Ki itt belépsz… | Denis Avey, Rob Broomby: Szökés Auschwitzba

Posted on 2014. április 5. szombat Szerző:

0


Avey_Szökés Auschwitzba-bor180Kisantal Tamás |

Milyen lehetett a koncentrációs tábor világát félig kívülállóként, félig bentlakóként átélni? Denis Avey élete kockáztatásával megismerhette ezt a szörnyű és kivételes élményt. Hadifogolyként, egy rabbal ruhát cserélve, több alkalommal is beszökött egy-egy napra, és tanúja volt a benti pokolnak.

Az utóbbi évtizedekben egyre több holokausztbeszámoló, memoár, történelmi munka és regény lát napvilágot külföldön, és szerencsére itthon is. Sokféle oka van ennek: lassan elfogynak a szemtanú túlélők, a megmaradtak pedig sürgetését érzik, hogy emlékeiket megörökítsék és átadják az utókornak. A túlélők vagy áldozatok gyermekei, unokái próbálják leírni szüleik, nagyszüleik történeteit vagy saját terhes örökségüket, a holokauszt életükre gyakorolt hatását. Mostanában több fontos, ilyen jellegű könyv is megjelent magyarul Helga Weiss hajdani naplójától Amir Gutfreund különleges regényéig. Gyakran merül fel a kérdés, lehet-e még újat mondani a témáról, hiszen Elie Wieseltől Kertész Imrén át annyian és annyiféle aspektusból leírták a holokauszt történetét, az áldozati létet, hogy sokak szerint a szörnyűségek minden fajtáját és nézőpontját ismerjük már.

Denis Avey beszámolója ebből a szempontból különleges és szokatlan, még a holokausztirodalom szövegei között is. A visszaemlékezés egyrészt Avey életútja és különös sorsa miatt számít egyedinek, ugyanis a szerző a brit hadsereg katonájaként megjárta az afrikai frontot, majd hadifogságba kerülve saját bőrén is megtapasztalhatta, hogyan bánnak a németek a szövetséges hadifoglyokkal. Már ez sem szokványos, hiszen – amint a könyvben is olvashatjuk – a közvélemény a háború után sokáig nem akart tudomást venni a fogságba esettek hányattatásairól, megindult a „különleges sorsú hadifoglyokról”, a szökéstörténetekről szóló legendagyártás – e máig is élő kulturális mítosz legismertebb példája A nagy szökés című film (1962), amelyben Steve McQueen, Charles Bronson és más sztárok játszották a hadifogságból kalandos úton megmenekülő katonákat. Avey ezzel szemben egészen mást mutat be: a mítoszok helyett a valóságot, a közkatonák szenvedéseit, kiszolgáltatottságát, éhezését, a hadifogolytábor szörnyű hétköznapjait és a láger felszámolását követő halálmenet borzalmait.

A világirodalomban egy híres könyv született, ami e műhöz hasonlóan igyekezett megtörni a hadifogoly-mítoszt: Kurt Vonnegutnak a háborús élményeiről és drezdai fogságáról szóló műve, Az ötös számú vágóhíd (1969). Ám amíg az amerikai szerző sajátos szemléletmódja révén a háború groteszk és ironikus képe jelenítődik meg, addig Avey beszámolója igyekszik tényszerű és történeti maradni. A másik ok, ami miatt a könyv egyedi és új, Avey rabságának különleges körülményeiből és személyes bátorságából adódik. A brit fiatalember az auschwitzi komplexumhoz tartozó E715-ös táborba került, amelyet brit hadifoglyok számára tartottak fenn. Így körülményeik a szomszédos munka-, illetve megsemmisítő táborokhoz képest mindenképpen jobbak voltak (persze messze nem jók), viszont láthatták a zsidó rabokat, sőt ha vállalták a kockázatot, akár érintkezhettek is velük. Avey vakmerőségét és humanitását mutatja, hogy a veszélytől vissza nem riadva több rabbal is megpróbált kapcsolatba lépni. Egyiküket, egy Ernst nevű német zsidó táborlakót konkrétan segíteni tudta a túlélésben, ugyanis levél útján sikerült értesítenie Angliában élő nővérét öccse hollétéről, aki Avey közvetítésével cigarettát küldhetett neki. A cigaretta értékes tábori fizetőeszközként hozzájárulhatott, hogy Ernst elkerülje az éhhalált, a szelekciót, és a végső halálmenetet is átvészelje.

