A Ludas | Fazekas-parafrázis Zsámbékon

Posted on 2014. augusztus 27. szerda Szerző:

0


Kerkay Rita, Mohácsi Norbert

Kerkay Rita, Mohácsi Norbert

Bedő J. István |

Az igazságkereső, igazságtevő hős mindig élvezi a néző/olvasó rokonszenvét. Ludas Matyi törté­netét lassan kétszáz éve szeretjük, persze jobbá­ra átira­tokban, és nemigen vitatható, hogy Kohlhaas Mihály (Kleist) és Coalhouse Walker (Doctorow: Ragtime) iránt is hasonlóan érzünk.

Ez a mostani Ludas is visszatekint elődeire, ám se nem győztes, se nem diadalmas. Boronkay Soma darabja (Manna Produkció, Zsámbéki Színházi Bázis) kompi­láció. A közelmúltat felkavaró Hajdú-Bét-botrány (amit erős leegyszerűsítéssel Bajnai Gordon nevéhez kapcsol a közbeszéd) – a ki nem fizetett libák esete és Matyi levonás-hadjárata szövődik itt egyetlen történetté. A színre vitt változatban – akár az életben – mindenkinek van valamennyi igaza. A tenyésztő leszállítja a szárnyasokat, de nem kapja meg a pénzét. A befektető reményteli üzletbe szállt bele, de a feldolgozó – külső okok hatására – hatalmas veszteséget szenved el. A tenyésztő suskust gyanít – és most vissza az életbe: a bíróság ítélete mondta ki, hogy nem volt szándékosság a csődöt helyettesítő felszámolásban. De persze akinek az élete, a megélhetése veszett el, senki/semminek sem hisz.

Így tehát az igazságkeresés a hétköznapok levegőjéből szűrődik a zsámbéki rejtett kiserdő fái közé. Igen ám, de aki elég régóta járja a színházakat és olvas újságot, ismeri az alaptézist: vezércikkből bajosan lehet darabot írni. Ha mégis megteszik, olyan is lesz.

Ebben a leosztásban tehát van céltalanul lézengő fiatalember (árva gyerek, apja a liba-ügy miatt lett öngyilkos), aki szenvedve és eredménytelenül tanulgat angolul a szerelmétől. A túloldalon a baromfi-feldolgozó keménykezű vezérigazgatója és cinikus kommunikációs tanácsadója. A fiú hirtelen elhagy országot, anyát, szerelmet, libát és létbizonytalanságot – romba döntve mindenki fáradozásait és álmait.

Pál András, Krajcsi Nikolett

Pál András, Krajcsi Nikolett

Gazdag és felismerhetetlen angol befektető bukkan fel a semmiből, s hajlandó lenne megmenteni a bezárásra ítélt nagyüzemet, kivenni a hozzá nem értő vezetés kezéből. A segítségül hívott tolmács lány felismeri egykori megszökött szerelmét, de nem leplezi le. S amint az angol pénzember kettesben marad a vezérigazgató nővel, megesik az első, nyolc napon belül gyógyuló levonás.

A sérült hölgy innen a masszőrhöz siet, de a felfrissítés ismét – alapos, 30 napon túl sem gyógyuló – megveretésbe torkollik. A művelet el is éri végcélját, a felelőssé tett nő a kórházban további külső hozzájárulás nélkül meghal. Az igazságérzetünk azonban ilyenkor szól közbe: hol az elmaradt harmadik levonás?

Lehetne ebből dráma is, de hiába minden dramaturgiai igyekezet: nem lett. Tudniillik ebbe a főszálba még belefontak egy kvázi-komédiát: az ügylet tárgyai, a libák a rács mögött magánéletet élnek, párosodási évődésekkel. (Mint tudjuk ez köreikben lényegesen egyszerűbb, mint a főemlősök között…) Megjelenik egy középkorú károsult is, és leírt beszámolóját (panaszlevelét? olvasólevelét? bejelentését?) adja elő nagymonológként, hogyan is történt – a tenyésztők szemszögéből – a cég összeomlása, a beszállítók talajvesztése.

