A Dina vagyok olvasása közben jöttem rá, hogy számomra az igazi művészet és irodalom egyik formája az, amikor egy regényben gyakorlatilag nem történik (szinte) semmi, mégis letehetetlen. A szereplők élik mindennapi életüket, mi pedig közben láthatjuk a lelküket, figyelhetjük a tetteiket és kereshetjük a motivációikat.
Herbjørg Wassmo regénye azt is bebizonyította, hogy nincs szükség okvetlenül jellemfejlődésre. Dina például nem fejlődik egy öltésnyit sem. Egy kicsit változik, csiszolódik, okosodik ugyan, de alapvetően mindig is azt teszi, amit akar.
De nem érdemes Dina motivációit tárgyalni, amíg nem tud róla az olvasó semmit. Hát, íme. A 19. század második felében járunk, Norvégia északi részén, az egyházmegye elöljárójának birtokán. A 4-5 éves Dina véletlen balesetet okoz a mosóházban. Édesanyja, Hjertrude még elrántja a kizúduló forró lúg elől a kislányát, de magát menteni már nincs ideje. A fájdalomtól napokig sikoltozva válik meg az élettől. Dinát az apja, az elöljáró egyetlen szóval sem vádolja, viszont száműzi egy zsellértanyára, messze a háztól, és csak évekkel később rendeli haza. Csakhogy addigra Dina már szülői szeretet, a korát és társadalmi osztályát megillető nevelés nélküli, öntörvényű, elvadult farkaskölyök. Nem érdekli senki és semmi, a mások véleménye a legkevésbé. Idejét nagyrészt az istállóban, a lovakkal tölti, s félelmetesen jó lovas válik belőle. Azonban kezelhetetlen, nevelhetetlen. Egyedül egy zenetanárban képes megbízni, aki megtanítja csellózni és zongorázni. Ez segít aztán a lánynak valahogyan levezetni, kimutatni az érzéseit. Ez minden.
A lányt fiatalon férjhez adják, de ettől sem változik sokat. Ura házába is elkíséri a kibeszéletlen, feldolgozatlan gyász: Hjertrude alakja. Herbjørg Wassmo magától értetődő természetességgel hívja mindenhová a halott édesanyát. Dina számára egyértelmű, hogy anyja alakja mindig ott van vele. Az évek során egyfajta őrangyallá vált számára, mint ahogy Dina később azzá teszi mások számára.
»– Mi az a gyász? – kérdezte Dina.
A férfi egy pillanatra ránézett, majd ezt válaszolta:
– Számomra mindegyik kép az, amelyet nem látok világosan. De amelyet mégis magammal hordozok.
– Igen – bólintott Dina. – Azok a képek, amelyeket az ember magával hordoz.«
A regény lecsupaszított története tulajdonképpen azt meséli el, mi történik Dinával: hogyan él, kivel találkozik, hogyan hatnak rá ezek a találkozások. Hogyan tud egy ilyen nő érvényesülni. Hogyan képes kapcsolatokat kialakítani, képes-e bízni, kötődni, törődni másokkal? És ha igen, miben áll a törődése? Hogyan tud szeretni? Csak hidegen?, túlságosan szenvedélyesen?, vagy sehogy? Wassmo okosan és érzékenyen válaszolja meg ezeket a kérdéseket.
A Dina vagyok több képet rajzol elénk. Az egyik képen: Dina személye és ami hozzá kötődik. A másikon: a társadalom. A címszereplő alakja ehhez kiváló kapcsolódási pont. Ugyanis azáltal, hogy ő mindent elvet és megvet, ami környezetének, elsősorban az apjának fontos, láthatóvá válik, hogy az emberek jelentős részének nincs más kapcsolata egymással, mint amit a társadalmi etikett megkövetel. Az elöljárót és társaságát egyetlen dolog köti egymáshoz: mit gondolhat róla a másik. Hogy megadják-e azt, amivel a helyzetüknek tartoznak. Ha igen, minden rendben van: jóravaló emberről beszélünk. De ha nem!? Ha kirobban a házból egy lány fehérneműben (a kényszerű és ismeretlen nász elől), és rémületében, dühében a fára mászik – minden romba dől. Az elöljáró lánya olyat tett, ami szégyenletes, tehát az apja is szégyenletes. Nem az ember fontos, csak az, amit képvisel, amit megtestesít. Holm elöljárónak soha senki nem javasolta, hogy próbáljon elbeszélgetni a lányával arról, mi történt a mosóházban, ne adj’ Isten, próbáljon megbocsátani neki. Erről nem beszélünk, és amiről nem beszélünk, az nincs. Tehát nem marad más, mint egy bizarr probléma a hálószobában, fehérneműben.
