyi telket vásárolt magának. Itt egy sikeres építésszel húzatta föl az épületet, amely ma is áll, s leginkább a legendás Prückel kávéházról ismert.

Bécsben ma már a lakosság csaknem felét a bevándorlók teszik ki, nem kell azonban feltétlenül csak török vagy (ex-)jugoszláv migránsokra gondolnunk. Hisz a sok „Monarchia-menekült”, a magyarok, csehek, az alig hatvan kilométernyi távolságban lévő Pozsony lakói mellett egész Európa szívesen telepszik le Bécsben. Ma Budapest és Prága mellett ez az egyik legkedveltebb úti cél. A világ legélhetőbb városait felsoroló statisztikákban Bécs rendre dobogós helyeken szerepel. Vagyis nem meglepő, hogy egyre több amerikai, ausztrál, távol-keleti üzletember, művész, befektető, diplomata költözik ide, fedezi föl magának Bécset, hogy aztán megtalálja magának a saját Ringstraßéját.

Külön kedves gesztus, hogy az egyes esszék a német fordítás után az eredeti nyelven, eredeti karakterekkel is megjelennek, külön esztétikai örömöt okozva az egyes nyelveket eredetiben olvasni tudó közönségnek.

Gyönyörűségesek a novellák előtti archív fényképek és híres osztrák művészek, filozófusok, politikusok Ringgel kapcsolatos gondolatai. Kedves könyv, föltétlenül megőrzendő a jubileumi év után is. Esetleg unokáink számára, hogy majd összehasonlíthassák a saját Ring-képükkel.

1865–2015. 150 Jahre Wiener Ringstraße
(150 éves a bécsi Ringstraße – többnyelvű kiadvány)
Metroverlag, 2014
Beszerezhető az Amazon.com-on, illetve Bécsben az idegenforgalmi hivatalnál (Tourist-Info, Albertinaplatz)
Amazon ár € 19,90 (e-book: € 13,99)