Simon Márton versei | Részletek a két kötetből

Posted on 2014. június 6. péntek Szerző:

0


SimonM_Dalok a mfszről-bor180Kínai

A kirakatban lévő asztalhoz ültünk
végül. Üres egyébként ez az egész.
Az étel ehető, de inkább csak
beszélünk, így hárman:
mi ketten meg a tulaj, aki tőlünk nem
messze járkál, és egy érthetetlen
nyelven hadar a mobiljába.
A falon tükrök kirakva, körben,
mintha öröm lenne magunkat nézni;
és nem történik semmi, ha kérdik,
majd azt mondjuk, beszélgettünk;
te elmesélted, hogy Keleten
valahol, nem tudod pontosan, hol,
úgy kell enniük a nőknek, hogy nem érhet
étel az ajkaikhoz. Ott arrébb átjött a
felhők résein a nap, szemembe süt,
de mindegy, sokáig csak nézlek aztán;
vajon tényleg nem vetted észre, hogy
két napja nem értem hozzá a szádhoz?
Beszédünk mögött valaki egy
érthetetlen nyelven hadar,
szembenálló koszos tükrökben
egy közhely, meg mi ketten.
Ha már nem kellett, legalább
mondd meg, mi volt ez.
Tudjam, miért fizettem.

Életünk napjai

Anyámra gondolok és tejport eszem,
csönd van, hétvége délelőtt. Te még alszol,
járkálok, az ablak mögött fehér fal, innen nézve ködnek tűnik,
rántottát tervezek, abban jó vagyok, tüzet keresek,
cigarettát – tejport eszem, szeretem a tejport.
Ha olívaolajjal csinálnám, jobb lenne? Mindegy.
Kilépek az erkélyre, üresen iszom a kávét,
rutin az egész, mint a tél. Vár a só, az olaj,
de felnézek és látom, tényleg köd lett a falból,
és mögötte ott áll az erdő a tegnap esti képről,
amit sokáig nézegettél, félbehagyva egy vitát,
válasz helyett szinte – nemigen értettem, látod,
csak álltam mögötted, néztem. Hideg a kő.
Egy eltévedt állat volt a képen, tejszerű, sűrű ködben,
és remélem, ha már az anyámat végleg, majd ezt is
elfelejtem egyszer. De most az van, hogy eljött,
itt áll az erkély előtt az erdő, és a tegnapi kép most készül.
Kávé és kitépett lapok a számban,
mindjárt leég a cigarettám, mindjárt csinálok reggelit,
szeretlek, de ez nem szerelmes vers, ez friss kenyér,
hagyma, olaj, tojás, rend. Ezt már egyszer álmodtam,
de nem, nem emlékszem, mi lesz. Valaki a füledbe súgja,
hogy baj van. Ez a tél. Az üres ízek ideje, a
homályé pontosabban, hogy hol, hol a szívem.

[A Dalok a magasföldszintről kötetből]

* – * – * – *

SimonM_Polaroidok-bor180017  Ezt még az óceánparton találtam ki.

055   Derült, hideg áprilisi nap volt,
          az órák éppen tizenhármat ütöttek.

203  A hegy fölött négyféle színű felhő.

498 Ha rosszul érted félre,
az egész nem jelent semmit.

073  Mint egy mozgásra lekapcsolódó lámpa.

035  Kojamaki-fa levele a számban.
Nincs de.

157  Kabócák énekelnének most,
ha nem dél lenne a belvárosban.

361  Öltözz valami sötétbe, elegánsba
és feszesbe. Mondjuk egy
Bodor Ádám-mondatba.

403 Őszinte ne legyél,
olyat bárki tud.

120 Pontosan, mint a felhők.

211 Ez mind múlékony.
Legalább hasonlít rám.

[A Polaroidok kötetből]

Simon Márton

Simon Márton

Simon Márton: Polaroidok
Libri Kiadó, 2013

Simon Márton: Dalok a magasföldszintről
Libri Kiadó, 2013

A kötetek borítóját az acb Galéria által rendelkezésre bocsátott alkotások díszítik:

Polaroidok: Tar Hajnalka: Instant nyáj (2006, installáció, 1200 gipsz bárány)

Dalok a magasföldszintről: Várna Gyula: Valahogy így (részlet) (2006, formázott digitális fotó, 49×26×1 cm; 10×15,5×6 cm)