Lehengerlő kémiai vonzalom | Pelsőczy Réka Bagolyról és Cicáról

Berze Zsófia |

A Bagoly és cicát, Bill Manhoff darabját július 2-án mutatja be a Belvárosi Színház. Pelsőczy Réka rendezi az 1970-es filmsiker színpadi verzióját, Jordán Adéllal és Szabó Kimmel Tamással a címszerepekben. Az Orlai Produkciós Iroda által magyar színpadra hozott darabot először szabadtéren, a balatonföldvári Kultkikötőben láthatja június 28-án a közönség.

Felix ifjú író, s a nagy áttörésre vár. Szakadatlanul dolgozik a nagy regényen, amely majd híressé teszi, ám a kiadók sorra visszautasítják őt. Doris, a magát modellnek valló fiatal nő a jég hátán is megél – illetve élne, ha hagynák. Ám az éjszaka közepén kiteszik a lakásából, ő pedig bekopog, hogy menedéket keressen Felixnél. Náluk ellentétesebb két embert nem hordott még a hátán a föld. Csupán egy percre van szükség, hogy egymás idegeire menjenek. Ám mégis össze vannak kényszerülve egy pici garzonlakásba. Hát mindent megtesznek, hogy valahogy túléljék a helyzetet.

Túl a Bagoly és Cica olvasópróbáján – hogyan áll a darab?
Lerendelkeztük az előadást. Egyszer már végigmentünk rajta. Beszélgettünk a szereplők gondolatairól, indítékairól, és hogy melyek a fordulópontok egy-egy jelenetben. Mindig szeretek úgy próbálni, hogy már az elején rakjunk le valamit, amitől aztán el lehet térni. Viszonylag gyorsan haladunk, mert annyira jól dolgozik együtt Adél és Tomi. Nagyon jó színészek. Olyan erős egyéniségek, hogy a darabnak a gyengeségei is teljesen eltűnnek. A saját egyéniségükből dolgoznak, rájuk jellemző megoldásokkal. A könnyed vígjátékoknak nagy veszélye a felszínesség és az általánosság, de ez itt fel sem merül, a színészi játék miatt.

Ismerted az anyagot, mielőtt felkértek?
Igen. Régi álmom, hogy Jordán Adél, amellett, hogy komoly klasszikus szerepeket alakít, játsszon ilyen karaktereket is. A személyiségének színessége nagyon érdekes, nagyon emlékeztet Liza Minnellire és Barbra Streisandra, akik persze pont attól izgalmasak, hogy csak magukra hasonlítanak, ugyanúgy, mint Adél. Egyszerre elképesztően vonzó, másfelől kislányos, mégis iszonyú jó humorral megáldott színésznő. Genetikailag úgy van összerakva, hogy arra egy másik országban filmipart építenének. Ezt a darabot Zöldi Gergő mutatta, felbukkant akkor is, amikor Fekete Ernőre kerestünk szerepet, de abból aztán Római vakáció lett.

Szabó Kimmel Tamással most dolgozol először?
Igen, és nagyon örültem ennek. Először még főiskolás korában láttam, már akkor nagyon tehetségesnek és jóképűnek láttam. Egy picit tartottam attól, hogy ez a szerep nem teljesen az ő karaktere. Nem az a nyomorult szorongós író figura, amit jobban el tudtam volna képzelni Fekete Ernőről, Kocsis Gergőről vagy akár Woody Allenről. De tudtam, hogy nagyon jó, és szívesen játszik karakterszerepeket. Mint minden jó színész, ő is abszolút jól használja a saját félelmeit, szorongásait.

