Egy titkos szerelem története | Aida a Margitszigeten

Posted on 2014. július 28. hétfő Szerző:

0


Thiago Arancam (Radames)

Thiago Arancam (Radames) (MR)

Keszthelyi Kinga |

A fesztiválok városa, Budapest augusztus 1-jén és 3-án nagyszabású opera­bemu­ta­tóval várja a műfaj szerelmeseit a Margit­szigeti Szabadtéri Színpadon. Verdi egyik legnép­szerűbb operája, az Aida látható a Magyar Állami Operaház előadásában. Az egzotikus környezetben játszódó, mo­nu­men­tális erejű zenedráma főszerepében Thiago Arancam brazil-olasz sztártenor alakítja Radamest. Partnere Aida szere­pé­ben Sümegi Eszter, az Operaház nemzetközi hírű magánénekese.
A szenvedéllyel átszőtt szerelmi történet, amely a népek megbékélését hirdetve a haza­szeretetről szól, látványos, monu­men­tális díszletekkel, az Operaház neves művé­szeinek közreműködésével kerül színre Nagy Viktor tradicionális rende­zésében. A margit­szigeti bemutató kapcsán kérdeztük a neves vendégművészt.

Ön éppen abban az évben született, amikor Werner Herzog filmrendező megrendezte a Fitzcarraldót, amely a zene hatalmáról és az emberi akaraterőről szól. A történet szerint Enrico Caruso és az opera bűvöletének hatására egy Fitzcarraldo nevű vállalkozó mindenáron meg akarja valósítani azt az álmát, hogy a perui őserdő közepén felépítsen egy operaházat. Bizonyára sokat mond önnek ez a film, hiszen brazil–olasz családban született Sao Paulóban, majd otthoni iskolái után a Milánói Scala Akadémiájára került.
A Fitzcarraldo valóban csodálatos film, és egy hallatlanul izgalmas történet főként azok számára, akik szeretik az operát. Csak felnőtt koromban fedeztem fel Werner Herzog filmjét, amikor már az opera világában éltem, mivel a családomban nem volt jelen a zenélés hagyománya. Elképesztő történet arról, hogy hogyan képes az ember megvalósítani valamit, ami korábban lehetetlennek tűnt. Nagyon inspiráló alkotás.

Hangfaji besorolása szerint Ön tenore (lirico) spinto, ami kombinációja a hős­tenor­nak és a lírai tenornak, tehát szerepeiben a drámaiságon, valamint a hang szép­ségén és fényén egyaránt hangsúly van. Ezt a hangfajt Verdi előszeretettel hasz­nálja az operáiban. Közel áll önhöz a zeneszerző?
Verdi az operairodalom egyik zsenije volt, aki tulajdonképpen külön kategóriát teremtett az énekesek számára. Őket hívjuk „Verdi-énekeseknek”. Vannak tehát Verdi-tenorok, Verdi-szopránok stb. Ez tulajdonképpen a hang egyedi sajátosságára utal. Nagyon szeretem a tenorok számára írt dallamokat az operáiban, illetve ahogyan a szereplőket ábrázolja. Ezek a karakterek közel állnak a személyiségemhez: életerős férfiak, kirobbanó szenvedéllyel. Egyébként pont olyanok, mint maga a zeneszerző.

A hagyományos színre állítás Nagy Viktor munkája

A hagyományos színre állítás Nagy Viktor munkája (CsP)

A margitszigeti Aidában a hadvezér Radames szerepét énekli. A 21. században mit jelent egy olyan műben játszani, amelynek eszméje a halálban beteljesülő szerelem?
Verdi azt akarta ebben a történetben elmondani, hogy bármilyen fontos is lehet egy ember, bármennyi politikai hatalom összpontosulhat a kezében, hihet bármilyen ideológiában, az életben mégiscsak a személyes kapcsolatok a legfontosabbak, a szeretet, a hűség és a mások iránti tisztelet. Azt gondolom, ezek időtlen, örök értékek, és ma mindennél jobban kell törekednünk arra, hogy ezt a szemünk előtt tartsuk.

Sümegi Eszter (HP)

Aida – Sümegi Eszter (HP)

Az ember saját jellemét képes formálni egy ilyen hősszerep?
Amikor egy szerep megformálásán dolgozom, van­nak pillanatok, hogy mélyen magamba né­zek. Szeren­csés esetben megtalálom azt, amivel kapcsolódni tudok a szerephez. És igen, néha van olyan érzésem, hogy a személyiségében lakozó „jó” bennem marad, tovább dolgozik, esetleg tanulok tőle vagy belőle, ezáltal újat is tapasztalok az életről.