A társadalmi kép másik fele a nő, az érző, gondolkodó és cselekvő lény jelenléte és boldogulása. Wassmónak több érdekes, különböző társadalmi osztályba tartozó nőalakja jelenik meg a regényben – megkockáztatom, hogy talán még érdekesebbek, összetettebbek is, mint Dina. Például a lány anyósa, az előkelő, finom és érzékeny asszony, aki megértésével és elfogadásával eléri, hogy Dina megbízzon benne és megnyíljon neki. Megismerjük a mindenható szakácsnőt, aki nem kevésbé érzékeny, de szigorúbb, ugyanakkor a végtelenségig lojális. A szerző merít a leglenézettebb kisebbségből is: a szoptatós dajka lapp származású (akik természetesen mind boszorkányok…). Dina rangot ad a lánynak és a háznál tartja. Igazságot oszt.
Wassmo tolla nagyon érzékeny, egyénre és társadalomra egyaránt. Szövege néha vibráló és egészen zaklatott lesz a különleges mondatszerkesztéstől, az pedig, hogy ez ilyen mélyen átérezhető, Petrikovics Edit fordításának, köszönhető. Ez a szöveg tökéletes. Olykor lírai szépségű, máskor egészen egyszerű, de még az érzékletes szexuális-erotikus leírásoknál is olyan tiszta és érinthetetlen, mint az északi fény. A szerző sokat tud a kor hétköznapjairól. Arról, hogyan telik az élet egy birtokon, az Északi-tenger partján. A leírások érdekesek, gyakran humorosak, és egy olyan világot tárnak fel, amelyet elképzelni sem bír, aki nem tudja, milyen éjjel-nappal sötétben vagy fordítva, éjszaka is napfényben élni. Nem tolakodó leírások ezek, inkább finom háttérzajok a karakterek mögött, csendes humorral fűszerezve – amely egyébként az egész könyvre jellemző. A derű a legváratlanabb helyeken bukkan fel, de mindig jókor érkezik. Mint Hjertrude.
A könyvből 2002-ben film is készült, Maria Bonnevie és Gérard Depardieu főszereplésével. Nagy költségvetésű kosztümös művészfilm lett, a kritikák szerint azonban csak az derül ki belőle, hogy Norvégia nagyon szép ország. Nincs mese, el kell olvasni a könyvet. (A szerk. megjegyzése: A hömpölygő történet számos szálát leválasztották, de Dina figurája és dacossága nagyon is nézhető filmmé avatta.)
Herbjørg Wassmo hazájában kötelező olvasmány. A norvég gyerekeket ezért csak irigyelni lehet.
Herbjørg Wassmo
Herbjørg Wassmo: Dina vagyok
Scolar Kiadó, Budapest, 2014
576 oldal, teljes bolti ár 3750 Ft
ISBN 978 963 244 5038
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Észak-Norvégia, az 1800-as évek közepe. Dina Grønelv sorsa megpecsételődik, amikor gyermekkorában egy tragikus baleset során saját édesanyja halálát okozza. Fájdalmában és dühében apja egy tanyára száműzi, ahol nem részesül megfelelő nevelésben, ezért évekkel később teljesen elvadulva tér vissza a családi birtokra. Apja barátját, Jacobot azonban megbabonázza a lány ellenállhatatlan erotikus kisugárzása. Az öntörvényű és különc Dina tizenhat évesen férjhez megy a nála jóval idősebb férfihoz, aki azonban rejtélyes körülmények között nem sokkal később meghal. Az újabb tragédia után Dina megnémul, de gyermeke születése visszahozza az életbe, és hamarosan a gazdaság irányítását is kezébe veszi.
A Dinából áradó nyers erő mindenkire hatással van: vágyai és ösztönei irányítják, de igazságot tesz a körülötte élők között. Már érett nőként ismeri meg az orosz utazót, Leo Zsukovszkijt, akibe életében először szerelmes lesz. Vajon megtalálja-e végre a boldogságot?
Olvass bele 
Posted on 2014. augusztus 28. csütörtök Szerző: olvassbele
0