Hullámzások | Kiss Judit Ágnes: Négyszög

Posted on 2014. július 17. csütörtök Szerző:

0


KJA_Négyszög-bor180Tóth Zsuzsanna |

Versekről vagy irodalomtörténetileg is elemezve, vagy nagyon szubjektíven lehet/érdemes írni. Kiss Judit Ágnes új verses­kö­te­té­ről mindenképpen az utóbbi szempont szerint, személyes val­lo­másként kívánok szólni. Ráadásul egy verssel indítva, amelyet KJÁ honlapján találtam.

Portfolió

Kiss Judit Ágnes

Kiss Judit Ágnes

Nézd, itt vagyok, mint táncos a színpadon.
Test, lélek egy. Tudd, ritka e pillanat.
Hogy mindig így maradjon, semmi
Nem bizonyulna elég nagy árnak.

Itt már zenészként lógok a hangszeren.
Látod, zavar még mindig a pódium.
Jó vicces lett, ahol tanítok
mesterien szigorú pofával.

Láthatsz színésznek, mert az is én vagyok
más bőrbe kötve. Ott meg, a másikon
épp verset írok bamba képpel.
Jól retusált, de hazug fotó mind.

Vágyat sugárzom? Védelemért eseng
kisgyermek énem? Ostoba álca csak.
Így játszik az, ki megtanulta:
meztelen önmaga úgyse kéne.

Ez a bevezető vers – mely nem szerepel a jelen kö­tet­ben – mutatja, hogy sokoldalú, sok tevé­keny­ség­be belekóstolt, s azt sikerrel gyakorló, mára már kiforrott, ráadásul elismert, többek között József Attila-díjas költő verses kötetéről készülök írni. Olyan kötetről, amely nagyon vegyes hullámokat vetett bennem. Ahogy már mondtam, szubjektív leszek – bevallom, egyszerre értem és nem értem Kiss Judit Ágnest. Nem a verseit, inkább a benne élő indulatokat. Költészete lenyűgöz, de nem mindig ragad magával, ha lehet ilyet mondani – nem mindig értünk egyet.

Kiss Judit Ágnes legújabb, Négyszög című kötetét az ünnepi könyvhétre jelentette meg az Európa Könyvkiadó. Feltételezem, hogy a gondolatok, amelyek ebben a kötetben is gomolyognak, régóta foglalkoztatják a szerzőt. Legalábbis ennek a kötetnek a szövegei színpadi anyagként is érvényesek; az elmúlt év sikeres előadása volt például a Trainingspot Társulat tolmácsolásában a Szület-szeret-hal című produkció, amely nagyrészt a Szíved alatt megfelelője. Nagyon sokan nagyra értékelték. Nekem voltak gondjaim vele. Igaz, most, így, olvasott formában egészen más hangsúlyokat fedeztem fel.

A gyötrődésen, a valódi félelmen, a fájdalmakon túl, ami megnyerő és átüt a szövegeken, az a szarkazmus, az őszinteség. Ez az őszinteség adja KJÁ nagyon női, mégis minden prűdségtől mentes hangjának újszerűségét. Szövegei tömények, hétköznapiak, olykor szinte (vagy nem is szinte) nyersek és mégis líraiak. Vagy drámaiak – nem véletlen a színpadi feldolgozás. S hogy miről szólnak ezek a versek – vagy inkább verses drámafoszlányok? A középpontban mindenképpen a Nő áll, aki önmagát keresi. Mivel sokszor érzem, hogy dühös, valószínűsítem, hogy nem boldog. Legalábbis boldogságként nem elégedik meg a női szerepek nyújtotta lehetőségekkel. Ez összeütközéseket generál, amiben mindenki sérül; az is, akinek elvárásai vannak, vagy aki megelégszik a lehetőségek nyújtotta örömökkel – és az is, aki Istennel hadakozva akár, keresi saját szabadságát…

Ezekben a vegyes műfajú írásokban a születéstől a halálig ívelő élet fontos kérdései kerülnek elő.

„Líra, mert rólunk szól, dráma, mert a másikról. Már csak a kísérőzene hiányzik, ami eldönti, hogy tragédia vagy burleszk a mérkőzés – írja a könyv ajánlójában Kiss Judit Ágnes. – Az első menet a születés, amit végigküzdöttünk. Onnantól folyamatosan beviszünk egy-egy ütést, elhajolunk egy másik elől, hogy aztán beleszaladjunk egy harmadikba. Sértünk és sérülünk, mert győzni akarunk, mert túlélni akarunk. Születés, szerelem, szakítás, gyász mind egy-egy újabb menet.”

