Kövek a hát mögé | Jiří Weil: Mendelssohn a tetőn

Posted on 2014. május 8. csütörtök Szerző:

0


Weil_Mendelssohn-a-teton-bor180Tóth Zsuzsanna |

Az elmúlt időszak egyik legfurább könyve akadt ke­zem­be. Szerzője, noha eddig jórészt ismeretlen maradt a magyar olvasók előtt – ma a legnagyobbra értékelt huszadik századi cseh írók egyike, Jiří Weil, aki 1900 és 1959 között élt.

Manapság nem belépőjegy az irodalmi nagyságok közé, hogy baloldali irányultságú újságíróként indult, bár mentségére szolgáljon, hogy a világon szinte elsőként mutatta be a sztálini világ igazi arcát. Ráadásul zsidó. Nem csoda, hogy élményvilága – életszakaszainak megfelelően – meglehetősen összetett. Magam szinte azonnal megszerettem, lehet, hogy ebben szerepe volt a hátsó borítón látható macskás-szemüveges fényképének is, valamint az előszó-mottó kődobáló öregjeinek.

Regénye a gyökerekig, mélyen a cseh groteszket példázza, tele van kisemberekkel, azok küzdelmével és humorral, mégis keserű, mint az epe, a világ pedig, amit ábrázol, a képtelenségig értelmetlen, abszurdan egyszerű és örökkévaló. A holokauszt évében, és az ehhez való viszonyulás káoszában mindenkinek csak javasolni tudom: olvassa el. A regény idejében a német nácik határozzák meg az élet milyenségét és kimenetét a Cseh–Morva Protektorátusban, minden tőlük függ. Különösen a zsidók sorsa, akik – mint a cseh lakosság is – megkísérlik a lehetetlent, az alkalmazkodást ehhez a hatalomhoz. Megkísérlik túlélni a háborút.

„Védekeztek a halál ellen, ki ahogy tudott. A halál a betolakodók domíniuma volt, őt dicsőítették dalaikban és indulóikban, a halál volt a legjobb barátjuk. De azok, akik a betolakodó uralma alá kerültek, élni akartak.”

A regény szerkezete alapján akár novellák láncolata is lehetne, az egyes epizódok lazán, bár több szállal kötődnek egymáshoz. A megismert figurák felbukkannak egy-egy későbbi elbeszélés­töredékben is, így alakul, szövődik egybe óhatatlanul – és akár ismeretlenül – sorsuk.

Felix Mendelssohn-Bartholdy

Felix Mendelssohn-Bartholdy

A rendkívül jó felütésű kezdésben egy szobrot kellene eltávolítani a tetőről, mégsem találkozhat egy zsidó zeneszerzőnek emelt emlékművel az esti kon­certre betérő, „érző lelkű”, művészetkedvelő náci társaság. De a felsőbb parancsot teljesíteni kényszerült hivatalnok nem tudja, melyik is az eltávolítandó mellvéd szobor, kit is kell ledönteni. A bonyodalmak során egyre mélyebben látunk bele a náci gépezet hivatali rendjébe, a kiszolgáltatott és reménykedő, ezért együttműködő zsidó szakemberek életébe éppúgy, mint a már mindentől megfosztott, a „végső megoldás” előtt állók pillanataiba is. A töredékekben megjelennek az Igazak is, a főleg gyerekeket bújtató bátrak, a tehetetlenségből hőssé levő éppúgy, mint a Rendszer tökéletesítésén dolgozó kollaboráns.

A mindvégig rendkívül együttérző hang nem mond direkt ítéletet, de egyre egyértelműbb állásfoglalása. Hátborzongatóan éles szemmel nézi és láttatja ezt az álomszerűen morbid világot, miközben a sorsukba beletörődők magatartását a ma olvasója már-már elképzelhetetlennek tarthatja. Az epizódok a hétköznapitól a különösig, a kegyetlentől a fenségesig ábrázolják a háború hátországi hétköznapjait, a békés percektől a rettegésig, a szolid kocsmáktól a gettóig. Weil soraiból a legsötétebb pillanatokban előgurul a humor (még ha fekete is) valamely morzsája, és mintha az élet természetes része volna, nemes egyszerűséggel, líraian, de fölös pátosz nélkül ábrázolja az önfeláldozást is, V. Detre Zsuzsa fordításának köszönhetően.

„A fák csak nőttek, nőttek, diadalmasan és halhatatlanul. Adtak és szolgáltak, és amikor mégis meg kellett halniuk, állva haltak meg. Nem emlékül állított, fenyegetésnek vagy emlékeztetőnek emelt holt kövek voltak, hanem maga az élet, amely újra és újra legyőzi a halált.”

Mint ahogy – úgy tűnik – a nagy­szerű írói teljesítmény is előbb-utóbb helyére kerül.

Jiří Weil

Jiří Weil

Jiří Weil: Mendelssohn a tetőn
Park Könyvkiadó, 2013
248 oldal, teljes bolti ár 3500 Ft
ISBN 978 963 530 8576

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

»Egy zsidó, tetejébe egy zsidó zeneszerző szobrát ledönteni nem bűn, a szobor nem tud panasszal járulni a mennyei trónus elé. Na persze, Isten útjai kifürkészhetetlenek, megesett, hogy a szobor sújtott le, egyszer látott egy ilyen operát. De hogy fényes nappal vetemedne ilyesmire? Manapság furcsa idők járnak, a törvényeket senki sem tartja be, a nappal éjszakává változhat…«

Julius Schlesinger SS-hivatalnok azt a parancsot kapja feljebbvalóitól, hogy távolíttassa el a Rudolfinum mellvédjéről a Mendelssohn nevezetű zsidó zeneszerző szobrát még az esti, nagyszabású protokollkoncert előtt. Igen ám, de a felirat nélküli impozáns szobrok közül vajon melyik lehet Mendelssohné? Minthogy sejtelme sem volt róla, azt az utasítást adja embereinek, hogy a legnagyobb orrú szobrot hozzák le. De sajnos ez nem más, mint Richard Wagner szobra…

Ez a fekete humorral és mély együttérzéssel megírt megrázó regény a német nácik által igazgatott Cseh–Morva Protektorátus mindennapjait eleveníti föl. A történelem a kultúra felől mutatja meg legjobban abszurd arcát, és ezt a tükröt tartja oda neki Weil. A butaságot, a szolgalelkűséget, a rosszindulatot leplezi le a megszokottnál morbidabb cseh humor segítségével.

Jiří Weil (1900–1959) baloldali irányultságú újságíró, aki a harmincas években Moszkvában dolgozik, ahonnan kitelepítik a Balhas-tóhoz. Ezekről az élményeiről a Moszkva-határ és a Fakanál című regényeiben számol be, a világon szinte elsőként mutatva be a sztálini világot. 1935-ben hazatér, 1942 novemberében zsidó származása miatt deportálni akarják, így a háború végéig bujkál. A deportálások sokkoló történetét az Élet csillaggal című regényében írja meg. Mendelssohn a tetőn című utolsó regényén tizenöt évig dolgozik. Művei csak a rendszerváltás után jutottak el újra a közönséghez. Ma őt tartják a cseh irodalom egyik legnagyobb formátumú írójának. Magyarul ez az első könyve.