Realitásba fulladó fantasy | Albert Sánchez Piñol: Pandóra Kongóban

Posted on 2014. június 17. kedd Szerző:

0


Pinol_Pandóra Kongóban-bor180Zemen Annamária |

Fergeteges kalandregénnyel lepte meg olvasóit a katalán Albert Sánchez Piñol. Hőse, Thomas Thomson íróként tengeti az életét, s egy véletlen folytán arra kényszerül, hogy megírja Marcus Garvey életét, akit azzal gyanúsítanak, hogy Kongóban megölte egy angol nemes két fiát. A két fiatalember arany után kutatott a dzsungelben, Garvey pedig segítőjükként vett részt az expedícióban, melyből csak ő tért haza élve.

Garvey meséje szerint a föld alatt lakó lények, a tektonok léptek kapcsolatba az expedíció tagjaival, békésnek egyáltalán nem nevezhető szándékkal. Garvey története óriási hatással van Thomsonra, a regény élete meghatározójává válik. Olyannyira, hogy Piñol hatvan (!) évvel a történtek után mesélteti el Thomsonnal a sztorit, amikor az élmények még mindig elevenen élnek benne.

Regény a regényben megoldással Piñol köti össze a „valóság” és a „mese” elemeit – s az események lánca tragikus, horrorisztikus, irreális képpé áll össze. Minden megvan tehát ebben a történetben ahhoz, hogy sikeres legyen; kaland, szerelem, dráma, egzotikum, sci-fi. Mi hibádzik mégis ebben a könyvben? Talán az, hogy mélyebben szántó gondolatokat szeretnék találni benne, de nem lelek. A Pandóra Kongóban felfogható lenne a gyarmatosítás szatírájának (elsősorban az angolokra kihegyezve), sőt még az európai etnocentrizmus, a bestsellerszerzők, a korrupt és törvénytelen igazságszolgáltatás bemutatásának is.

Ha erőltetni próbálnám, akár össze is kapcsolhatnám a föld alatti lényeket a szorongásunkkal, a félelmeinkkel minden ismeretlentől; a dzsungel őslakosaival szembeni kolonialista magatartás a kizsákmányolás jelenségét állítja pellengérre, míg hősünk és a másik világból származó lány közötti szerelem szimbóluma lehetne a konvenciók elleni lázadásnak. De valószínűbb, hogy a „Gondolta a fene!” jelenséggel állunk szemben. Nem kell rejtett üzeneteket keresni, elégedjünk meg azzal, hogy ez a könyv „egyszerű kalandregény”.

Habár… még ebben sem lehetünk olyan biztosak, hiszen a családregényként induló történet megengedi a műfajok közötti kalandozást is, ami érdekesebbé, különlegessé teszi. Albert Sánchez Piñol meglepi, sőt szinte orránál fogva vezeti olvasóját. A kezdeti családregény érzés a kongói dzsungelben horrorrá válik. A szerelmi szál olykor a szentimentalizmus felé billenti a műfajmérleg nyelvét. Amikor Thomson befejezi a (belső) regényt, és rájön az igazságra, a könyv krimivé válik, társadalomkritikai felhangokkal fűszerezve. Van itt, kérem, minden, mint a városligeti Vajdahunyad-várban!

Akadnak bőven túlzások is: a kiváló katalán mesélő fantáziája irigylésre méltó ugyan, ám a finomságot és éleslátást olykor elnyomja a sikerhajhász stílus. A regényt befejező, meglepőnek szánt fordulat akár kiábrándítónak is mondható. Nem kiábrándító azonban a fordítás, Bakucz Dóra végig kiváló megoldásokkal rukkolt elő.

Albert Sánchez Piñol

Albert Sánchez Piñol

Albert Sánchez Piñol: Pandóra Kongóban
Európa Könyvkiadó, 2014
460 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
ISBN 978 963 079 6972

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Tommy Thomson tizenkilenc éves árva gyerek – és egy néger négerének a négere: azaz fillérekért, névtelenül ír népszerű, Afrikában játszódó regény­füzeteket.

Az első világháború idején járunk, Londonban, és Tommynak meg kell élnie valamiből. Így hát elvállalja, hogy megírja egy börtönben sínylődő fiú regényes történetét, akit gyilkossággal vádolnak, miután egyedüli túlélőként visszatért egy afrikai expedícióról. Az ügyvéd szerint ezzel megmentheti az életét: a bíróság talán megérti, hogy a fiú igazat mond, nem ő gyilkolta meg az expedíció vezetőit, sőt…

Tommy lelkesen végzi a munkát, amely hihetetlenül izgalmasnak bizonyul: a fiú, Marcus Garvey nemcsak hogy gyilkos nem volt, hanem ő mentette meg az emberiséget a föld alatt élő kegyetlen lények, a tektonok támadásától.

És közben szenvedélyes szerelem szövődött közte és egy tekton lány között…

A katalán irodalom sztárja ezzel az agyafúrt módon megszerkesztett kalandregényével világszerte lebilincselte a műfaj kedvelőit – s ugyanakkor vájt fülű kritikusok is hozsannáznak róla. Mert olyan olvasmányos, mint egy Verne-mű, s helyenként mégis olyan mélységekbe hatol, mint Conrad remekműve, A sötétség mélyén.