Miben rejlik a páros erőssége?
Egy vígjátékban, ahol két szereplő viszi a történetet, alapvető és megkerülhetetlen szükséglet, hogy a választott szereplők között legyen valamiféle viszony és energiaáramlás, mint a közös szakmai múlt, a barátság vagy a vonzalom. Legyen a színészek között kémia, legyen olyan emberi viszonyuk – főleg egy ilyen típusú darabban, mint a Bagoly és Cica –, ami elősegíti, hogy jól dolgozzanak együtt.
Nemcsak a helyzetpoénok és a szövegpoénok mulatságosak, hanem az is, hogy a két emberben milyen indulatok vannak. Hogyan nyírják ki egymást, illetve hogyan próbálják a másik embert megszerezni. Ha ez nem személyes, ha nincs mögötte emberi tartalom, akkor engem nem igazán érdekel, és szerintem a nézőt se. Nagy szerencse, hogy már az első pillanatban kiderült, hogy Adél és Tomi között ez a kémia nagyon jól működik. Rendezőként és színészként sem találkoztam ennyire jó párossal. Ez biztos azért is van, mert Tomi – ellentétben a férfi színésztársadalom többségével – nagyon nyitott lélekkel próbál. A férfiak általában szemérmesebbek, inkább védik a saját pozíciójukat és státuszukat. Azt látom, hogy Tomi tényleg azt élvezi a színészetben, amiért szerintem is élvezetes a színészet. Arra a pár órára, amíg próbál, vagy arra a másfél órára, míg játszik, mint egy gyerek, átadja magát az egésznek. És ez nagyon jó.

Mennyiben más a hazai Bagoly és Cica, mint az 1970-es film, melyben éppen Barbra Streisand játszott George Segallal?
Teljesen másmilyen lesz, függetlenül attól, hogy a sztori ugyanaz. Minimális dolgot találtam ki az egészhez. Ez egy mese. Felnagyítása egy férfi-nő kapcsolat alakulásának. Összesűrítve az, hogy egy ember milyen nehezen enged be az életébe egy másik embert. Valamint hogy ennek milyen lépcsőfokai és nehézségei vannak. Természetesen nagyon humoros és elrajzolt formában. Mivel ez meseszerű, azt találtam ki, hogy mi volna, ha azt, amit mi látunk, valaki játssza. Vagy valaki, mint egy gyerek, két babával eljátszik egy történetet. Nekem jó kiindulás az, hogy van egy pici babadoboz – vagy egy felnagyított gyufaskatulya –, és ebben van két baba, amikkel én mint rendező játszom. Vagy egy kislány (Adél) játszik ezzel. Tehát az egész egy felnagyított gyufaskatulya lesz.

Lesz különbség a balatonföldvári és a Belvárosi színházbeli előadás között?
Nem, ugyanaz lesz. Az a tapasztalatunk, hogy szabad téren kevésbé veszik a finomabb dolgokat, de ez az előadás alapvetően zárt színházra készül. Remélem, azért jól fognak szórakozni a balatonföldváriak is.

Mi a különösen vonzó a Bagoly és Cica rendezésében?
Minden rendezés kihívás. Nagyon fontos, hogy magamról tudjak beszélni. Nagyon hiszek abban, hogy minden, amit csinálok, az én vagyok. Mindenképpen olyan előadást szeretnék csinálni, ami nekem is tetszik. Ami olyan minőségű és színvonalú, hogy nincs benne szégyellnivaló, és tudok benne beszélni a saját fájdalmaimról és örömeimről is. Természetesen nem egyedül, mert nagyon sok segítőm van. Nagyon jó Orlainál dolgozni.

A Római vakáció: siker. Azzal összehasonlítva milyen ez a munka?
Teljesen más. Mind a kettő nagyon jó. A Római vakációban sokan voltunk. A Bagoly és Cicához kisebb a stáb, így sokkal intimebb, finomabb. Kicsit olyan, mint egy nyaralás. Nyilván lesznek nehezebb periódusok, például amikor majd összerakom az egészet. Ez a próbafolyamat sokkal intimebb, belsőbb, introvertáltabb.

Fotók: Takács Attila (TA)

Bill Manhoff: Bagoly és Cica – Orlai Produkció/Belvárosi Színház
Rendező: Pelsőczy Réka

Szereplők
Jordán Adél – Doris
Szabó Kimmel Tamás – Felix

Fordító, dramaturg: Zöldi Gergely
Díszlet és jelmez: Kálmán Eszter
Producer: Orlai Tibor

Bemutatók:
2014. június 28. (szombat, 20.30), Balatonföldvár, Kultkikötő;
július 2. (szerda, 20.00), Belvárosi Színház

További előadás: 2014. július 3. (csütörtök, 20.00), Belvárosi Színház