Ez önmagában talán nem is lenne különös. A különös a nézőpont, amit KJÁ képvisel. Az első, Szíved alatt című „oratóriumban” az ő értelmezésében a szokásostól mellbevágóan eltérő hangsúlyt kap az anyaság; nem vágyott állapot, inkább társadalmi elvárás, kötelezettség, gyűlöletes, a Nőt megszüntető helyzet – nem véletlenül harcol hát ellene a Nő.

Tapasztalati tények erősítik ennek a szemléletnek maiságát, jelenvalóságát – mégis torokszorító érzés találkozni azzal az idegenkedéssel, amely ezekben a szövegekben körülöleli a váradósságot. Az Én keresése közben nem fontos és főleg nem misztérium az anyaság – vagy ha igen, akkor csak visszamenőlegesen, vagyis a gyermeki lét felől szemlélve. A gyermek vágyik az anyára, nem az anya a gyermekre. „Micsoda nyomor nem örülni az érkeződnek.” A Nő bár kísérletezik az anyaszerep vállalásával, alapvetően szeretné megőrizni önmagát – s nem az önfeláldozásban kiteljesedni; „Szeretni azt, aki belőlem lett, szeretni azt, aki lett belőlem.” Az Anya elvesztésének fájdalma sem azt erősíti, hogy milyen csoda abban a körforgásban, amire ítéltettünk részt venni – sokkal inkább valami vad kapálózás a sorsszerűségek ellen. Ez lehet a költői személyiség alapvető ismertetőjegye, a felfoghatatlan, és elkerülhetetlen végzetek elleni harcra készség, ám úgy vélem (bár lehet, hogy tévedek), inkább valami mély szeretetéhség a motiváció. Miközben KJÁ konok elszánással harcol a világ elvárásaival szemben, a kemény álarc mögött csupán szeretetre, elfogadásra váró, félelemmel teli és magányos embert látok.

A második anyagrész – amely a Boksz-paralell címet viseli, librettó megjelöléssel – szerelmi párharcának ringjében éppúgy megkapjuk a magunk K.O.-it, mint mindenki más. Nem nagyon lehet megúszni ezt az adok-kapokot, az eleve vesztesre megbundázott érzelmi meccseket. Az Élet küzdőterén nem könnyű megmaradni bűntelennek, ártatlannak. Ebben a ringben tényleg nincsenek győztesek. Talán ezt nem tudja még KJÁ. Vagy túlontúl is tisztán látja. A drámaiság itt kézzelfogható. A kirajzolódó történet „négyszöge” boldogtalanságra ítéltetett. Senki sem vétlen, senki sem ártatlan – senki sem képes a megváltó szerelemért jól harcolni. De vajon megvált-e a szerelem?

Számomra a kötet leglíraibb része (bár ki tudja), az anya elvesztéséről szóló Capriccio a meghalásról – ez a misztériumjáték megjelölést hordozza. Tele van szarkasztikus, ironikus felhangokkal, mégis szívbehatolóan kiáltozik benne a fájdalom. Ebben a részben a vad, dacos, dühös KJÁ olyan esendő, mint mindannyian, hiszen „Felkészületlenek / Vagyunk mindig.” Különösen szép a vége: „Bezárult az ajtó, / Kulcslyukán benéztem, / Láttam még egy kicsit Istent / Anyával ölében.”

És még mindig maradunk a „szeret-szület-hal” körforgásos témájánál; az utolsó rész, a Bábocska gyászrítus. Itt a jajgatás csendesül, a színek visszatérnek. Annyi vihar és vergődés, kétely és csalódás után Bábocska magára talál. Talán.

„Nem tudom, mi volt, s mi jöhet még, / Hogy ez-e az a perc, amire vártam, / Egy öreg fa kérgét simogatom. / Fekszem. Szárad a szárnyam.”

A Négyszög fontos kötet. Egy különös tehetségű, karcos költőnő felnőtté érésének fontos állomása.

KJA Kiss-Judit-Ágnes02Kiss Judit Ágnes: Négyszög
Európa Kiadó, Budapest, 2014
140 oldal, teljes bolti ár 2790 Ft
ISBN 978 963 079 7214

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az első menet a születés, amit végigküzdöttünk. Onnantól folyamatosan beviszünk egy-egy ütést, elhajolunk egy másik elől, hogy aztán beleszaladjunk egy harmadikba. Sértünk és sérülünk, mert győzni akarunk, mert túlélni akarunk. Születés, szerelem, szakítás, gyász – mind egy-egy újabb menet.

Líra, mert rólunk szól, dráma, mert a másikról. Már csak a kísérőzene hiányzik, ami eldönti, hogy tragédia vagy burleszk a mérkőzés.