És olvastam és írtam… | Bodzsár Márk: W. úr üzen / Átrium

Posted on 2014. május 10. szombat Szerző:

0


Börcsök Enikő

Börcsök Enikő

Bedő J. István |

Az is lehet, hogy nem vagyok jól edzett Chandler-olvasó. Az is lehet, hogy nem vonzódom eléggé a film noirhoz. Sok minden lehetséges Bodzsár Márk saját szerzeményű előadása kapcsán, mert a W. úr üzen nagyon sok további kérdőjelet rajzol a vetíthető háttérre a meglehetősen gyenge akusztikájú Átriumban.

A szerző-rendező szándéka szerint fikciós mű született, mely egyszerre idézi Chandler krimijeit (hard boiled) és a kemény fiúk világát, de mindezt itt Budapesten, mondjuk így: a Szalamandra köz (Felső-Rózsadomb, Látó-hegy) és a Halom utca (Kőbánya) szélső pontjai között.

Az a tény, hogy W. úr hazai gengszterfőnök, a milliós pénzkötegek csak úgy dőlnek a ruhájából, mellesleg pedig neme szerint nő és rákbeteg, eltörpül a tény mellett, hogy legjobb embere, Malkin állandó hasisfüstben (vagy valami másban) lebeg. A zsarolások és bérgyilkosságok, a több országra és nyelvre kiterjedő kapcsolatok sem érdemelnek többet, mint egy említést. W. úr vagy kínai, vagy nem, mindenesetre ő a nagysárkány. Két ikerlánya van, az egyik olyan ostoba, hogy cirka száz hektár földet lehetne vele fölszántani, a másik agyafúrt. Erre (vagy mindkettőre) hajt egy Bifsztek nevű kőgazdag bunkó, az éccaka császára. Vagy nem.

A végén, mint a Hamletben, a társulat java halott.

Rába Roland, Stork Natasa

Rába Roland, Stork Natasa

Van tehát egy előadás, amelyben a színészek igen jók. Ugyanis könnyű vastag ecsetkezeléssel fölrakni egy ordibálós, lövöldözős bérgyilkost (Bifsztek – Szabó Kimmel Tamás) egy buta Wanger Bambikát (egyik iker – Stork Natasa) és az ordibálós, lövöldözős, húdeokos Viv[ienn]t (másik iker), egy ordibálós, lövöldözős, durván röhögő nagysárkányt (W. úr – Börcsök Enikő), meg egy ordibálós, lövöldözős és pszichotikus zsarolót (Bonnie – Rába Roland). Ezek ugyanis Chandlernél figurák, itt viszont karikatúrák. Igaz, egy bérgyilkosságokból, zsarolásokból hirtelen meggazdagodott bunkó/seggfej ritkán ír nagydoktorit, még csak nem is plagizál. Ezek lelépnek a papírról, és megmaradnak kétdimenziósnak.

Bármily különös, az egyetlen viszonylag plasztikusabb (legalább két és fél dimenziós) szerep lehetősége Malkiné, az egykori zsarué (Ötvös András). Ő ugyan vagy hasist rág, vagy füstöl, vagy piál, de legalább a látszólagos mulyasága mögött rémlik valami észféle.

Van még ebben az előadásban egy szép rúdtáncos (Bifsztek nője, Szabó Emília), aki unalmában szépen rúdtáncol, és ha a helyzet – illetve Malkin narkós álma – úgy hozza, dzsesszt énekel, szintén szépen. (Matisz Flóra kíséri hegedűjátékkal.) Neki vannak a legjobb cuccai, de a többi, vérluxusban élő fazonnak is jó ruhákat készített Tihanyi Ildi.

Szabó Kimmel Tamás

Szabó Kimmel Tamás

Valamilyen oknál fogva ez a filmszerűen megcsinált darab (Szabolcs János díszlete kitűnően adja a sok helyszínt) éppen azon az akadályon bukik el, amit az acélkemény krimikből akart Bodzsár átvenni. Itt ugyanis mindenki pisztolyt lóbál, ránt, szorít fejhez, lő vele célba, fenyeget és öl. Olyan, mint egy focimeccs zanzája, amiben csak a gólokat látjuk. Vagy mint a pornófilm előzetese, ami csak a csúcspillanatokat sűríti másfél percbe. Sok. (És unalmas is.)

Ahhoz, hogy a pisztolyt (Luger, Beretta, Frommer, 9-es vagy 7,65-ös) előrántsák, el kell jutni a feszültségnek egy szintjére, amikor már csak a pisztoly simíthatja el a félreértéseket (ezért is emlegetik éppen a kemény krimikben equalizernek…). Ebben a darabban nincs lazítás, hacsak nem Wanger Bambika mély butasága. Nincs emelkedő feszültség, csak Bifsztek kokócsíkkal (vagy mással) töltött agyának késlekedő reflexe, amivel mindig akar még mondani Malkinnak valami fontatlant (»Figyelj már, várjál…«). A párbeszédek – magától értetődően – durvák és korlátozott szókincsűek: két káromkodás vagy ordítás között abszolút természetesen hatnak. (Akinek meg érzékeny a füle vagy a lelke ilyesmire, úgysem akarja megnézni.) A szöveg önmaga azonban nem drámai. W. úr betegsége, halála nem rendít meg, a leszámolósdi nem okoz katarzist. És ami még rosszabb: a tapsrend (engem) nem ösztönöz tapsra. De a műfaj rajongóinál egészen biztosan nagy sikere lesz.

Lehet, hogy ez az új dramaturgia, Bodzsár felvezetésében. Akart egy Chandler-alapú film noirt rendezni, tehát megírta W. urat, és megcsinálta magának az Átriumban.

Lásd még Karinthy Gyóni Géza-paródiáját: …Olvastam és írtam egy Kosztolányi-verset.

Fotók: Kállai-Tóth Anett

Bodzsár Márk: W. úr üzen (16 éven felülieknek!)
Rendező: Bodzsár Márk

Szereplők
Börcsök Enikő, Rába Roland, Stork Natasa, Szabó Emília, Szabó Kimmel Tamás, Ötvös András, Matisz Flóra – hegedű
Jelmez: Tihanyi Ildi
Díszlet: Szabolcs János

Atrium Film-színház (1024 Budapest, Margit körút 55.)
Következő előadások:
2014. május 14. (szerda, főpróba, 22.30), május 29. (csütörtök, bemutató 19.00)

Posted in: NÉZŐ, Színház