Leporolás | Whisky esővízzel / Karinthy Színház

Posted on 2014. szeptember 23. kedd Szerző:

0


Rácz Mariska (Pápai Erika) a titkárnők gyöngyszeme

Rácz Mariska (Pápai Erika) a titkárnők gyöngyszeme

Bedő J. István |

Verebes István nem először fut neki az esővizes whiskynek. Szász Péter három felvonásos bohó­zatát ősbemutatóként állította színre Szol­nokon (1980), és amennyire látható a forrásokból, három évvel ezelőtt már – zenével fölhabosítva – Komá­romban, a Jókai Színházban is megrendezte, im­már két részre zsugorítva, zenés komédia műfaj­megjelöléssel.

Verebes István először is valamennyire leporolta és jó alaposan meghúzta a szöveget, aztán mai nyelvezetű, a korhoz jobban illő dal­szöve­geket írt bele, és bevonta zeneszerzőnek Aldobolyi Nagy Györgyöt, akinek már az egykori tánc­dal­fesztiválokon is szóltak dalai. Ebből követ­kezően nem musical zene született, nem is rock­opera, hanem pontosan az a fajta muzsika, ami a hatva­nas évekbeli zenés játékokban volt sikeres: nem sláger, de énekelhető és fülbemászó.

Csoma Judit

Csoma Judit

Nem túlságosan koros a darab, mondhatni a legszebb női korban van. A maga idején csipkelődő stílusú bohóság egy aggkori gyengülés jeleit mutató társadalomban született meg. Óvatosan már lehetett piszkálni az oroszlán bajuszát. (De maximum főosztályvezetői, igazgatói szintig szabad felnyúlkálni…) Abban a korban és szövegkörnyezetben a személyzetis (ma HR-es) nagyhatalom volt, az információk informális utakon jutottak el az érintettekhez, az idős generációt több egymást követő rezsim lecsuk(hat)ta egy kicsit, amiért a következő kormányzat – jó esetben – lelkiismeret-furdalást érezhetett. És a nagy átszervezések időszaka is volt az, amikor sitty-sutty, új igazgatók (főszerkesztők, miniszterek) jöttek a korábbiak helyébe, előzetes bejelentés nélkül. Ingó székek, ingadozó piramis…

Ilyen világról beszélt Szász eredeti darabja, ilyen szituációról, amikor az alárendeltek, beosztottak fejvesztve keresik új helyüket az új kártyapakliban. Vagyis a hatalomváltásról szól – a felszínt éppen csak súrolva – ez a bohóság, és a túlélésért sok mindenre kész alkalmazkodásról. Meg a férfiak gyávaságáról, a nők problémamegoldó képességéről. Vígjátéki a helyzet, de víg-e a játék? És főleg: napjainkra ismerünk-e benne? A kérdés a levegőben rezeg.

A színen kilenc nő jelenik meg, akik ügyeskedéssel, csibészkedésekkel, kis és nagyobb hazugságokkal asszisztálnak ahhoz, hogy a titkárnők gyöngye, Rácz Mariska (Pápai Erika) lehetőleg megőrülés nélkül élje túl a „két úr szolgája” szerepet. Ugyanis ők (a nők) és mi (nézők) tudjuk azt, amit a színen soha meg nem mutatkozó férfiak nem: hogy az egyikük már nem igazgató, a másik pedig már az – de az előd még nem hagyta el a fedélzetet.

Kilenc karakternek kellene a hatalmas reklámvállalat vezértitkárságán megjelennie, de valójában inkább csak panelek közlekednek ki-s-be. A színlap előre elmond róluk mindent. Amikor énekelnek, meglepetés következik be. Kórusban egymást erősítik, a szólók esetében a meglepetés nem mindig kellemes. Illemtaps követi.

A hölgycsapat (Végh Judit, Majzik Edit, Szvrcsek Anita, Csoma Judit, Csomor Csilla, Réti Szilvia, Balázs Andrea)

A hölgycsapat (Végh Judit, Majzik Edit, Szvrcsek Anita, Csoma Judit, Csomor Csilla, Réti Szilvia, Balázs Andrea)

A komáromi Jókai Színház 2011-es előadásából Verebes áthozta Csoma Juditot és Szvrcsek Anitát. Mindkettő nyeresége az előadásnak, Csoma (a megtűrt Koroda Klára) még egy különösen jó sanzont is kapott (Minden rossz, ha a vége rossz). Érezhető rokonszenv fogadja alakját – valódi ember jelenik meg a színpadon, a néző kicsit magára ismer. Különösen, amikor kesernyésen összefoglalja a személyi változások egyetlen látható következményét: „Új főnök, új tapéta lesz”. A közelmúlt történelme ennél még keserűbb: új ajtópárnázás, új irodabútor, esetleg beköltözés a Parlament hatalmas méretű dísztermébe.

Macsó ízű megjegyzésnek tűnik, de az egykori teniszező lányt játszó Szvrcsek itt főképpen jó külsejével hat. Valószínűleg jobb színésznő, mint amennyi a bemutatón átjött a rivaldán. Erről nem ő tehet, hanem a szöveganyag – leporolás ide vagy oda. Továbbá nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a játék erős záró poén nélkül, csupán zenei fináléval érjen véget…

Nagyon kellemes és hiteles Székhelyi József (felvételről hallható hangja) a régi igazgató szerepében, továbbá a hangszerelés és a zenekar (zenei vezető: Fekete Mari).

Fotók: Nagy István Dániel

Szász Péter, Verebes István, Aldobolyi Nagy György: Whisky esővízzel
Rendező: Verebes István

Szereplők
Rácz Marika, a titkárnők titkárnője – Pápai Erika
Koroda Klára, aki egy megtűrt elem – Csoma Judit
Jablonkay Sára, aki egy sportos alkat – Szvrcsek Anita
Wolmuth Judit, aki egy humán erőforrás – Csomor Csilla
Janicsár Vilma, aki egy égi lélek – Majzik Edit
Viczián Aliz, aki egy vizuális fenomén – Réti Szilvia
Krügerné, aki egy több gyerekes áldozat – Balázs Andrea
Horcsek Linda, aki a vállalat arca – Végh Judit
Vadas Rózsika, aki egy bebetonozott személyzet – Lorán Lenke

Díszlet: Mira János, jelmez: Tordai Hajnal

Posted in: NÉZŐ, Színház