Pál András, Krajcsi Nikolett, Kerkay Rita

Pál András, Krajcsi Nikolett, Kerkay Rita

Mindezeket tekinthetjük tömény kapitalizmuskritikának, de attól még egyik sem szervesül a darabba. Beleépül viszont a klasszikus vásári bábjáték a szünetben (szöveg: Markó Róbert e.h.), ahol az eredeti Lúdas Matyi leegyszerűsített versezetekben és jelentős palacsintasütőzés kíséretében (lásd Vitéz László) leszámol Döbrögivel.

Spiegl Anna

Spiegl Anna

Végül pedig (nem a nézők kedvéért, hanem talán azt felmutatandó, hogy ők ezt is tudják): a darab elején Spiegl Anna, szegény, valamelyik nép-nemzeti-kuruc énekesnő stílusában dilettánskodik. Elhangzik Brecht-idézet az elidegenítő színházról; elidegenített játék, néző-narrátori bekiabálás, hogy ne ilyen vacakul beszéljenek a komoly kérdésektől, majd ez a rémséges, B. Olgára hajazó nótázás visszajön a végén is. Csak elmenőben véljük megérteni, hogy ez most szándékolt paródia volt…

A különös az, hogy Tengely Gábor rendezésében jó színé­szek számos jó jelenetet adtak elő, jól. Mármint hogy a darab egészénél sokkal jobbakat. A befektetőként meg­jelenő fiú (Mohácsi Norbert) és a kommunikációs tanácsadó (Pál András) párbeszéde végig angolul zajlik. Átsüt az egészen a kommunikátor mutyizásra irányuló stílusa, gesztusrendszere, és itt Pál András brillírozik. Az elhagyott barátnő (Kerkay Rita) a tolmácsolás közben kiborul a múltban történtektől, kifaggatja a felismert bosszúállót, mégsem leplezi le. (Ez is erős pontja a szövegkönyvnek: két úr szolgájaként lavírozni úgy, hogy a fordítást várónak is betömje a száját…) Olyan mint valami plazmahegesztő: izzóvá teszi a jelenetet. A roppant elfoglalt vez.ig.nő (Krajcsi Nikolett) magabiztossága szétporlik, amikor a döntéseinek következményeivel kell szembesülnie. Korlátoltsága éppen az idegen nyelvű megszóla­lásai­ban, ostoba gesztusaiban válik világossá.

Nagy Mari voltaképpen szép feladatot kapott: az elözvegyült, elhagyott anya szerepét. Megrendítő monológja is volt – talán csak éppen ez illeszkedett valamennyire a foltmozaik (patchwork) felépítésű színjátékba. Az előadás nem rág mindent a néző szájába, hagyja, hogy a cserepekből maga rakja össze ízlése és tudása alapján a bemutatott világ képét. Ha ettől a végén katarzist érez, egyértelmű a hatás. Ha nem: ő a felkészületlen.

Összegezve: volt benne némi Fazekas Mihály is.

Fotók: Kállai-Tóth Anett. (Próbaképek itt.)

Boronkay Soma: A Ludas. Előzményei voltak: Fazekas Mihály és sokan mások
Rendező: Tengely Gábor

Szereplők
Mohácsi Norbert – Egy fiú
Nagy Mari – Az anyja
Kerkay Rita – A barátnője
Krajcsi Nikolett – Egy vezérigazgató
Pál András – Egy kommunikációs tanácsadó
Bercsényi Péter, Fige Attila, Gergely Rozália, Ivanics Tamás – Ludak
Viktor Balázs – Egy néző
Spiegl Anna – Egy énekmondó

Jelmeztervező, bábok: Michac Gábor
Bábelőadás szövegkönyv: Markó Róbert e. h.
Dramaturg: Kenesey Judit
Zenei vezető: Bercsényi Péter

Posted in: NÉZŐ, Színház