Avey_SzökésAuschwitz01illu

Még különlegesebb egy másik fogollyal, egy Hans nevű hollandiai zsidóval való kapcsolata. Avey ugyanis részint tudásszomjból és kalandvágyból, részben, hogy rabtársának segítsen, ruhát cserélt Hansszal, és több alkalommal egy-egy napra beszökött a koncentrációs táborba. A könyv talán legmegdöbbentőbb része az a jelenet, amikor a brit katona a zsidó rabok csíkos, piszkos, tetvekkel teli ruháját felvéve bemegy oda, ahol a halálra ítélt, rabszolgaként dolgoztatott zsidó deportáltakon és rabtartóikon kívül senki sem járt. Itt pedig megtapasztalja azt az iszonyatot, amelyet eddig elképzelni sem tudott – még a hadifoglyok sanyarú körülményei között sem. A könyv talán legerősebb része ez, hiszen egy olyan ember szemével látjuk a koncentrációs tábort, aki bentlakó, ám mégis szemtanú és kívülálló. Minden soron érződik a döbbenet, hiszen Avey hadifogolyként azt hitte, már minden szörnyűséget megismert, ám itt azzal szembesült, az ő sorsuk messze nem olyan reménytelen, mint a szomszédos tábor halálraítélt rabszolgáié.

Denis Avey-nek sok-sok évtizedig tartott, amíg feldolgozta traumáját, és meg tudta törni a csendet. Visszatérhetett a hadifoglyok közé, átvészelte a háborút, ám rajta sem múltak el nyomtalanul a szenvedések. Hosszú évek teltek el, amíg beilleszkedett a normális életbe, egy táborban kapott ütés következtében szeme elrákosodott, el kellett távolítani, és sokáig mélyen magába temette emlékeit. Aztán már öregkorában egyszer csak megtört a csend, a BBC egyik riportere, Rob Broomby szóra bírta, és nagy nyomozómunka révén felkutatta a hajdani foglyot, Ernstet is – pontosabban Ernst pár évvel korábban bekövetkezett halála miatt csak leánytestvérét, Susant. Az elkészült könyvben elolvashatjuk Avey megdöbbentő vallomását az afrikai hadműveletről, raboskodásáról és – ami legalább ilyen érdekes – háború utáni életéről, beilleszkedési nehézségeiről, a trauma feldol­gozásának lassú folyamatáról.

E beszámoló Angliában bestseller lett, és főként a „beszökés”-epizódok miatt nagy vitákat is kiváltott. Többen kétségbe vonták a történet hitelét, ám, mivel Avey vissza­emlé­kezésének többi része bizonyíthatóan igaz és tényszerű, leírása pedig erőteljes és megdöbbentő, talán nincs okunk kételkedni abban, hogy volt egy ember, aki személyes bátorsága révén vállalta, hogy ha csak egy napra is, de saját bőrén is tapasztalja, milyen egy haláltábor lakójának lenni. A pokol tanújaként hosszú ideig némán élt együtt ezzel az élménnyel, igyekezett mélyre eltemetni, hogy élete vége felé már képes legyen elmondani történetét.

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2013. októberi számában megjelent cikk szerkesztett változata

Danis Avey, Bob Broomby

Danis Avey                                    Rob Broomby

Denis Avey, Rob Broomby: Szökés Auschwitzba
Fordította: Getto Katalin
Alexandra Kiadó, 2013
256 oldal, 3699 Ft
ISBN 978 963 357 1378

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Szökés Auschwitzba egy brit katona igaz története, aki önszántából került az Auschwitz III. néven ismert koncentrációs táborba. Denis Avey 1944 nyarán az Auschwitz melletti E715-ös tábor foglyaként hallotta a szinte felfoghatatlan szóbeszédeket a közelükben zajló szörnyűségekről, és arra a hajmeresztő elhatározásra jutott, hogy a saját szemével akarja látni, mi történik a koncentrációs tábor területén belül. Titokban ruhát cserélt az egyik rabbal, és a munkanap végeztével bevonult a menettel együtt a tábor területére. Megdöbbentő tapasztalatairól hosszú éveken át hallgatott, ám egy rádióinterjú alkalmával előtörtek a régmúlt nyomasztó emlékei.

Az újságíró Rob Broomby segítségével Denis Avey megosztja velünk hihetetlen történetét – a történetet, amelyben megismerhetjük egy egyszerű ember rendkívüli vállalkozását, megrendítő morális és fizikai küzdelmét a 20. század legsötétebb korszakában, egy embertelen háborúban.

Denis Avey 1919-ben született Essexben. A brit hadsereg katonájaként a második világháborúban az észak-afrikai hadszíntéren folyó harcokban vett részt, majd hadifogolyként az Auschwitz III. melletti munkatáborba került. 2010-ben a »Holokauszt brit hősei« kitüntetésben részesült.

Rob Broomby a BBC World Service brit tudósítója. Korábban a BBC Berlin munkatársa volt, és húsz éven keresztül dolgozott a BBC Radio riportereként.