Az idei évad fontos operaházakba és váro­sokba szólította: Hamburg, Párizs, Berlin, Sao Paulo. Milyen művekkel és zenészekkel találkozott?
Ez az évad különösen izgalmas volt számomra, mert szülővárosomban, Sao Paulóban énekel­het­tem, életemben először. Ráadásul egyik leg­ked­vesebb szerepemet, Don Josét Bizet Carmenjéből. Mindig jó kapcsolat fűz a kollégáimhoz, kölcsönös tiszteletet érzünk egymás iránt, illetve valamiféle cinkosság is van olykor közöttünk, amely meg­engedi, hogy apró változtatásokat tegyünk a műben. Természetesen csak az ötletek szintjén, de az előadás éppen ettől lesz egyedi, és estéről estére kicsit más. Ugyanez a helyzet a karmesterekkel. Bizonyos kegyelmi pillanatokban az „adok-kapok” nagyszerűen működik a karmester és a zenekar, illetve az énekesek között. Ha ezt közösen meg tudjuk teremteni, akkor a zene csodálatosan kel életre, megfoghatatlan és megismételhetetlen módon. Ilyenkor születnek a legjobb előadások.

Budapest után, ősszel egy koppenhágai bemutató következik. Beszélne erről?
Cavaradossi szerepét játszom majd Puccini Toscájában. Ez egyébként a másik kedvenc szerepem, és most fogok először fellépni Koppenhágában.

28 szerep van jelenleg a repertoárján. Ez mit jelent pontosan szakmailag egy operaénekes életében?
A huszonnyolc szerepből tulajdonképpen még csak tizenötöt énekeltem el színpadon. Közben új szerepeket tanulok, hogy kész legyek rájuk, ha eljön az idő. Szerencsésnek érzem magam minden alkalomért, amikor ezeket a méltán csodált szerepeket előadhatom. Nagyon fontos, hogy egy énekes sok szerepet tanuljon meg, mert az segít abban, hogy a hangja fejlődjön.

Egy operaénekesnek miként van módja követni a szakma többi részét? Elutazik kollégákat meghallgatni, esetleg felvételeken lehet követni a pályájuk alaku­lását? Mennyire van erre ideje egyáltalán?
Természetemnél fogva nagyon kíváncsi ember vagyok. Követem a szakma alakulását, az internet erre kiválóan alkalmas, és persze a média is, meg a sok technikai vívmány, ami a rendelkezésünkre áll. Szeretném, ha több időm lenne utazni és előadásokat nézni, de kevés a szabadidőm. És persze nagyon szeretem a régi hangfelvételeket, a múlt nagy énekeseit, mert rengeteget lehet tanulni tőlük.

Milyen szakmai barátságban van Rinat Shahammal, aki a Carmenben mutat­kozott be pár hete a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon?
Rinat csodálatos személyiség, akivel nagyszerű együtt dolgozni, egy színpadon lenni. Ezért külön öröm volt számomra, hogy a szülővárosomban ő volt az első partnernőm, épp a Carmenben, ami fontos kötődés a számomra.

Énekesként most lép fel először nálunk. Járt már Magyarországon? Mit tervez az itt töltött napokban?
Nem voltam még Magyarországon, ezért is várom nagyon, mert egy új országot fedezek fel. Viszont sok magyar kollégám és barátom van, így remek érzés, hogy megismerhetem kicsit az ő országukat, az ottani szokásokat. Természetesen teljes mértékben a munkámra fogok összpontosítani, de ha marad időm, amit csak lehet, megnézek.

Fotók: Michela Rovegno (MR), Herman Péter (HP), Csillag Pál (CsP)

A Budapesti Nyári Fesztivál oldalán található információk és interjú szerkesztett változata

Az előadás színlapja.

* – * – * – * – *

Az Aida két alkalommal, augusztus 1-jén és 3-án látható a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, olasz nyelven, magyar felirattal. További szerepekben az Operaház legnevesebb művészei lépnek fel: Wiedemann Bernadett, Palerdi András, Kálmándi Mihály, Schöck Atala, Kiss Péter, Berczelly István. Közreműködik a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara – az Opera együttese –, a Magyar Állami Operaház kórusa, a Magyar Nemzeti Balett valamint a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei. Díszlettervező Csikós Attila, jelmeztervező Vágó Nelly, karmester és zenei vezető Dénes István.

Bővebb információ és online jegyvásárlás itt.